2020. január 19., vasárnap

Adományboltbéli Víg Napjaim

Fogadjátok szeretettel Csíkszeredából érkezett ESC önkéntesünk, Beci első bejegyzését. 2019 szeptemberében kezdte meg egy éves projektjét, és már az első héten tudtuk, hogy remekül illik csapatunkba, szociális munkás végzettségével, érzékenységével, szelíd jelenlétével elvarázsolta vásárlóinkat. (Meggyőződésünk, hogy sokan miatta térnek be naponta hozzánk, hogy egy-két kedves szavával felmelegedjenek a fagyos Pesten.)  



Lassan fél éve dolgozom Filantrópia szigetén. Ez a hely valóban egy sziget, ahol most mi vagyunk az éppen aktuális őslakosok. Átvesszük a hozzánk érkező hajókról a holmikat majd továbbadjuk őket a nálunk hol nap mint nap, hol csak véletlenszerűen kikötő utazóknak. Filantrópia egy sziget, ahová véletlenül keveredik be az éppen arra járó és - általában - teli táskával távozik. Egy olyan hely, ahová rendszeresen betérnek a közelben dolgozók, hogy kicsit leeresszék a fáradt gőzt. Ahová naponta bejárnak a környéken lakók: van aki azért, mert tudja, hogy itt megtalálja amire éppen szüksége van és van aki azért, mert egyszerűen csak szeretne néhány barátságos szót váltani valakivel jól esik a kedves szó, nem csak nekik, nekem is. Szeretek segíteni megtalálni azt, amiről éppen mi sem tudjuk biztosan, hogy van-e, de aztán csak előkerül valamelyik kupac aljáról. Szeretem megbeszélni, hogy milyen hideg van (“az embernek már cigizni sincs kedve kimenni!”), szeretem meghallgatni, hogy ki mennyire örült az itt talált ajándéknak. Nézeteltérések persze - mint mindenhol- itt is vannak. Azt is szeretem, ahogy látom magam fejlődni a konfliktuskezelésben. (Hogy mennyi mindent lehet itt tanulni a világon mindenről és magadról, azt majd egy következő bejegyzésben mesélem el.) Szeretek vicces arcokat vágni a gyerekeknek amíg az anyuka nézelődik nálunk picit. Szeretem elmondani az érdeklődőnek, hogy inkább az a fontos, hogy érzi magát a felpróbált ruhában, nem az, hogy szerintem jól áll-e neki. De mindezek közül leginkább azt a szeretetet szeretem, amit az emberektől érzek. Azokat a fél, vagy egész mondatokat, tetteket, amelyek olyan hellyé varázsolják a Filantrópia szigetet, ahová nyugodtan betérhet bárki, aki kikapcsolná kicsit a kinti világot és találna magának (vagy a családnak) valami hasznosat és szépet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése