2021. március 17., szerda

Az áramoltatás művészete

Hasznos holmik (imdb.com) 

Hosszú hetek óta készülök bejegyzést írni helyzetünkről, történetünkről. Arról, hogy hat évvel ezelőtt mennyi elkötelezett ember segítette indulásunkat önkéntes munkával, anyagi támogatással - pl. az egyik tagunk adományozta az üzlet első havi bérleti díját -, pályázattal, támogató felkutatásával, a logónk megálmodásával, s egyáltalán, hogy mennyi hittel, lendülettel, szeretettel, és persze munkával töltöttük meg Filantrópia szigetét élettel. Sok erőfeszítés és hit kell egy ilyen kis bolt felépítéséhez, ami aztán még több munkát hoz, de rengeteg örömöt és némi elégedettséget is. 

Furcsa népek vagyunk mi civilek! Nekünk például az okoz örömet, amikor álmunk megvalósul, sőt, még színesebb, szebb lesz, mint képzeltük, amikor boldog emberek hagyják el az üzletet vagy azért mert régóta vágyott kincsre leltek vagy azért mert esetleg pár ezer forintért felöltöztették az egész családot, vagy azért mert hatalmas zsák, jó minőségű adományt hoztak, amiért hálásak voltunk - óh, a kiáradó öblítő illata az Ikeás szatyorból, már árulkodó! - vagy azért, mert egy remek beszélgetésbe keveredtek a legjobb mákos tészta receptjéről, esetleg módjuk volt régen használt olasz tudásukat feleleveníteni. (Épp a múltkorában segítettünk egy hajléktalan vásárlónknak egy övvel - ami egyébként az egyik legfontosabb adomány hajléktalan szervezetek számára, igazi hiánycikk - aki, mint kiderült perfektül beszélt olaszul, boldogan csevegett a meghökkent olasz önkéntesünkkel). Szép ívben, sok-sok kedves történettel színesítve terveztem elmesélni mindezt, bemutatni ahogy a szigetünk megtelt élettel, történetekkel, nemzetközi önkéntesekkel, tárgyakkal, hagyományokkal, közös ünnepekkel és végül eljutni az elmúlt egy év összefoglalásához, a végső mondanivalóhoz, ahhoz hogy támogassatok bennünket, váljatok egyszeri, vagy rendszeres pénz adományozóinkká, hogy a jövőben is kiköthessetek nálunk! Közben rájöttem, hogy az elmúlt évet teljesen fölösleges összefoglalni, mindannyian benne élünk, látjuk, ahogy Budapest - vagy más városok - utcái egyre lehangolóbbak lesznek, a sorra bezáró üzletekkel (aláfestő képek: Closed For The Foreseeable Future), szóval most még fontosabb, hogy vásárlásainkkal, támogatásainkkal tudatosan alakítsuk életterünket. 

Szeressétek, támogassátok a sarki pékséget, kávézót, dekorboltot, bármely kis zugát ennek a városnak, ahová szívesen tértetek be a régi, 2020 előtti életetekben, és reméljük, hogy gondoltok az adományboltokra is. Persze, nem csak azért szeretnénk ezt, hogy a hozzánk érkező önkénteseket továbbra is elküldhessük tanulmányútra a többi adományboltba - bizony, csinálunk ilyeneket is! - hanem azért, hogy az elmúlt 10 évben Budapesten is meghonosodott és kivirágzott adománybolt - kultúra megmaradjon, mindannyiunk* örömére és szolgálatára.

Az évek során többször jutott eszembe Stephen King: Hasznos holmik című könyve, annyi csodálatos történet esett meg már nálunk vevők és tárgyak között! Csak eddig azt hittem, hogy mi sosem fogunk senkitől sem kérni egy apró szívességet cserébe. Most mégis elérkezett az idő, és kénytelenek vagyunk kérni. Egyszeri, vagy rendszeres támogatással, az adótok 1%-ának felajánlásával segíthettek nekünk - és/vagy más adományboltoknak - túlélni ezt az időszakot, hogy továbbra is segíthessünk, támogathassunk sokakat, meg, hogy a karantén alatt kiszortírozott ruhákat, régi bizbaszokat legyen hová vigyétek! 😉

Támogatni a Magnet Bank: (HU95)16200010-10046230-00000000 számlaszámon tudtok.

Adószámunk (1%-hoz): 18125191-1-13


*mindannyiunk alatt értem a környezetért aggódó, hulladékot csökkenteni kívánó, inkább újrahasználó, újrahasznosító embereket; kincsvadászokat, gyűjtögetőket, megértett-, és meg nem értett művészeket, nagycsaládosokat, gyereküket egyedül nevelőket, magányos néniket, bácsikat, kallódó gyerekeket, hajléktalanokat, fashion designereket, más elkötelezett szervezeteket, közmunkásokat, munkanélkülieket, egészségügyi dolgozókat, pedagógusokat, szociális munkásokat, turistákat, nálunk élő külföldieket, diákokat, önkénteseket, kutyusokat (a teljesség igénye nélküli felsorolás ).


2020. december 29., kedd

Ficánkolás Filantrópián 2. rész

 

Ficánkolás Filantrópián 2. rész



Az első hónapokban az adományok felfedezését, válogatását élveztem a legjobban. Hogy sejtelmed sincs, mi rejlik az Ikeás zacsi legalján, s csak kutatsz, kutatsz. Rátalálsz megannyi mókás dologra, vagy valódi kincsekre, vagy épp valami olyanra, amire már ezer éve vágytál, vagy valamire, amiről fogalmad sincs, hogy mire való, esetleg  egy pulcsira, amilyent lenyúltál a legjobb barátnődtől, s most végre visszaadhatod neki, egy cakkompakk olyan orvosi felszerelésre, amivel öt évesen játszottál. Milyen rég tervezed, hogy végre megtanulod kirakni a Rubikkockát, s épp most találsz rá (kár, hogy egy héttel ezelőtt vetted meg a teljesen újat). Ha úgy érzed, hogy kéne egy házi papucs otthonra, addig várj, míg valaki behozza neked a tökéletest, méretben, színben neked valót. 6-7 nap és ott lesz, higgy nekem. Közben megtalálod mindenkinek a karácsonyi ajándékát. A ruhák zsebei a legizgalmasabbak, annyi minden lapul bennük, tele van meglepetésekkel, úgymint: túró rudis csomag, jegy, aprópénz, kupak, motivációs cetli, gyufa, zsepi, cukorkás papír, öngyújtó, bélyeg, bevásárló lista, gesztenye stb.

Félreértés ne essék, ki az, akit nem nyűgöz le az alábbi látvány:


..dobozok teli daloló póniházzal, gumilabdákkal, pucér, borzos babákkal, kisvasúttal, unikornisos varázspálcával, mindez gyurmaillattal megfűszerezve.

Csak azt hiszem, egyre jobban szeretek a vásárlókkal lenni, beszélgetni velük. Olyan jó, hogy már sok mindenkit ismerek, s ők is engem. Megbeszéljük, hogy legutóbb milyen vagi csillagos párnahuzatot vett itt, hogy persze emlékszem erre a sapira, én már akkor is mondtam, hogy jól áll, hogy a hohohorgászos kártyától a gyereke kiájult, annyira tetszett. ,,Erdélyi vagy igaz-e? Hallom eppe’, me’ én es. ’’A kérdés, ami mindig megmelengeti a szívemet.  Máskor megosztják velem, hogy milyen szülinapi torta ötleteik vannak, vagy, hogy a fokhagymának melyek a jótékony hatásai. Kedvenc vásárlóim közé tartozik Marci és Prüni, ők igen jó cimboráim lettek, alig várom, hogy az ajtóban meglássam kis buksijukat s megcirógassam míg a gazdi nézelődik. A huncut fényes szemű lurkók pedig mindig készen állnak, hogy az egysoros vagy kétsoros görkorikról vitázzunk, hogy kulcstartókat pakolásszunk egyik helyről a másikra vagy, hogy megosszuk egymással mélyenszántó gondolatainkat a karácsonyi gömbök milyenségéről.




Az elmúlt hónapok fontos eseményei a következők:

Zakuszkát főztünk. Szülinapos Filantrópiát ünnepeltünk. Magazinhoz fotóztunk. Halloweeni házibulit tartottunk. Termálfürdőztünk. Megejtettük az utolsó kinti, szabad estéinket. Bezárt minden. Egy kicsit elkeseredtünk. Aztán kitaláltunk más programokat. Kirándultunk. Online önkéntes tréningen vettünk részt. Zsuzsánál ebédeltünk, Szilárd cicó a pajtim lett. Töltött káposztát főztünk. Orsinál ebédeltünk, Boróka kutyi a pajtim lett. Titkos ajándékozást tartottunk, Lara cicó a pajtim lett.


Most pedig megyek haza, feltöltöm magamat az otthonommal, hogy majd januárban újult erővel találkozhassunk.



2020. november 29., vasárnap

Autumn in Budapest: an inspiring love story

 

 

October went so fast I can’t even realize that. It was a busy month and we did a lot of activities in and outside the shop, let’s try to make some order in my memory.

First thing first: there were still sunny days and me and the girls went rolling around Pest and Buda, taking long walks and riding bikes (how heavy is the bike you can’t even imagine), so we spent very relaxing and refreshing days. I just want to tell you when we went to a bar and a picture caught my attention: it was about sharing tampons and other useful objects. It was the first time for me to see this kind of “social” manifesto in a bar's toilet. Tampons are absurdly expensive and they’re costing more and more money, what about women who can’t afford them? Tampons are fundamental for our life as women and it’s unbelievable that we have to carry the costs on our shoulders.

Speaking about women empowerment, we all took part in a photo shooting for the shop and it was amazingly great! We all used clothes from the shop and a professional photographer took some picture of us: who knows me well knows that I don’t fancy being in the center of attention but the little “I love myself” part won the game against the “please I’m shy don’t take pictures of me” part and I enjoyed a lot, it was a real good shot for my self- esteem! The atmosphere all in all was warm and exciting: looking at girls helping each other finding the perfect look or the craziest accessories and empower ourselves – women are so powerful. And speaking of that, I find myself thinking about women and about one of the most precious gifts we have: our brain. A brain that thinks, a brain that makes us speak (as loud as we want), a brain to choose. I joined a demonstration in solidarity with Polish women, for what they are suffering on their bodies, for choices made by a government which would like to kill our faculty of choice and take us (back?) to the darkest hour of submission under men. Freedom of choice defines us, women and men, it defines us as human beings, it defines us as different from one another, it makes ourselves looking at the mirror, sometimes proudly, sometimes sadly. Whatever is my choice doesn’t concern you and at the top of all we cannot let anyone steal our right (seen as one of the fundamental human rights) to choose. You may not like what we choose, or the fact that we can choose, well our answer is: we will keep choosing our freedom and we will not let men take it away from us.

Taking my mind back to Aradi utca, we have celebrated the birthday of the shop! Happy 5th birthday Filantrópia!! Wish you all the best….donations 😊 That day was funny, a lot of costumers came and enjoyed the day with us. It was so beautiful to be there for that special day and getting to know a bit more about the history of the shop, from its first moves to the magnificent island it is now!! It’s so inspiring looking at what you Profilantrop people have created! Okay the food part is coming.. of course Sara made pizza, crazy good as usual, Kriszti made an original cake I’ve never tried before, Zsuzsa made the best pogácsa I’ve ever had so far, and I made a savory plumcake (if you want us to prepare you a dinner please feel free to contact us). Food part is not done yet -don’t open this post if you’re hungry or after seven if you don’t have anything in your fridge- because the four of us and Orsi also took part in the “zakuszka day”, a typical sauce from Transylvania at Zsuzsa’s parent’s house. Basically what you need is a super big pan to put on the fire, peppers, eggplants, tomatoes, onions – and if you are one of those who cry as babies while cutting onions, please be prepared with a lot of tissues. Truth to be told, I cried worse than babies dealing with their first teeth.

But, you’re getting to know me more and more, and as you could have seen I can be very emotional sometimes. After two long months of absence, lack and abstinence, although I have never forgotten you and never my heart will be able to do it, finally I found you again and you made me spend wonderful hours in your company, so here I am gratefully thanking you, thank you Campari Spritz.

Yes, guys, I found Campari in Budapest, and it’s perfect for our aperitives on the cozy homey balcony since we are still facing the pandemic and everything is closed!

Time to say goodbye, raise your glass and egészségedre to everything that makes you feel good and powerful!

Sziasztok!

P.s.: just a tip, take your phone and put as loud as you can “You don’t own me” – I picture myself as a dancing Diane Keaton and I honestly feel so cool (sometimes we all need that feeling no?).






















2020. november 8., vasárnap

Ficánkolás Filantrópián

Nincs elérhető leírás.

 Az emberek meg én


Filantrópián sok mindent tanulok: türelmet, türelmet és még több türelmet,
meg, hogy mennyi féle ember erre járhat, kelhet.
Tizenkettőkor nyitunk, addig még fél óra van, a padlónak fel kell száradnia.
Elnézést, de hatkor zárunk, már mennénk mi is haza.
Adományt ideiglenesen nem fogadunk, írja az ajtón, a közösségi oldalakon,
mondjuk élőben és telefonon.
Na jó, ha már idáig elhoztad ezt még elveszem,
de novemberig ne hozz mást, folyton kérlelem.
Kedvességből nincs hiány,
van, aki kiadó lakást ajánl.
Más a fűtést szerelné,
Őket ki ne szeretné?
Ne haragudj, ennek mennyi az ára?
Szerinted a harminchatos is jó erre a lábra?
A vérnyomásmérő működik?
A piros vagy a zöld szebb? kérdezik
Ez férfi vagy női? Mit lehet darálni ezzel?
Ó nincs húszasom, majd behozom egyszer.
Van egy mérőszalagod?
Ezt holnapig kérlek félrerakod?
A napom fénypontja, hogy bejöttem!
Hozom a cuccaim, van már egy nagy öllel.
Labda gurul, matrica ragad.
Matyika, fiam jól érzed magad?
A karkötő több mint száz forint. Bocsi rosszul mondtam.
A tükör és a törpe nem eladó! Az esernyőm, az hol van?
Van-e maszkod? Légyszi vedd fel.
Várj egy kicsit, sok bent az ember.
Ez mit véd? A gerincet vagy a térdet?
Kipróbálhatnánk a hajnyírógépet?
A kirakatból azt a bigyót ki tudod venni?
Szépnek szép, de a fogyásra nem lehet építeni.
Anya, már egy grillcsirke vagyok!
Uram, ön épp az én táskámban matat, ha nem zavarok.
Újra és újra fél hatkor, fülemen egy kedves hang megpihen.
What is the discount? And any new item? 


C:\Users\Vargyas Krisztina\Desktop\fila1.jpg

Az olasz lányok, az otthonunk meg én


A lakótársak gyöngye vagyok, ez vitathatatlan.
A mosógép majdnem élete utolsó napjait látta miattam.
A hűtő sem úszta meg, ajándékul retek szárat kapott,
de két hét után már senki nem bírta ezt a szagot.
Só és cukor, a különbség mit számít..gondolhattam magamban, majd összeöntöttem a kettőt.
Szemenként kiválogatni jó móka lesz ez, eltöltök vele pár esztendőt.
Pókháló leszedés, íme itt vagyok.
Kivéve, ha az ikeás szék alattam összebugyog,
s én a földről már csak ennyit hallhatok:
Kriszti, are you fine? Sure, sure, csak a térdem egy kicsit sajog.
Ó te kis paradicsomleves, főzésedkor szinte felgyújtottam a konyhát, s vele együtt magam.
Nagy lett volna, ha egy hónap után: viszlát gyöngyház utcai konyha, viszlát hajam.
Ha valaki még oly tudatlan lenne, mint én, azt tanácsolom,
lángoló olajra semmiképp nem a víz, hanem a födő a nyerő, úgy bizony!
Nem fogsz ki rajtam parileves, harmadjára sikerült a rántásod.. nagy nehezen,
A betűtésztáid is szétfőttek, sebaj, legközelebb túljárok az eszeden.
Sara, Ale köszi, hogy megtűrtök, haha ezt most nem is értitek,
De olyan jó, hogy itt vagytok, s veletek lehetek.
Szeretem, hogy tökéletesen toljuk együtt a perfect éneket.
Hogy a bubit tekerve együtt küzdünk a kettes és hármas váltás között a Duna parton,
vagy épp éjszaka táncolunk a gangon.
Nem számít, hogy techno parti, lomizás vagy fagyis, filmes este,
jól érzem magam ezekkel a lányokkal, tutto bene, tutto bene. 

 

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/119141384_2759641724257463_2103295432262786506_n.jpg?_nc_cat=110&ccb=2&_nc_sid=8bfeb9&_nc_ohc=AtkEjbX1ZywAX8xp9tC&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=670cc110fd571cc55806a24b280bbc11&oe=5FB88D97

Az adománybolt meg én


Annyi kincs és minden kéne.
Hogy állítsam le magam, hogy ennyi, vége.
Nem kell az üvöltő, piros szemű plüssmajom. Nem kell a légy szemüveg. Nem a kell a fénykép egy izmos karról vagy az újszülöttről, a szerelmesms című műremek, a kaleidoszkóp. Nem kell a cipőre köthető görkori, a turbán, a balalajka, a tavirózsás káddugasz, a szinte jó rám pöttyös szoknya, vagy a sál, ami annyira szép színű, de iszonyúan szúr..kár.
Így győzködöm magam minden egyes nap.
Viszont te, aki a lila zöld susogós retró kabit adományoztad, imádlak,
vágyamat valóra váltottad, remélem érzed a hálámat.

Most már jöhetnek a következő hónapok,
Én készen állok és tovább ficánkolok. 

Nincs elérhető leírás.

2020. október 16., péntek

Budapest Diary

Immagine che contiene persona, interni, donna, denti

Descrizione generata automaticamente
It’s Monday night, I’m on the balcony wondering about myself and what surrounds me. It’s the perfect time to think and to write. Everything feels so calm, so right. Lot of inside questions though. Am I doing the “right” thing? Does the right thing really exist? Sometimes I don’t think so. Sometimes the right thing is what makes you feel a part of an everything, sometimes the right thing is what makes you proud, sometimes egoistically speaking is what it just feels good or appropriate for yourself. I’m in Budapest since few weeks and I’m overwhelmed by what surrounds me every day: the city, the people living in, my volunteer service at Filantrópia. At my eyes the city looks so big, so deep in its streets, its quarters: my head is looking at all the palaces, all the buildings, all the bars and shops, all the sunsets through the windows. I always wonder what people do in here, what’s their life, if they’re happy, if they’re sad, if they’re in love. The people I meet at Filantrópia are helping me so much I can’t describe, they offer me new points of view, they are opening their heart to me and I can’t be more grateful for everything they’re donating to me. I think “to donate” is the perfect verb and action to describe what’s happening in Aradi Utca 43 every morning and afternoon. One of my best way to be is being emphatic and I can’t imagine how much more I’ll be after one year here and at who I’ll be on the 31st August 2021. Everyday I check bags coming from donation (I told you, to donate is the appropriate action): what can be sold, what can be donate (once again) to homeless people, to other communities living in villages outside Budapest, to orphans, to associations helping dogs. My hands are putting clothes, shoes, and everything needed in order to help these people. My hands are helping and this is what it feels right at the end of every day spent at work. More than once I felt sad doing this job, it's sad to think about their situation and touching clothes to give to them makes me reflect about how they must feel and how lucky we are to have what we have but once again Sara and Zsuzsa gave to me the perfect words to see things form a different point of view. I’m a very good observer too, and my eyes are always projected to the details, especially in what concerns the people. In theirs, I see passion, commitment and an aim of life. I look at all the people coming to the shop, some of them communicate with their eyes: so far I can’t speak Hungarian so I’m trying to get in touch with them looking at their moves, at the way they move their hands, at what they look for, at their smiling eyes and their blue mood (we all have blue moods sometimes, let’s not hide it). But more than everything I see people with stories I don’t know anything about and still I keep wondering. I also look at the young smile of Kris, the other volunteer and I see the joy of discovering life and laughing together. Filantrópia is a masterpiece for what it offers and for what we can receive from the people. We never think enough about this, we are used to take it for granted: well, it’s a mistake. Budapest, see you tomorrow. Goodnight to all the people’s stories.

Immagine che contiene esterni, edificio, persona, donna

Descrizione generata automaticamente
Immagine che contiene interni, soffitto, tavolo, stanza
Descrizione generata automaticamente
Immagine che contiene persona, posando, inpiedi, edificio
Descrizione generata automaticamente
Immagine che contiene esterni, edificio, città, via
Descrizione generata automaticamente
Immagine che contiene acqua, fiume, lago, ponte
Descrizione generata automaticamente
Immagine che contiene esterni, acqua, tramonto, sole
Descrizione generata automaticamente

2020. július 4., szombat

The Last Chapter… or is it?

June 2020 -
After two months of quarantine, we returned to the almost usual routine. It feels nice, although I kinda miss those lazy chill days at home, when we were just making videos, high on sugar and baked cakes all the time.

Now that we can go out and meet friends, we have been doing that, apart from working of course. I will talk about these two things, meeting friends and working, and I will tell you how these two activities are different now. Let’s start from the latter.

Working

Because of the Coronavirus, we now work wearing facemasks and we ask our customers to do the same. It is great to see how nice and collaborative our customers are, requiring us to remind them to wear their mask or wash their hands only occasionally.

We also set as a new rule that only a limited number people should be in the shop at a given time; even this rule is often followed, except for those rare times when it seems that the whole world wants to get into Filantrópia Adománybolt all at once.

What the virus fears

However, the biggest change we introduced is our new donation checking policy. We decided that every bag of donations we receive from our customers must be kept “in quarantine” for at least 2 weeks, before being opened, and its content sold. We are basically treating bags like countries treat people, except that the quarantine facility for our bags is not some fancy hospital or hotel room, but a tiny corner in the back of our shop, where we mercilessly stack all of our waiting-to-be-opened bags.

This is a big problem, because as you can imagine, the huge stack of donations grew quickly, claiming much more than the single corner in the room that we intended, but eating up the whole room instead.

What we fear

So, at the moment, we sort of live among the bags we need to sort. Maybe we will stop accepting donations for a while. I hope we will survive.

Socializing

The second thing I want to talk about is that we are now allowed to go out and meet people, and I’ve been doing it quite a bit, recently.

The reason is that I wanted to build a social circle in Budapest since the beginning of my ESC, but I’ve been postponing it because of laziness. Moreover, who needs a social circle when you already live with such amazing people? But I digress.

Ehm... wanna have a smoke?

In the last month, I’ve been making so many friends and connections that I’m shocked at how actually easy it is. If you are like me, you also feel that going out, talking to strangers and networking is a very energy consuming and quite uncomfortable task. But although this is still true for me, I’ve also learned that as long as you keep an open and non-judgmental attitude towards people, good things “just happen”.

Also, you must resist the temptation of going home earlier than intended because "you're tired" or some other BS your mind tells you to believe.

Smiling with your eyes and listening (not just hearing) to what the person in front of you is saying is a friend-making superpower. Much more powerful than showing how cool you are. Just caring while being You, already makes you the coolest person in town.

So in the end, this has been going on under the sun (the very hot Budapest sun), and I’m quite happy about my experience here as a whole.


I changed so much and so many times that I don’t even remember who I was one year ago and I’m excited about who I will be a year from now.

Just let go and open your heart wide, I keep telling myself.

That is all for now, goodbye dear reader, thank you as always and see you in a month or so, for the real actual last final chapter… or maybe not.

Puszi,

Elia...

Oh, before I go, I'll leave down here some photos I made, I hope you like them :-)



















❤️

2020. április 26., vasárnap

Adományboltbéli víg napjaim

   

   Mi nagyon különleges helyzetben vagyunk ebben az amúgy is különleges helyzetben. Nem kell eltartanunk senkit, a jövedelmünk nincs veszélyben (még), van ennivalónk s még a nap is a teraszra süt a délelőtti órákban. Olyan, mintha vakációzni küldtek volna a négy fal közé, a Gyöngyház utcába. Csak éppen a család van máshol s a tipródás meg itt, hogy hol lenne jobb lenni: otthon, ahol az esetleges fertőzéstől úgysem tudod megvédeni akit szeretsz, vagy itt, megülni ügyesen a fenekeden, betartani a szabályokat és megvárni amíg andra tutto bene.


        Közben persze dolgozunk is, rengeteg új dolgot tanultunk és remélem másoknak is okoz legalább egy mosolygásnyi örömet a munkánk.
 Nem tudom, hogy milyen annak, aki a családjával ül éppen otthon, de nekünk elég sok a szabadidőnk. Amikor éppen nem ötletelünk vagy videót vágunk, vagy neadjisten sörözünk a teraszon, olyankor mindenki el van saját magával. 
Szerintem nagyon nehéz aktívan szórakoztatni magad. Lehet foglalkozni sok mindennel, persze, el lehet merülni az önismeret bugyraiban vagy valakinek az instagram fiókjában s már el is telt pár óra, de mi az az aktivitás ami jól is esik és igényel is némi agyi munkát?  Én képeket, animációkat és videókat készítek, magamról,másokról, magamnak, meg azoknak akiket szeretek. Nem leszek profi a karantén végére és nem fogok díjakat elnyerni velük de egyáltalán nem számít, mert nagyon jól szórakozok a készítésük közben. A pozitív visszajelzés pedig nem dícséret formájában érkezik, hanem például úgy, hogy  más is elkezd hasonló technikával szórakozni.


 Csak, hogy egy példát említsek: nagyon hiányzott, hogy a négyéves unokaöcsémmel játsszam. Úgyhogy készítettem neki egy néhány másodperces videót, papírból kivágott lovagok lovagi tornáját. Másnap már neki is voltak papírlovagjai, s milyen jó, hogy van internetünk, s az én lovagjaim az övéivel harcolhattak a videochaten keresztül.

    Szóval nem könnyű az otthonülés, még úgy sem, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hiszen mindenünk megvan, amire szükségünk van. Csak az agyunkat meg az idegeinket kell rendben tartanunk valahogy. ;) És eddig úgy tűnik, hogy a játék elég jó megoldás erre.