2018. augusztus 9., csütörtök

Erasmus+ önkéntesünk megkésve bár, de törve nem - beszámol élményeiről

Angol nyelvű és megkésett tartalom következik! Önkénteseinknek blog bejegyzéseket is kell készíteniük, ami a napi munka mellett gyakran késik, ezért most egy közel fél éves időszak összefoglalója következik. Visszatekinteni is jó arra a sok mindenre, ami ebben a fél évben történt. Fogadjátok szeretettel! (*aki nem ért angolul, szóljon és elmeséljük magyarul is, bár a fotók önmagukért beszélnek :) )

The winter has come and also the snow has arrived in Budapest. The city reflects perfectly the Christmas atmosphere thanks to the scent of mulled wine and cinnamon, the cracking of roast chestnuts and the Christmas lights that decorate the bare trees of Andrássy út.
The last month has been fundamental for my personal growth, both internal and external. 
Thanks to the EVS on-arrival meeting and training, I could have crossed the other volunteers paths and I could have seen how deep they immerse themselves in this experience. 
I could meet youngsters from different motherlands, I could observe different personal stories and above all I could perceive extraordinary values that every volunteer embodies. 
Comparing with them motivations, aims and already achieved goals I could have examine in depth the consciousness of myself, of my strong points and qualities and of my weak spots as well.
Can't wait to continue this great journey!


December arrived as soon as a lot of new tasks and new challenges.
First of all, we realized some Christmas gifts for the kids of the Mikulásgyár Színpad charitable trust.
Then we focused our attention on the realization of new workshops: choosing some old pictures, we created works of art by using buttons, oil paint, newspaper cuttings and cotton and woolen yarn in some creative ways.
And how could I not mention the Filantrópia Farsang, the association's carnival party, in which even Audrey Hepburn, Frida Kahlo, Prince, Che Guevara and the white rabbit from Alice in Wonderland took part.
The party was also mentioned by the Hungarian blog WeLoveBudapest which contributed in raising the number of customers and social followers.
During the last few months I've immersed myself more and more in the Hungarian culture and thanks to the Hungarian lessons I attend, I am able to understand the deeper meaning, both literally and metaphorically, of this amazing heritage.
Szia és szép hétvégét! Ciao e buon fine settimana!


Spring is the season of flowers, colors and joy and we definitely felt it and showed it through the last two workshops.
March started with a necklace workshop during which we taught how to make jewelry from cotton T-shirts.
Despite the long preparations of colorful strings, the procedure is very easy and the result is absolutely amazing.
During April we organized a carpet workshop: by using the same strings of cotton that we used for the necklaces, we showed how to create a soft and comfortable carpet for home (they are very colorful and nagyon különleges!).

April was also the month of the Mid Term Training and the location was the beautiful city of Visegrad.
Thanks to this event I could see how much I've grown up during the last six months and how much I learned from the people that surround me.
Now the summer is close and also the end of my journey... but I decided that I got too many positive feelings and teachings from this city to just leave it behind me, so I will look for a place to stay here and keep learning about life.


May was a very special month for Filantrópia Adománybolt: on the 25th we celebrated the Adományboltok Éjszakája that is the night during which the charity shops of the city center are open until midnight.
It was a great success: A lot of customers visited the shop and joined the workshops: the theme of the night was GICCS (kitsch) so we taught how to create kitsch and crazy bags out of leopard, striped and colorful prints.
I personally cooked pizza with the help of visitors and the special assistance of Ágika, a volunteer who is affected by Down syndrome.
During the evening, on the street, there was also an amazing concert, conducted by the famous Zsolt Barna Mester.
That night we took some beautiful pictures that were lately published on our fashion magazine, on the summer edition... and actually the summer is coming and a totally new adventure is waiting for me... wish me good luck!


During the month of July I had the chance to live an amazing experience in Spain: I traveled to Barcelona and I spent six days in the beautiful Can Bordoi, in Llinars del Vallès, surrounded by the most intense nature I've ever seen.
I took part to the Youth ChangeMakers Training with other 12 inspiring participants who come from Spain, Portugal, Italy, France, Turkey, England and, of course, Hungary. 
During the training we learned about ecological sustainability, community resiliency, economical sovereignty and personal agency and, thanks to our strong motivation, we learned about ways to become more effective agents of change. 
We studied in a general way how to mobilize and rise up the critical mass in order to achieve a social and ecological change and then we applied these rules to our personal projects, a different one for every participant.
We learned that actions and so operational goals are not always the leverage points and that we should start from the roots, so the paradigms and the mental models which stuck people and their minds.
We moved through the scale of complexity of feelings, the vicious cycle/triangle of aggressor-saver-victim and the importance of no violent communication. All of them are useful tools that we can use in our work place but also in our daily life.
Then we dealt with themes as power and privilege to state the difference between competent authority and prestigious authority, in order to learn how to use both of them to promote equality and not differences.
I really like the idea of the human being seen as an organizational tree in which the roots are the values, the trunk symbolizes the skills and the capacities, the branches are the resources and the fruits are the outcomes; we are powerful all together as a forest, but we don't forget about our individuality and our peculiarities.

Thanks to the training I could focus on my personal project in Filantrópia Adománybolt and learn how to change, in some small way, values toward ideas of waste production and consumption, how to create a community place that exists beyond social and economical rules and how to build an intercultural space where people coming from different background are able to meet, share, learn and have fun.
It was interesting to realize how much the smallest action could be useful, when it comes from a deeper vision of the whole system: and now I know that when I recycle a single t-shirt and I create a new shopping bag I'm doing more and more than what I thought before.

2018. január 24., szerda


Kedves Adományozóink!

Ez a bejegyzés most adományozóinknak szól: régieknek és újaknak.
Több megkeresés is érkezett mostanság, hogy tart-e még a ruhastop, s meglepődtünk, hogy még mindig megtaláljátok nyári hírünket. Talán valamiért a keresők nem kedveznek annak, hogy megtalálja mindenki a ruhazárlat nyárvégi feloldását, mindenesetre biztosak lehettek benne, hogy újra fogadunk ruhákat - kb. egy hónapig volt csak lent a sorompó.

Fontos azonban, hogy ez a kérdés újra kerülget minket, mert ami a zárlatot okozta, nem múlt el, csak átalakult, s nem is magától, hanem a kezeink között.

Az a cég, amely olyan sok adománybolt keletkező textilhulladékát elszállította újrahasznosításra, már nem érdekelt az ügyben - talán azért, mert olyannyira alacsony lett a textilhulladék piaci értéke a világban. Akik ezt a cikket olvassátok, biztosan rágjátok már egy ideje ezt a csontot, de az tuti, hogy az íze a szátokban van: mennyire őrületes a gyenge minőségű ruhaneműk túltermelése, s hogy de jó lenne tenni valamit, s hogy akkor mit. Jól teszitek, hogy hoztok nekünk olyat, amit kinőttetek, meguntatok. Jól teszitek, ha nálunk vásároltok, akár sokkal jobb minőséget, mint amilyet megengedhetnétek magatoknak, ha új ruhaként akarnátok hozzájutni.

Viszont itt egy kis kanyar az úton, amit persze nem nehéz bevenni, de fontos kimondani: ha lyukas, javított, foltos, szakadt ruhaneműt hoztok, az nekünk nem segítség a munkánkhoz, mert gondolhatjátok, hogy a nagy túltermelés és túlfogyasztás mellett milyen mennyiségű ruhaadomány borít el bennünket, s ebben a mennyiségben milyen sok lehet a száz százalékosan jó minőségű.

Izgalmas etikai és szociális kérdés ez, mert igen: egy barackfoltos, egyébként gyakran mosott rugdalózó még emberi viselésre alkalmas és nem a vegyes hulladékban illene kikötnie, ám nincs már az a rászoruló, aki egy garast is adna érte - konkrétan száz forintot se -, mert tudja, hogy kicsit tovább túr és ott lesz neki a szuper jó darab. Kivétel, ha valami selyem vagy bőr, s már anyagáért megéri megvenni 150 Ft-ért.
Mi nem tudjuk eladni, ami barackos, nem tudjuk eladni, ami mindenütt bolyhos vagy már áttekinthetsz a hátán a szálak közt. Az utóbbival még egyszerűbb jól s méltón bánni: továbbadományozzuk olyan szervezeteknek, akik ingyen adnak tovább ruhákat. Az előbbi azonban, tehát ami lyukas, foltos, már ezeknél a szervezeteknél is kellemetlen, hiszen van miből válogatni - mi nem adjuk tovább. Mit kezdünk azonban vele?

Ez a kérdés a legégetőbb és leginkább költséges és/vagy kicsit sem ökologikus megoldásokat vonz magához. Azaz mi megtesszük, ami tőlünk telik - a ruhastop óta gőzerővel szelektálunk tovább és tovább, alapanyagok szerint, közvetlenül eljuttatva az újrahasznosítás helyére, amit csak lehet. Van pár ösvény, amin gyakran járunk, de nincs mindenre megoldás. Egyelőre. Egyelőre nincs megoldás a kevert anyagú, lyukas, foltos Zara-blúzokra, szétfeslett gyereksapikra, akkor sem, ha valaha 16000 vagy 5000 Ft-ba kerültek.
Van megoldás a farmerre, javarészt pamutra, szakadt lepedőre, törölközőre. Újrahasznosítunk mi magunk is, mert nekivágtunk egy ideje a saját termékek gyártásának, de az annyira kis léptékű még, hogy nem jelent feloldást. S biztosan van még pár út, amiről nem is tudunk, pedig elég jól járható volna.

Szóval nyakig benne vagyunk - veletek együtt (!) - ebben a rongylavinában, és csak sodródunk, sodródunk. Azért persze nem adjuk fel, mert hát miért is tennénk? Már így is egészen erős fékeket dobunk együtt a rendszerbe az adománybolt közös fenntartásával. Ezért mindenkinek hálásak vagyunk, nem annyira a karmapontok miatt, inkább csak úgy, hisz így levegőt tudunk venni az életben. Ez egy szuper misszió, bárkinek ajánljuk.

Azért azonban, hogy a terheket jobban elosszuk egymás közt, a segítségetek kérjük. Tudjuk, hogy magánszemélyként is nehéz méltó módon megszabadulni a lyukas-foltostól, de mégis arra kérünk Titeket, hogy erre ne nálunk keressétek a megoldást. Nálunk egyelőre nincs rá. A törölköző, ágynemű, takaró, ha foltos, szakadt, vigyétek kutyamenhelyre, a többit sajnos nem tudjuk mi sem megmondani. Az erősebben nyúzott, de még hordható dolgaitokat elhozhatjátok továbbra is hozzánk, mert tudjuk őket kezelni, de ha tudtok szuper helyet, ahol ingyen adják a rászorulóknak, vigyétek közvetlenül oda. Régi és retró darabokra abszolút nyitottak vagyunk: a 20-as évektől a 90-esig jöhet bármi, ha a moly is megkímélte. Tudjátok, itt is érvényes a divat: akár örökkön forgó áramlataival, akár mulandó hullámaival.
A műszál az igazi ellenség, és rajtunk a világ szeme, hogy kitaláljuk, mi a jó eget lehetne kezdeni a sok poly-val a 21. század végére. :) Tudjuk, vannak már kísérletek rá, és drukkolunk is nekik, hogy hosszútávon hozzanak jó megoldásokat. A fejünket mi is törjük buszon-villamoson.

A másik üzenetünk pedig az, hogy a ruhákon kívül természetesen örömmel fogadunk konyhai eszközöket, mert nagyon nagy igény van rá, s lehet, nálad épp ott roskadozik tőle a kamrapolc. Fogadunk társasjátékot, ékszert, könyvet, lakberendezési holmit - leszámítva a bútorokat -, hanglemezt, CD-t, DVD-t és természetesen könyvet!! Sporteszközt (kenunál kisebb :D ), ékszert, működő elektronikus cuccot és még amit csak akartok.

Szóval gyertek és figyelmeztessétek utastársaitokat is, hogy mi a pálya ruhafronton. Az adományokat eztán sem vizslatjuk, ellenőrizgetjük, mert azt nem bírja a gyomrunk, inkább csak beszélünk a dologról, hogy ne a szőnyeg alól fortyanjon elő, amikor már késő, s akár a boltunk fennmaradását kezdi el ujjacskájával fenyegetni.

Köszönjük minden olvasónk szíves figyelmét. A vészmadár rádió átvált csivitelésbe, s mosolyogva válogatja tovább a világ holmiját.

2017. november 14., kedd

2 év és ami benne van

Kedves Barátaink!

Már lassan egy hónapja, hogy 2 évesek lettünk! Volt egy nagyon vidám szülinapi bulink: régi és új barátokkal, törzsvásárlókkal, új arcokkal, ismerősök ismerőseivel. Ez a tarkaság önmagában annyira jól eső. Tudjuk, hogy van, aki szívesen visszatér hozzánk mint vásárló hogy ki miért kötődik a bolti életünkhöz, teljesen egyedi, de hogy vagytok ti is, akik bár vásárolni és adományozni szinte alig vagy sosem jöttök, de az ünnepeinken visszatérő vendégek vagytok, az csak mostanra rajzolódik ki a szociális életünk térképén. 

Ezt az utóbbi baráti karaktert én alapító támogatónak kezdtem el hívni magamban, amelynek feltűnése egy olyan szociális és egyszerű értelemben vett erkölcsi bázis kialakulását és életképességét mutatja, amely ritkán figyelhető meg egy tipikus vállalkozás életében. Illetve azt hiszem, csakis olyan vállalkozásoknál tűnik fel motívumként, ahol van valami plusz szellemi tartalom, amihez kapcsolódni lehet. Lehet ez kézi cukrászat is vagy zöldségbolt, elektrotechnikai szaküzlet is vagy kávézó, de alappillér kell legyen az, hogy, akik létrehozzák, valami mást is akarjanak a gazdasági fenntarthatóságon túl.
Egyre több ilyen vállalkozás működik újra vagy indul el egy ilyesféle úton, de persze attól még, hogy kitűzi a zászlajára a divatos társadalmi jelszót, nem feltétlenül lesz valóban társadalmilag beágyazott, hiteles vagy hasznos. Ezt gyakran tapasztaljuk és nem biztos, hogy ez az alapítókon múlik, ezer dolgon múlhat. Nem tudom, nekünk mi sikerült, mi nem, nem is akarom komplex módon értékelni az elmúlt két évet, de sok biztató jelet látok!

A legszebb persze ebben a társadalmi vállalkozásos misszióban az, hogy ezt bár lehet tudatosan is kezdeményezni, lehet tartósan kommunikálni, de csak úgy "direkt csinálni" nem nagyon. Hiába lettünk volna mi az egyesülettel a mi kis ideáinkkal, ha azokban nem tudtunk volna azonnal több tucat rokonunkkal, barátunkkal, ismerősünkkel, kollégánkkal osztozni.

Az adományozás persze népszerű gyakorlat, a jó civil célokért való együttműködések is relatíve könnyen népszerűsíthetők - még a közelmúltbeli gyanakvást és bizalmatlanságot keltő, hitelrontó propaganda tömegkábításának dacára is.  De ez sem lehet elég, mert oké, hogy mindenki jó szívvel ad és vagy teszi ezt láthatatlanul vagy teszi ezt csacsogva, másokat is motiválva és az is világos, hogy olcsón vásárolni is sokan szeretnek jó dolgokat, és persze, aki a barátod, az általában támogat téged bármilyen jó elhatározásodban, mégis lehet itt valami még a háttérben, de szokás szerint valami végtelenül egyszerű dolog. Talán annak az öröme, hogy együtt teszünk valamit, ami más, mint a megszokott?

Mert nem lehet elegendő indok az adománybolti élet körüli aktivitásra az, hogy felismerem, mennyivel jobban alszom, mert tudom, tettem valamit másokért - akár azzal, hogy adtam, akár azzal, hogy vásároltam,  kell legyen még valami több, ami ezt a megszokottól eltérő közös tevékenységet élteti. Az az érzésem, hogy ez a kézenfekvő, mégis láthatatlan szövetség a többünkben működő egészséges, romlatlan :) közösségiség iránti vágyból fakad. Tehát ez a más, ami nem olyan megszokott, ez talán a közösségi létezésbe való kapcsolódás szándéka, kísérlete, és tényleg ott a kuriózum izgalma is benne. Mert jó, hogy van munkahelyünk és kisgyerekkorunk óta szeretünk bandázni meg a pékségben két szót beszélgetni, de ez itt egy másik típusú kapcsolódás lehetősége: egy tudatosabb forma kínálja magát, amihez ki-ki kapcsolódhat a maga egyéni módján. 
Kreatív ötletekkel és alapanyagokkal a műhelyekhez, önkéntes fuvarozással a továbbadományozásban, égető helyzetekben nyújtott segítséggel, kedves beköszönéssel, jó minőségű adománnyal, elkötelezett vásárlással, biztató szóval, sajtómunkával.

Zenét hallgat együtt akár sok, egymás számára ismeretlen ember: de nem a Müpában, helyben sült olasz pizzát eszik egy tálról régi vásárló, új önkéntes, új önkéntes régi barátja, régi önkéntes régi barátja, egyesületi tagok és azok barátai, új vásárlók és rokonaik, újonnan betérők, bárki, és nem csak az éhség miatt. 
Bárki, aki idetalált ezen a szülinapi estén és ráhangolódott arra a közös tevékenységre, amit itt együtt lehet végezni: a hagyományos bolti szolgáltatásokra - pl. böngészés a ruhák, könyvek, ékszerek között, egy-egy szatyor adomány átadása az ünnep alkalmából, a bolt játékaira: rejtvényfejtés, tombolázás, a közös eszem-iszomra, a rongyszőnyegkészítés alapjainak elsajátítására, együtt volt velünk és az egész missziónkkal, amitől a Filantrópia Adománybolt az, ami. 

Örülök és köszönöm minden kollégám és segítőnk nevében is, hogy Veletek együtt éltetjük ezt a kis nagyvárosi közösséget, mert bár nem hagyományos ez a közösség semmilyen szempontból, mégis tud új hagyományokat teremteni, amelyeket ilyen sokan szeretünk. Hogy mitől lehetünk közösség, azt mindenki maga érezheti a maga belső igényei és működése szerint, az biztos, hogy van itt szolidaritás, tenni akarás, könnyedség és életöröm és, ha ennyi sok közös van, akkor az már valami.

Ps.: A zenészeknek is nagyon köszönjük a szuper muzsikát, sajnos a hangfelvételek túl jók, hogy itt megosszuk copyright nélkül. :) Neem, csak vagy szégyellősök a muzsikusok vagy csak nem ragaszkodnának a megjelenéshez. Hiába, el kell jönni! :) A fotókat Szőke Tamarának köszönjük.
Na, de ha már: a pizzát Sara del Salnak, a muzsikát Both Borinak, Szepesi Lillának, Fügedi Lászlónak és Kemény Mártonnak. A sütiket Orsinak, Ági egész családjának, Szibillnek, hú, kit felejtek ki!? A tombolaszelvényeket és a keresztrejtvényt Nagy Ágnesnek. :) És mindenkinek minden mást :)), a sok apró ajándékot!

2017. november 8., szerda

Sara első élményei nálunk

Októbertől új kaland kezdődött szigetünkön, megérkezett az első olasz EVS önkéntesünk! Mindannyiunk számára fontos tapasztalás ez, reméljük, hogy sokat fogunk egymástól tanulni. A magyar órái még nem kezdődtek el, ezért bejegyzései angolul születnek majd, amíg majd megtanul magyarul :) Itt az első (aki nem érti, nézzen be hozzánk és elmeséljük, hogy miről szól! :)


I have visited Budapest twice. It has been love at first sight. But in the eyes of the city I was nobody, but a mere and unknown tourist. Now I can finally say that I live here. I live the real city, with its autumn colors, its breath-taking views, its refined architectural lines and especially its everlasting smells of bakeries, éttermek, kávézók.

I had (and I still have) the chance to join a great project, of which the main aim is help people who live in poverty to move towards a more sustainable lifestyle.

Due to that goal, the Filantrópia Charity Shop, and the Profilantrop Association which is behind it, need to engage with different approaches. There is the shop, as they proudly say, "an island where items can anchor to find a home and help serve others". And there are others eco-social projects.

They include the creative and innovative recycling and reusing of items or otherwise the real action of projecting and building tools for the poor.
I had the chance to give birth to new objects as shopping bags, carpets, dogs and cats' toys by using items that others may think are rubbish.
But that is just one way to help.

Thanks to our trip to Ág, I could have seen the other approach: the Association, in connections with other partners, enable itself in the rebuilding of roofs and doors in order to improve heating insulation and their lifestyles.
I could have met a different part of Hungarian reality, composed of simple, welcoming and lovely humans.

During the first month with Filantrópia I dealt with extraordinary colleagues, uncommon costumers, a very friendly atmosphere and with a brand new reality that I actually didn't expect.

And I already know that it is just the beginning.

Sara's experience is supported by Erasmus+

2017. október 17., kedd

Napi nyitás Filantrópián

Első lecke

Tizenegy óra ötvenhat perc. Lámpákat felkapcsolni. Ajtót kinyitni, egyik zár bonyolultabb, mint a másik, ugyanis két ajtónk van, egy rácsos meg egy sima, mert ennyi kincset nem lehet csupán egy mögött őrizni. Azután szezám tárulj, a vízcsepp alakú, türkiz ajtókitámasztót (biztos van valami becsületes neve is) egy agysebész pontosságával kell az ajtó alá helyezni, mert másképp becsukódik. A rácsot szorosan az ajtóhoz kell kötni, mert ez a pesti szél nem könyörül se pamuton, se farmeren. Ha ezzel kész vagy, két darab cserepes virágot kell szorosan a bejárat mellé tenni, ők a biztonságiak. És akkor jöjjön mindenki kedvence: a kerti törpe. Másfél méter és gumiból van, szerintem csúnya, de ez maradjon köztünk. A legfontosabb tulajdonsága, hogy NEM ELADÓ.  Őtörpeségét, a két ajtó közé kell elhelyezni, pontosnak kell lenni ha a törpéről van szó, mert ha egy centivel is kijjebb teszed, az lesz a vége, hogy valakivel hazamegy.

A RÁCS. Na az ám a művészet! Mert nem lehet oda akármit csakúgy tessék-lássék felhányni. Ezen múlik minden és a vitrinen, de arról majd később. Ha nem tudsz szerelem első látásra ruhákat kipakolni a rácsra, akkor be is zárhatsz haza is mehetsz, mert a kutyát sem fogja érdekelni az egész. De, ha keresel egy vidám, mégis nőies narancssárga őszi kabátot óriási gombokkal, ami alá becsempészel egy kissé pimasz, kék alapon fehér pöttyös inget, biztos megakad valaki szeme rajta. Két ruha egyenlő két vállfával, tehát az egyiket gondosan el kell rejteni  valahol a kabát és az ing között. (Itt majdnem feladtam és hazamentem, de aztán mégse.) Mert ezek nem csak sima vállfák, sok mindent cipeltek már vállukon és komoly jelentéssel bírnak. Szóval, ha jó napod van és nem esik minden a fejedbe miközben dacolva a fizika törvényeivel, próbálsz két vállfát egyesíteni a rács tetején és az sikerül is, nyertél. Van egy másik út is: ha elég szerencsés vagy és elég feltűnően szenvedsz és pont arra jár egy kedves úriember, meg fogja kérdezni, hogy segíthet-e. Erre te pironkodva azt feleled, hogy igen és secperc alatt fent van a vállfa a rács tetején. ( tuti biztos trükk, többször is ki volt próbálva.)  Nem hiába epedezik egy férfiért a boltban dolgozó öt nő.

Ha elég ravasz vagy, rájössz, hogy a teljes győzelem csakis a gyerekek által érhető el, ugyanis egy szülő sem tudja hazacipelni a kislányát miután az meglátta az elbűvölő helókittis farmeringünket. Ugyanilyen céllal helyezünk el villámMcqueenes rövid ujjút a kisfiúknak. Ha ezzel meg vagy, egy fekete vagy barna neadjisten zöld férfikabát kell, ami vízálló és legalább még száz évig nem megy tönkre az elmúlt kétszázzal a háta mögött és akkor már a férfiakat is az ujjad köré csavartad.A többi már csak a hab a tortán: a lila selyem tornacipő, a spongyabobos háromazegyben hátizsák, az extra kényelmes bicikliülés és a piros retikül. A rács további fontos eleme az óriási válltömőt tartalmazó farmerkabát, ami csak arra vár, hogy valaki haza vigye és kivágja belőle azt a két óriási szivacs darabot. Ez után jöhet a belső rész: gumicsizmák, esőkabátok, kockás ingek, Szörnyelladefrász szőrmék. Ha nagy leszek majd én is elérem az ajtó tetejét és azt is telepakolom bíborral és bársonnyal, de attól félek nem fog sikerülni soha.

Ha a rács kész, jöhet a tábla. Az igazi kihívás. Gyáva ember neki se fogjon. Miután gondosan letörölted a múltheti akciót, kezedbe veszed azt az írószert, amivel csak erre a táblára lehet írni. (biztos ennek is van becsületes neve) Itt sem lehet csak úgy felelőtlenül irkálni. Először fejben kell megtervezd: hova írsz, hova rajzolsz, mi mekkora legyen, hogy minden elférjen és még Hősök teréről is el lehessen olvasni. A számok lesznek a legnagyobbak és a legfontosabbak, mert ez egy ilyen bolygó. Miután biztos vagy magadban, hozzáérintheted a sárga csodaírószert a táblához, de akkor már nem léphetsz vissza. Muszáj megrajzolni a blúzt, a tányért, a sálat és a sapkát. Ha nem habozol, ebédidőre kész is tábla. Ha jól dolgoztál mindenkit becsábít a boltba az e heti akció.

Ismételjünk: lámpát fel, ajtókat kinyit, kitámaszt, kiköt, virágokat kitesz, törpét elhelyez, rácsot telepakol, táblát megtervez, megvalósít majd a megfelelő helyre kitesz.
A tennivalók sorrendje nem felcserélhető !

Bori kalandjait az Erasmus+ program támogatja

2017. augusztus 31., csütörtök

Beváltott ígéretek

Az élet a szigeten gyakran nagyon derűs, sok a visszatérő vásárló, kialakulnak személyes kapcsolatok. Mivel érdekel a hozzánk betérő emberek és tárgyak további sorsa egyaránt, gyakran kérjük, hogy küldjetek képet arról, hogy hová került a tárgy, visszajelzést, hogy örült-e az illető az ajándéknak, stb., stb.. A hozzánk járó külföldiek gyakran települnek tovább, ki tudja már, hogy a másfél évvel ezelőtt, rendszeresen járó ír lányokkal mi van azóta, hogy hazaköltöztek…. Ezért is örömteli, amikor a kedves emberek beváltják ígéretüket! Ma például beszaladt a postás a boltba és átadott egy levelet, a Filantrópia Adományboltnak címezve. Kíváncsian bontogattam és láss csodát, egy képeslap, rajta kedves osztrák vevőnk és férje az újszülöttükkel! A szöveg hozzá:

“Hi there!
As promised I am letting you know we had a boy, Anton! As he come a month early - he apparently was trying to see Budapest. I didn’t have the chance to stop by and say goodbye. I really enjoyed your shop and your warm spirit! Wishing you all the best, Lena”

Mit mondhatnék? Nagyon meg vagyok hatva és hálás vagyok a szép szavakért, a beváltott ígéretért. Ahogy a múltkor elvitt plüss balerina-lóról is kaptunk képet a mosás, fodrászat és festés után, teljesen megújulva került egy kislányhoz, aki lovagol és balettozik. Köszönjük szépen, hogy a boltból kilépve sem feledkeztek meg rólunk, igazán jól esik!

2017. augusztus 25., péntek

Szolgálati közlemény - szünet a ruhaadományok átvételében

Kedves Adományozóink!

Ahogy talán már többen értesültek róla a héten: átmenetileg nem tudunk ruhaadományokat fogadni. 

Nem tudjuk, mikor oldódik fel a "tilalom", de amint szabad a pálya ismét, azonnal jelezni fogjuk minden fórumon.

Ezen a héten még néhány zsák adományt átvettünk a távolról érkezőktől, mivel azonban a ruhaadományok sokasága működésünket fenyegeti az átmeneti feltorlódás miatt nem tudunk hosszú távon megengedőek lenni.

Augusztus utolsó hetében kérjük, már ne induljanak el ruhaadományokkal.
Ellenben minden egyebet: háztartási eszközt, játékot, cipőt, elektronikai eszközöket, stb. változatlanul át tudunk venni.

Kérjük szíves megértésüket és türelmüket!

A Filantrópia csapata