Sziasztok, Mónika vagyok, Erdélyből. Több évvel ezelőtt elhatároztam már, hogy egy évemet önkéntességre szeretném szentelni, mivel hozzátennék valamit a közjóhoz, meg egyben tapasztalatokat is gyűjtenék. Érettségi után meg is kaptam a lehetőséget erre és így kerültem a Filantrópia kis szigetére, az adományboltba.
Vegyes érzelmekkel (őszintén nagyon féltem) vágtam bele az új kalandomba. Az első napon rájöttem, hogy semmi okom nem volt félni, mert egy csodálatos pozitív- és energiabomba önkéntes társ mellett kötöttem ki. Ő lenne Núria. A családomtól távol több száz km-re ő töltötte be számomra a testvér és egyben az anyuka szerepet is. Nagyon sokat tanultam tőle a néhány hét alatt, amit együtt töltöttünk. Rájöttem, hogy az életet élni és élvezni kell, nem végig küzdeni. Minden nap felfedezek valami újat amiért aznap épp hálás és boldog lehetek. Nem sokkal később csatlakozott a kiscsaládunkhoz Irene is, aki egy igazi mókamester. Így éltük tovább napjainkat hárman egy idegen városban, új élményeket és emlékeket gyűjtve. Ó, meg persze megszerettem a reggaeton-t, de hát ez nem egy nehéz feladat, ha az ember lánya spanyolokkal él együtt.
Sajnos Núria-tól búcsút kellett vennünk néhány hét után, mivel lejárt az egy éve. Dugiban, a szobámban megsirattam a távozását, viszont előtte ezt titkoltam, hogy ne könnyes legyen a búcsú, hanem mosolygós perceink legyenek az utolsóak itt együtt.
Itt, Budapesten tanultam meg mit jelent szívből segíteni valakin, aki tényleg rászorul erre. Megtanultam értékelni a családommal töltött néhány perces telefonbeszélgetéseket. Megtanultam főzni. Megtanultam hogyan kell kiismerni egy mosógépet, mert ezek a szerkezetek nagyon gyakran kifognak rajtam. Megtanultam beilleszkedni új környezetekbe és társaságokba. Megtanultam jobban angolul és folyamatban van, de tanulok spanyolul
Hálával tartozom mindenkinek, aki körülvesz engem és segít mindenben, legfőképpen Zsuzsának, aki szerintem titokban boszorkány, mert mindig igaza lesz, hiába nem hiszünk neki a dolgok elején.
Reggeli a lányokkal egy vasárnap délelőtt (a képen épp csak Núria-val)
A budapesti kiscsaládom (Beci, én, Zsuzsa, Núria, Irene)
Kalandozásaim Irene-vel az Ikeán innen és túl
Séta a Margit szigeten Núriával
