Csapatmunkából jeles

Kedves blogolvasók!

Az utóbbi időben a Filantrópia csapatának alkalma volt próbára tenni a leleményességét és a kreativitását.

Hadd meséljem el, hogyan készítettük el a Filantróp Ruhatár legújabb számát, és a végére azt is megtudhatjátok,

kijutottunk-e a nyúlüregből.

Nemrég jelent meg a Filantrópia divatmagazinjának 2024-es őszi-téli száma. Remélem, találkoztatok már vele!

A magazin koncepciója reflektál a decemberi időszak sajátosságaira: egyik nap még tanulunk és dolgozunk,

másik nap elcsendesedünk és ünneplünk, majd a végén kirúgunk a hámból.

Ezek közt az alkalmak közt néha az öltözetünk tudja jelenteni az egyik legláthatóbb különbséget. 

Bíztam az outfitekben, és cseppet sem kételkedtem a modelljeink tehetségében,

de a végeredmény így is túlszárnyalta az elvárásaimat.

Ez elsősorban Hurta Hajnalkának köszönhető, aki végtelen türelemmel foglalkozott a sokszínű csapatunkkal,

és mindenkiből kihozta a maximumot.

Személy szerint eléggé kényelmetlenül szoktam érezni magam a kamera előtt, de teljesen magával ragadott a

fotózás flowja, valamint minden jelenlévő igyekezete, hogy kihozzuk magunkból és egymásból is a legjobbat.

És hogy kik is voltak ezek a jelenlévők? A Filantrópia új barátokat szerzett magának egy pár héttel ezelőtti

bemutató alkalmával. Az ELTE közösségszervezés szakos diákjai már a bolt körbejárásakor érdeklődtek az

önkéntes lehetőségekről, így a tervezés folyamatában egyértelműen rájuk gondoltunk. Az outfitek előkészítésében

Pearl segített, aki igazi jelenség a különleges stílusával és remek ízléssel összeállított szettjeivel.

A fotózáson sajnos nem tudta ezt megmutatni, de igazán egymásra hangolódtunk, miközben összeállítottuk a

srácok outfitjeit. Amit láttok rajtuk, az a közös „dream men” fantáziánk megvalósulása: kockás ing

halásznadrággal egy fontos vacsorához, és posztónadrág-zakó kombináció egy átlagos bevásárláshoz.

Ezt az elképzelést három szuper srácnak adtuk kölcsön, akik a saját stílusukkal és kiállásukkal valami különlegeset és egyedit alkottak. Somi, Suleiman és Storm igazán kitettek magukért, és vagánnyá tették ezt a számot.

A magazin végére beüt a szilveszteri hangulat: Anett, Cory, Kriszti és Irma felszántják az Aradi utcát –

nem véletlenül kerültek a címlapra! Szép munka nemcsak a kamera előtt, hanem a szervezés és az előkészületek során is.

Kis időbe telt, míg megtaláltuk a megfelelő elrendezést, de szuper élmény volt összeállítani a végeredményt.

Nagyon büszke vagyok a csapatmunkánkra és a magazinra is! Reméljük, nektek is tetszik!

Máshol is volt alkalmunk próbára tenni a csapatunkat.

A hagyományos teambuilding most egy

Alíz Csodaországban tematikájú szabadulószobában zajlott. Zsuzsa, Anett, Kriszti és én vágtunk neki a

rejtvényeknek. A szoba minősége már az elején lenyűgözött minket, de a játék során egyre varázslatosabb

részleteket fedeztünk fel.

A játék első fele ment a leglassabban. Egy szoba tele színes ajtókkal, látszólag sehol egy kijárat.

Próbáltunk kapaszkodót keresni, és minden apró részletet felhasználtunk, hogy rájöjjünk, mi történt a történet

négy karakterével, amellnek megoldása a végső kulcsot jelentette a kijutáshoz. Az első szobában jó pár

zsákutcába belefutottunk, de a játék további részén végig száguldottunk, így 45 perc alatt sikerült kijutni.Nem szeretném lelőni a pálya legjobb fordulatait, de mindenképp ki kell emelnem a második helyiséget. Annyira

lenyűgözött minket, hogy miután megtaláltuk a kijáratot, még visszamentünk, és csak ámuldoztunk a

részletein.

Igazán varázslatos élmény volt! Van ennél nehezebb pálya is, úgyhogy alig várjuk, hogy kipróbáljuk magunkat a varázsvilágban!

Találkozunk Roxfortban vagy az új évben – amelyik kényelmesebb nektek!

Békés ünnepeket mindnyájatoknak!

Barbi

Olvass tovább

Az áramoltatás művészete

Hasznos holmik (imdb.com) 

Hosszú hetek óta készülök bejegyzést írni helyzetünkről, történetünkről. Arról, hogy hat évvel ezelőtt mennyi elkötelezett ember segítette indulásunkat önkéntes munkával, anyagi támogatással - pl. az egyik tagunk adományozta az üzlet első havi bérleti díját -, pályázattal, támogató felkutatásával, a logónk megálmodásával, s egyáltalán, hogy mennyi hittel, lendülettel, szeretettel, és persze munkával töltöttük meg Filantrópia szigetét élettel. Sok erőfeszítés és hit kell egy ilyen kis bolt felépítéséhez, ami aztán még több munkát hoz, de rengeteg örömöt és némi elégedettséget is. 

Furcsa népek vagyunk mi civilek! Nekünk például az okoz örömet, amikor álmunk megvalósul, sőt, még színesebb, szebb lesz, mint képzeltük, amikor boldog emberek hagyják el az üzletet vagy azért mert régóta vágyott kincsre leltek vagy azért mert esetleg pár ezer forintért felöltöztették az egész családot, vagy azért mert hatalmas zsák, jó minőségű adományt hoztak, amiért hálásak voltunk - óh, a kiáradó öblítő illata az Ikeás szatyorból, már árulkodó! - vagy azért, mert egy remek beszélgetésbe keveredtek a legjobb mákos tészta receptjéről, esetleg módjuk volt régen használt olasz tudásukat feleleveníteni. (Épp a múltkorában segítettünk egy hajléktalan vásárlónknak egy övvel - ami egyébként az egyik legfontosabb adomány hajléktalan szervezetek számára, igazi hiánycikk - aki, mint kiderült perfektül beszélt olaszul, boldogan csevegett a meghökkent olasz önkéntesünkkel). Szép ívben, sok-sok kedves történettel színesítve terveztem elmesélni mindezt, bemutatni ahogy a szigetünk megtelt élettel, történetekkel, nemzetközi önkéntesekkel, tárgyakkal, hagyományokkal, közös ünnepekkel és végül eljutni az elmúlt egy év összefoglalásához, a végső mondanivalóhoz, ahhoz hogy támogassatok bennünket, váljatok egyszeri, vagy rendszeres pénz adományozóinkká, hogy a jövőben is kiköthessetek nálunk! Közben rájöttem, hogy az elmúlt évet teljesen fölösleges összefoglalni, mindannyian benne élünk, látjuk, ahogy Budapest - vagy más városok - utcái egyre lehangolóbbak lesznek, a sorra bezáró üzletekkel (aláfestő képek: Closed For The Foreseeable Future), szóval most még fontosabb, hogy vásárlásainkkal, támogatásainkkal tudatosan alakítsuk életterünket. 

Szeressétek, támogassátok a sarki pékséget, kávézót, dekorboltot, bármely kis zugát ennek a városnak, ahová szívesen tértetek be a régi, 2020 előtti életetekben, és reméljük, hogy gondoltok az adományboltokra is. Persze, nem csak azért szeretnénk ezt, hogy a hozzánk érkező önkénteseket továbbra is elküldhessük tanulmányútra a többi adományboltba - bizony, csinálunk ilyeneket is! - hanem azért, hogy az elmúlt 10 évben Budapesten is meghonosodott és kivirágzott adománybolt - kultúra megmaradjon, mindannyiunk* örömére és szolgálatára.

Az évek során többször jutott eszembe Stephen King: Hasznos holmik című könyve, annyi csodálatos történet esett meg már nálunk vevők és tárgyak között! Csak eddig azt hittem, hogy mi sosem fogunk senkitől sem kérni egy apró szívességet cserébe. Most mégis elérkezett az idő, és kénytelenek vagyunk kérni. Egyszeri, vagy rendszeres támogatással, az adótok 1%-ának felajánlásával segíthettek nekünk - és/vagy más adományboltoknak - túlélni ezt az időszakot, hogy továbbra is segíthessünk, támogathassunk sokakat, meg, hogy a karantén alatt kiszortírozott ruhákat, régi bizbaszokat legyen hová vigyétek! 😉

Támogatni a Magnet Bank: (HU95)16200010-10046230-00000000 számlaszámon tudtok.

Adószámunk (1%-hoz): 18125191-1-13

*mindannyiunk alatt értem a környezetért aggódó, hulladékot csökkenteni kívánó, inkább újrahasználó, újrahasznosító embereket; kincsvadászokat, gyűjtögetőket, megértett-, és meg nem értett művészeket, nagycsaládosokat, gyereküket egyedül nevelőket, magányos néniket, bácsikat, kallódó gyerekeket, hajléktalanokat, fashion designereket, más elkötelezett szervezeteket, közmunkásokat, munkanélkülieket, egészségügyi dolgozókat, pedagógusokat, szociális munkásokat, turistákat, nálunk élő külföldieket, diákokat, önkénteseket, kutyusokat (a teljesség igénye nélküli felsorolás ).

Olvass tovább