2018. november 4., vasárnap

Bori beszámolója, az egy éves szolgálatról



Matróz voltam  Filantrópia fedélzetén


Tavaly szeptember elsején érkeztem meg Budapestre, hogy a Profilantrop Egyesület Filantrópia adományboltjában legyek Erasmus+ önkéntes. Ha akkor nem oda érkezek meg, most arról írnék, hogy Budapest becsodás, mert amúgy az is. Ez a beszámoló egy hatalmas köszönöm.
Köszönöm Zsuzsának, hogy látta bennem a boszorkányt akkor is, amikor nagyon meg voltam szeppenve az elején  és meg sem mertem szólalni, nemhogy kijelenteni haragosan, hogy két perce zárva vagyunk. Köszönöm Julinak, hogy elleshettem tőle a türelmet, a higgadtságot, a kedvességet, amik igen jól jönnek, egy ilyen zsibongós kincses szigeten. Köszönöm Taminak, hogy megtanított a boltos mesterség minden trükkjére, hogy talpra kell esni minden helyzetben. Köszönöm Saranak, hogy egy évig az anyukám volt. Köszönöm Rolandnak a megértő füleket. Köszönöm Ágikának a hatalmas szívét. Köszönöm az ági gesztenyésálom süteményt és örülök, hogy az álmuk valóra válik. Köszönöm, hogy énekelhettem a bolt második szülinapi buliján. Köszönöm, hogy életemben először modell lehettem a Filantrópia magazin őszi és tavaszi számában. Köszönöm azt a nagyon sok jó portékát, amit egy év alatt összegyűjtögettem, üzenem az előző tulajdonosoknak, hogy gondjukat viselem. Köszönöm, hogy tanúja lehettem, hogy az emberek igenis akarnak segíteni egymáson. Köszönöm, hogy egy idő után rájöhettem, hogy nem lesz vége a világnak, ha a világ összes jó cucca nem az enyém lesz. Köszönöm, hogy megkereshettem a legnagyobb nyári nadrágot és sajnálom, hogy annak a fülbevalónak végül nem találtam meg a párját. Köszönöm a Ráday utcának, hogy minden volt benne, ami szemszájnak ingere. Köszönöm a Hajóláda Műhelynek, hogy megtanulhattam varázsolni és nemet mondani a műanyag zacskóra. Köszönöm minden embernek, aki valaha megfordult Filantrópián míg a fedélzeten voltam. Aki kedves volt, annak azt köszönöm, aki goromba, annak meg azt. Köszönöm a nőknek, hogy időről időre őszintén kedvesek voltak egymással és bebizonyították nekem, hogy nem csak pletykálni tudunk. Köszönöm, hogy annyi féle ember megfordult ott, hogy soha többet nem ítélkezek senki fölött. Köszönöm a vásárlóknak, akik meg tudtak kacagtatni.Talán az marad meg a leginkább, mikor a boltban lévő emberek ismeretlenül kezdtek egymással beszélgetni vázákról, cipőméretekről, könyvekről, és az egész olyan volt, mint amikor még barlangban laktunk és este a tűz körül ültünk.

     Köszönöm.

2018. augusztus 9., csütörtök

Erasmus+ önkéntesünk megkésve bár, de törve nem - beszámol élményeiről

Angol nyelvű és megkésett tartalom következik! Önkénteseinknek blog bejegyzéseket is kell készíteniük, ami a napi munka mellett gyakran késik, ezért most egy közel fél éves időszak összefoglalója következik. Visszatekinteni is jó arra a sok mindenre, ami ebben a fél évben történt. Fogadjátok szeretettel! (*aki nem ért angolul, szóljon és elmeséljük magyarul is, bár a fotók önmagukért beszélnek :) )






November
The winter has come and also the snow has arrived in Budapest. The city reflects perfectly the Christmas atmosphere thanks to the scent of mulled wine and cinnamon, the cracking of roast chestnuts and the Christmas lights that decorate the bare trees of Andrássy út.
The last month has been fundamental for my personal growth, both internal and external. 
Thanks to the EVS on-arrival meeting and training, I could have crossed the other volunteers paths and I could have seen how deep they immerse themselves in this experience. 
I could meet youngsters from different motherlands, I could observe different personal stories and above all I could perceive extraordinary values that every volunteer embodies. 
Comparing with them motivations, aims and already achieved goals I could have examine in depth the consciousness of myself, of my strong points and qualities and of my weak spots as well.
Can't wait to continue this great journey!

December-January-February


December arrived as soon as a lot of new tasks and new challenges.
First of all, we realized some Christmas gifts for the kids of the Mikulásgyár Színpad charitable trust.
Then we focused our attention on the realization of new workshops: choosing some old pictures, we created works of art by using buttons, oil paint, newspaper cuttings and cotton and woolen yarn in some creative ways.
And how could I not mention the Filantrópia Farsang, the association's carnival party, in which even Audrey Hepburn, Frida Kahlo, Prince, Che Guevara and the white rabbit from Alice in Wonderland took part.
The party was also mentioned by the Hungarian blog WeLoveBudapest which contributed in raising the number of customers and social followers.
During the last few months I've immersed myself more and more in the Hungarian culture and thanks to the Hungarian lessons I attend, I am able to understand the deeper meaning, both literally and metaphorically, of this amazing heritage.
Szia és szép hétvégét! Ciao e buon fine settimana!

March-April



Spring is the season of flowers, colors and joy and we definitely felt it and showed it through the last two workshops.
March started with a necklace workshop during which we taught how to make jewelry from cotton T-shirts.
Despite the long preparations of colorful strings, the procedure is very easy and the result is absolutely amazing.
During April we organized a carpet workshop: by using the same strings of cotton that we used for the necklaces, we showed how to create a soft and comfortable carpet for home (they are very colorful and nagyon különleges!).

April was also the month of the Mid Term Training and the location was the beautiful city of Visegrad.
Thanks to this event I could see how much I've grown up during the last six months and how much I learned from the people that surround me.
Now the summer is close and also the end of my journey... but I decided that I got too many positive feelings and teachings from this city to just leave it behind me, so I will look for a place to stay here and keep learning about life.

May

May was a very special month for Filantrópia Adománybolt: on the 25th we celebrated the Adományboltok Éjszakája that is the night during which the charity shops of the city center are open until midnight.

It was a great success: A lot of customers visited the shop and joined the workshops: the theme of the night was GICCS (kitsch) so we taught how to create kitsch and crazy bags out of leopard, striped and colorful prints.

I personally cooked pizza with the help of visitors and the special assistance of Ágika, a volunteer who is affected by Down syndrome.

During the evening, on the street, there was also an amazing concert, conducted by the famous Zsolt Barna Mester.
That night we took some beautiful pictures that were lately published on our fashion magazine, on the summer edition... and actually the summer is coming and a totally new adventure is waiting for me... wish me good luck!


July



During the month of July I had the chance to live an amazing experience in Spain: I traveled to Barcelona and I spent six days in the beautiful Can Bordoi, in Llinars del Vallès, surrounded by the most intense nature I've ever seen.
I took part to the Youth ChangeMakers Training with other 12 inspiring participants who come from Spain, Portugal, Italy, France, Turkey, England and, of course, Hungary. 
During the training we learned about ecological sustainability, community resiliency, economical sovereignty and personal agency and, thanks to our strong motivation, we learned about ways to become more effective agents of change. 
We studied in a general way how to mobilize and rise up the critical mass in order to achieve a social and ecological change and then we applied these rules to our personal projects, a different one for every participant.
We learned that actions and so operational goals are not always the leverage points and that we should start from the roots, so the paradigms and the mental models which stuck people and their minds.
We moved through the scale of complexity of feelings, the vicious cycle/triangle of aggressor-saver-victim and the importance of no violent communication. All of them are useful tools that we can use in our work place but also in our daily life.
Then we dealt with themes as power and privilege to state the difference between competent authority and prestigious authority, in order to learn how to use both of them to promote equality and not differences.
I really like the idea of the human being seen as an organizational tree in which the roots are the values, the trunk symbolizes the skills and the capacities, the branches are the resources and the fruits are the outcomes; we are powerful all together as a forest, but we don't forget about our individuality and our peculiarities.

Thanks to the training I could focus on my personal project in Filantrópia Adománybolt and learn how to change, in some small way, values toward ideas of waste production and consumption, how to create a community place that exists beyond social and economical rules and how to build an intercultural space where people coming from different background are able to meet, share, learn and have fun.
It was interesting to realize how much the smallest action could be useful, when it comes from a deeper vision of the whole system: and now I know that when I recycle a single t-shirt and I create a new shopping bag I'm doing more and more than what I thought before.




2018. január 24., szerda

Újvilág

Kedves Adományozóink!

Ez a bejegyzés most adományozóinknak szól: régieknek és újaknak.
Több megkeresés is érkezett mostanság, hogy tart-e még a ruhastop, s meglepődtünk, hogy még mindig megtaláljátok nyári hírünket. Talán valamiért a keresők nem kedveznek annak, hogy megtalálja mindenki a ruhazárlat nyárvégi feloldását, mindenesetre biztosak lehettek benne, hogy újra fogadunk ruhákat - kb. egy hónapig volt csak lent a sorompó.

Fontos azonban, hogy ez a kérdés újra kerülget minket, mert ami a zárlatot okozta, nem múlt el, csak átalakult, s nem is magától, hanem a kezeink között.



Az a cég, amely olyan sok adománybolt keletkező textilhulladékát elszállította újrahasznosításra, már nem érdekelt az ügyben - talán azért, mert olyannyira alacsony lett a textilhulladék piaci értéke a világban. Akik ezt a cikket olvassátok, biztosan rágjátok már egy ideje ezt a csontot, de az tuti, hogy az íze a szátokban van: mennyire őrületes a gyenge minőségű ruhaneműk túltermelése, s hogy de jó lenne tenni valamit, s hogy akkor mit. Jól teszitek, hogy hoztok nekünk olyat, amit kinőttetek, meguntatok. Jól teszitek, ha nálunk vásároltok, akár sokkal jobb minőséget, mint amilyet megengedhetnétek magatoknak, ha új ruhaként akarnátok hozzájutni.


Viszont itt egy kis kanyar az úton, amit persze nem nehéz bevenni, de fontos kimondani: ha lyukas, javított, foltos, szakadt ruhaneműt hoztok, az nekünk nem segítség a munkánkhoz, mert gondolhatjátok, hogy a nagy túltermelés és túlfogyasztás mellett milyen mennyiségű ruhaadomány borít el bennünket, s ebben a mennyiségben milyen sok lehet a száz százalékosan jó minőségű.

Izgalmas etikai és szociális kérdés ez, mert igen: egy barackfoltos, egyébként gyakran mosott rugdalózó még emberi viselésre alkalmas és nem a vegyes hulladékban illene kikötnie, ám nincs már az a rászoruló, aki egy garast is adna érte - konkrétan száz forintot se -, mert tudja, hogy kicsit tovább túr és ott lesz neki a szuper jó darab. Kivétel, ha valami selyem vagy bőr, s már anyagáért megéri megvenni 150 Ft-ért.
Mi nem tudjuk eladni, ami barackos, nem tudjuk eladni, ami mindenütt bolyhos vagy már áttekinthetsz a hátán a szálak közt. Az utóbbival még egyszerűbb jól s méltón bánni: továbbadományozzuk olyan szervezeteknek, akik ingyen adnak tovább ruhákat. Az előbbi azonban, tehát ami lyukas, foltos, már ezeknél a szervezeteknél is kellemetlen, hiszen van miből válogatni - mi nem adjuk tovább. Mit kezdünk azonban vele?

Ez a kérdés a legégetőbb és leginkább költséges és/vagy kicsit sem ökologikus megoldásokat vonz magához. Azaz mi megtesszük, ami tőlünk telik - a ruhastop óta gőzerővel szelektálunk tovább és tovább, alapanyagok szerint, közvetlenül eljuttatva az újrahasznosítás helyére, amit csak lehet. Van pár ösvény, amin gyakran járunk, de nincs mindenre megoldás. Egyelőre. Egyelőre nincs megoldás a kevert anyagú, lyukas, foltos Zara-blúzokra, szétfeslett gyereksapikra, akkor sem, ha valaha 16000 vagy 5000 Ft-ba kerültek.
Van megoldás a farmerre, javarészt pamutra, szakadt lepedőre, törölközőre. Újrahasznosítunk mi magunk is, mert nekivágtunk egy ideje a saját termékek gyártásának, de az annyira kis léptékű még, hogy nem jelent feloldást. S biztosan van még pár út, amiről nem is tudunk, pedig elég jól járható volna.



Szóval nyakig benne vagyunk - veletek együtt (!) - ebben a rongylavinában, és csak sodródunk, sodródunk. Azért persze nem adjuk fel, mert hát miért is tennénk? Már így is egészen erős fékeket dobunk együtt a rendszerbe az adománybolt közös fenntartásával. Ezért mindenkinek hálásak vagyunk, nem annyira a karmapontok miatt, inkább csak úgy, hisz így levegőt tudunk venni az életben. Ez egy szuper misszió, bárkinek ajánljuk.

Azért azonban, hogy a terheket jobban elosszuk egymás közt, a segítségetek kérjük. Tudjuk, hogy magánszemélyként is nehéz méltó módon megszabadulni a lyukas-foltostól, de mégis arra kérünk Titeket, hogy erre ne nálunk keressétek a megoldást. Nálunk egyelőre nincs rá. A törölköző, ágynemű, takaró, ha foltos, szakadt, vigyétek kutyamenhelyre, a többit sajnos nem tudjuk mi sem megmondani. Az erősebben nyúzott, de még hordható dolgaitokat elhozhatjátok továbbra is hozzánk, mert tudjuk őket kezelni, de ha tudtok szuper helyet, ahol ingyen adják a rászorulóknak, vigyétek közvetlenül oda. Régi és retró darabokra abszolút nyitottak vagyunk: a 20-as évektől a 90-esig jöhet bármi, ha a moly is megkímélte. Tudjátok, itt is érvényes a divat: akár örökkön forgó áramlataival, akár mulandó hullámaival.
A műszál az igazi ellenség, és rajtunk a világ szeme, hogy kitaláljuk, mi a jó eget lehetne kezdeni a sok poly-val a 21. század végére. :) Tudjuk, vannak már kísérletek rá, és drukkolunk is nekik, hogy hosszútávon hozzanak jó megoldásokat. A fejünket mi is törjük buszon-villamoson.


A másik üzenetünk pedig az, hogy a ruhákon kívül természetesen örömmel fogadunk konyhai eszközöket, mert nagyon nagy igény van rá, s lehet, nálad épp ott roskadozik tőle a kamrapolc. Fogadunk társasjátékot, ékszert, könyvet, lakberendezési holmit - leszámítva a bútorokat -, hanglemezt, CD-t, DVD-t és természetesen könyvet!! Sporteszközt (kenunál kisebb :D ), ékszert, működő elektronikus cuccot és még amit csak akartok.

Szóval gyertek és figyelmeztessétek utastársaitokat is, hogy mi a pálya ruhafronton. Az adományokat eztán sem vizslatjuk, ellenőrizgetjük, mert azt nem bírja a gyomrunk, inkább csak beszélünk a dologról, hogy ne a szőnyeg alól fortyanjon elő, amikor már késő, s akár a boltunk fennmaradását kezdi el ujjacskájával fenyegetni.

Köszönjük minden olvasónk szíves figyelmét. A vészmadár rádió átvált csivitelésbe, s mosolyogva válogatja tovább a világ holmiját.