Kedves olvasók! 

Hű, hová tűnt a november? Az új élmények és váratlan kihívások sokasága egy röpke pillanattá redukálták ezt a mozgalmas hónapot. 

A boltban megtanultam egy értékes leckét: a kedvesség fontosságát egészséges határokkal érdemes párosítani. Alapvető fontosságú, hogy mindenki számára kedves és segítőkész legyek, de ugyanilyen fontos, hogy biztosítsam, hogy ne használjanak ki. Most már sokkal kényelmesebben eligazodom a boltban és végzem a feladataimat. 

A hónap egyik fénypontja egy egyetemi csoport látogatása volt, akik azért jöttek hogy többet megtudjanak a szervezet működéséről. Nem is sejtettük, hogy ez 

egy fantasztikus együttműködés szikrája lesz! Lehetőségünk nyílt arra, hogy egy profi fotós segítségével őszi/téli magazint készítsünk a bolt számára. Több emberre volt szükségünk modellkedéshez, ezért fellerestük az egyetemi csoportot. Négy lelkes diák csatlakozott hozzánk, és pozitív energiájuk minket is megfertőzött. A közös munka a magazinon nagyszerű volt, és a segítőkészségük igazán motivált engem. 

Ez a hónap a komfortzónámból is kimozdított. Több olyan eseményen is részt vettem, amelyek csapatmunkát és jelentős szociális interakciót igényeltek. Korábban az ilyen helyzetek szorongással töltöttek volna el, de ezúttal minimális félelemmel fogadtam a kihívást - ez 

hatalmas személyes győzelem! 

November abszolút csúcspontja azonban 

a csapatépítő szabadulószobás kalandunk volt. Zsuzsa egy Alice Csodaországban témájú szobát választott, és varázslatos volt! Egy ajtókból álló szobában navigáltunk és izgalmas rejtvényeket oldottunk meg, ami egy különleges teapartiban csúcsosodott ki egy gomba erdőben. Átsuhantunk a feladatokon és nagyon jól éreztük magunkat a fantasztikus világ felfedezése során. Alig várom, hogy hamarosan kipróbáljak egy másik szabadulószobát! 

És ne feledkezzünk meg a kulináris kalandokról sem! Lehetőségem volt megkóstolni néhány igazán finom ételt, amit korábban még soha. Az autentikus török baklava ayrannal érdekes kombinációja volt az édesnek és a sósnak. Kipróbáltam egy török villásreggelit is, ami olyan ínycsiklandó ételeket kínált, mint a 

tripla sajtos pite és a baklavás pisztáciás palacsinta. 

Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam, és remélhetőleg továbbra is lesznek új kalandjaim és találkozásaim új emberekkel. 

Remélem, élveztétek ezt a bepillantást a novemberi kalandjaimba. Mindenkinek csodálatos karácsonyt és boldog új évet kívánok! 

Olvass tovább

Csapatmunkából jeles

Kedves blogolvasók!

Az utóbbi időben a Filantrópia csapatának alkalma volt próbára tenni a leleményességét és a kreativitását.

Hadd meséljem el, hogyan készítettük el a Filantróp Ruhatár legújabb számát, és a végére azt is megtudhatjátok,

kijutottunk-e a nyúlüregből.

Nemrég jelent meg a Filantrópia divatmagazinjának 2024-es őszi-téli száma. Remélem, találkoztatok már vele!

A magazin koncepciója reflektál a decemberi időszak sajátosságaira: egyik nap még tanulunk és dolgozunk,

másik nap elcsendesedünk és ünneplünk, majd a végén kirúgunk a hámból.

Ezek közt az alkalmak közt néha az öltözetünk tudja jelenteni az egyik legláthatóbb különbséget. 

Bíztam az outfitekben, és cseppet sem kételkedtem a modelljeink tehetségében,

de a végeredmény így is túlszárnyalta az elvárásaimat.

Ez elsősorban Hurta Hajnalkának köszönhető, aki végtelen türelemmel foglalkozott a sokszínű csapatunkkal,

és mindenkiből kihozta a maximumot.

Személy szerint eléggé kényelmetlenül szoktam érezni magam a kamera előtt, de teljesen magával ragadott a

fotózás flowja, valamint minden jelenlévő igyekezete, hogy kihozzuk magunkból és egymásból is a legjobbat.

És hogy kik is voltak ezek a jelenlévők? A Filantrópia új barátokat szerzett magának egy pár héttel ezelőtti

bemutató alkalmával. Az ELTE közösségszervezés szakos diákjai már a bolt körbejárásakor érdeklődtek az

önkéntes lehetőségekről, így a tervezés folyamatában egyértelműen rájuk gondoltunk. Az outfitek előkészítésében

Pearl segített, aki igazi jelenség a különleges stílusával és remek ízléssel összeállított szettjeivel.

A fotózáson sajnos nem tudta ezt megmutatni, de igazán egymásra hangolódtunk, miközben összeállítottuk a

srácok outfitjeit. Amit láttok rajtuk, az a közös „dream men” fantáziánk megvalósulása: kockás ing

halásznadrággal egy fontos vacsorához, és posztónadrág-zakó kombináció egy átlagos bevásárláshoz.

Ezt az elképzelést három szuper srácnak adtuk kölcsön, akik a saját stílusukkal és kiállásukkal valami különlegeset és egyedit alkottak. Somi, Suleiman és Storm igazán kitettek magukért, és vagánnyá tették ezt a számot.

A magazin végére beüt a szilveszteri hangulat: Anett, Cory, Kriszti és Irma felszántják az Aradi utcát –

nem véletlenül kerültek a címlapra! Szép munka nemcsak a kamera előtt, hanem a szervezés és az előkészületek során is.

Kis időbe telt, míg megtaláltuk a megfelelő elrendezést, de szuper élmény volt összeállítani a végeredményt.

Nagyon büszke vagyok a csapatmunkánkra és a magazinra is! Reméljük, nektek is tetszik!

Máshol is volt alkalmunk próbára tenni a csapatunkat.

A hagyományos teambuilding most egy

Alíz Csodaországban tematikájú szabadulószobában zajlott. Zsuzsa, Anett, Kriszti és én vágtunk neki a

rejtvényeknek. A szoba minősége már az elején lenyűgözött minket, de a játék során egyre varázslatosabb

részleteket fedeztünk fel.

A játék első fele ment a leglassabban. Egy szoba tele színes ajtókkal, látszólag sehol egy kijárat.

Próbáltunk kapaszkodót keresni, és minden apró részletet felhasználtunk, hogy rájöjjünk, mi történt a történet

négy karakterével, amellnek megoldása a végső kulcsot jelentette a kijutáshoz. Az első szobában jó pár

zsákutcába belefutottunk, de a játék további részén végig száguldottunk, így 45 perc alatt sikerült kijutni.Nem szeretném lelőni a pálya legjobb fordulatait, de mindenképp ki kell emelnem a második helyiséget. Annyira

lenyűgözött minket, hogy miután megtaláltuk a kijáratot, még visszamentünk, és csak ámuldoztunk a

részletein.

Igazán varázslatos élmény volt! Van ennél nehezebb pálya is, úgyhogy alig várjuk, hogy kipróbáljuk magunkat a varázsvilágban!

Találkozunk Roxfortban vagy az új évben – amelyik kényelmesebb nektek!

Békés ünnepeket mindnyájatoknak!

Barbi

Olvass tovább

Hello blog, volunteer Vilma here!

Totally crazy that we have already reached the time for my second blog post. That is the advantage of occasionally writing a blog post, because you get a chance to look back and think about everything you have experienced. This is also one of the reasons why my New Year's resolution is to keep a diary as often as I can. So that I can remember my time here.

I went home to spend the holidays at home with my family in Sweden. I really enjoyed meeting them and celebrating Christmas together, especially since this is the first time I've been away from home.

Now it is the beginning of January and I returned to Budapest a little more than a two weeks ago. This time it was a great feeling arriving in Budapest and being able to recognize places and the names of some the streets. Especially compared to when I first arrived when things definetly felt a bit confusing. 

Right now the weather in Budapest is quite bad, cold and rainy, but it is January after all. When you think about it, it's kind of silly that January is always the first month of the new year, because the weather is always so bad. However, I feel grateful that it is at least not as cold as in Sweden, where it is below freezing almost all of January. But to be honest, I'm also looking forward to some sun. Come on?! Just a little streak of light would be enough! Anyway, I hope that during my time here I get to experience slightly warmer temperatures. It feels like you can't get a fair picture of a city without seeing it in both summer and winter.

However, the advantage of January in my opinion is (as it is the first month of the year whether we like it or not) that due to the bad weather you have time to focus on making your everyday life as pleasant as possible and plan for the new year. In that sense January is a bit like a rip in time. Having said that, I have a lot to look forward to in the coming months, such as my family coming to visit me. Hopefully one of my friends will also come to visit a little later.

To conclude, I would like to say that I'm very happy to be back and I hope that you who are reading this have had a good start to the new year as well.

Olvass tovább

Röviden és velősen, de főleg könnyesen. Viszlát Filantrópia

Kedves Olvasók,

Az én munkásságom is a végére ért Filantrópia szigetén. Őszintén, hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez az év! 

Emlékszem, az első Budapesti napomon Beci várt az önkéntes rezidencia előtt:)) aki nem csak akkor segített nekem, amikor ideadta a lakás kulcsot és megmutatta hogyan nyílik a lift és hogy természetesen mindig le kell küldeni, hanem háborút szítunk a szomszédok között (ez egy nagyon trükkös lift volt), hanem az itt töltött hónapjaim minden pillanatában. Mindig ott volt a felvigyázó keze a háttérben és terelgetett az élet útján. Köszi Beci:)))

Vegyes érzelmekkel vágtam bele ebbe az évbe annó, de felűlmúlta az elképzeléseimet! Persze számítottam egyre meg másra, de ennyi szép emlékre és csodálatos emberre nem. Kezdhetem Núriával, aki anyukám helyett anyukám volt itt Budapesten, abban a néhány együtt töltött hónapban, majd később Irene, akivel egy nagyon vad és eseménydús évet bonyolítottunk le. Sírás, nevetés, mérgelődés, minden is volt, de így volt szép és igazi. 

Ez az egy év alatt mindent is csináltam!      

 Láttam a pápát:)))

Filantrópia Adománybolt születésnapot ünnepeltem.

 Hajóláda Műhelyt tartottam, meeeg farsangot ünnepeltünk.

Hazautak hétfőnként a Morriból.

 Növényeket gyűjtöttem, majd aztán el is ültettem őket.

Nagyon sokat lomtalanítottam, erre Irene haragudott is:))

Sünis zokni meg növények.

Itt rájöttem, hogy mennyire kicsi vagyok.

Kilátások a teraszról.

Múzeumba jártunk. 

Sokat jártam a Citadellához.

Fashion show.

Megnéztem III. Károly koronázását (szörnyű volt. hosszú és unalmas, meg szerintem nem volt elég csilli-villi sem)

Botanikus kertet varázsoltam a rezidenciából.

Csomagokat vadásztam a Westendben Irenevel. 

Vacsorákat szervetünk a barátaimmal. 

Mindezek mellett nem csak emlékeket, hanem tapasztalatot is gyűjtöttem. Megtanultam, hogy a kedvesség és jószándék előbb vagy utóbb mindig megtérül az életben, ha ez nem lenne magától értendő. Ha tudunk adni, mindig kell és soha ne ítélkezzünk emberek és helyzetek fölött. Legyen az egy kedves szó, egy szelet kenyér, egy ölelés, akár egy pulcsi amit már amúgy sem hordasz. Soha nem tudhatod, hogy a másik személy min megy keresztül az életben épp. Mindezért köszönet Zsuzsának és a Filantrópia Adományboltnak!

Röviden, megnőtt a hajam, de méginkább megnőttem én is (nem szó szerint, annak már semmi esélye), mint ember ennek az évnek hála!

Köszönöm mindenkinek!

Millió puszi, Móni💖

Olvass tovább

Búcsúk és viszontlátások

 

Mióta belevágtam az önkéntes tevékenységbe, nem csak egy közösség szerkezetébe nyertem betekintést és hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem ennek tevékenységei kapcsán, hanem a különböző kultúrák világát is megismerhettem.

Az önkéntes munkásság által rengeteg hasonló helyzetű emberrel találkoztam, akik a barátaimmá váltak idővel és beépültek a mindennapjaimba. Pontosabban egy budapesti kiscsaláddá váltunk. Kialakultak a stabil programjaink, minden kedden filmestet tartottunk és az alkalmakkor egy-egy személy választotta az aznapi vetítés témáját. Napjaim részévé vált még a Margit-szigeti piknikezés velük, közös születésnap ünneplés, közös vacsorák felhőtlen kacajok.

Nemcsak barátokat szereztem ezáltal, de tudást és ismeretet is. Elém tárult egy teljesen más kép a különböző országokról és szokásaikról, mint amit az iskolában tanítottak nekünk. Megértettem mennyire egy szofisztikált ember az olasz, ezzel szemben a spanyolok pedig az életnek élnek. Mindig is tudtam, hogy a franciák előítéletesek, de igazán csak most láttam meg. Megismerhettem mindezen országok és nemzetek múltját és jelenét, amit nem említenek tankönyvekben. Szokásaik, gasztronómiájuk (rengeteg szuper receptet tanultam), ünnepeik beilleszkedtek az én életembe is.

Elmondhatom, hogy ezek az új tapasztalatok által rengeteget változtam és másképp látom a saját országomat, az életemet, meg csak úgy a mindennapjaimat is. Rengeteget köszönhetek nekik. Nem csak a barátságukat, hanem a számtalan tanítást is, amit tőlük kaphattam.

Sajnos ennek az utazásnak lassan a végére érek. Velem ellentétben nekik ebben a hónapban fejeződik be a projektjük és apránként haza költözik mindenki a saját országába. Visszatérnek mindennapi életükhöz, van, aki egyetemre megy, mások munkába állnak, de az önkéntesség és barátságunk varázsát soha nem feledjük el. És persze tervezzük később meglátogatni majd egymást J

Szeretettel, Móni 

                                               

                                     

Olvass tovább

Tavasz, nyár, Filantrópia

 

Kedves olvasók!

A nyár megérkeztével a mi szociális életünk is kivirágzott, nem csak a Margit sziget:) Ennek tiszteletéül egy fotó montázzsal készültem nektek, a legkedvesebb emlékeimből! 

Akaratom ellenére két szék között találtam magam, mivel választanom kellett nemrég a szentek közül, pontosabban, hogy melyik a legigazibb és legjobb. Egyik oldalon olasz barátnőnk Marta, Szent Ferenccel, a másikon pedig Irene, Szent Antallal. Nekem túl nehéznek bizonyult a döntés, ezért átadtam a teret az Instagram követőimnek egy szavazás formájában. A helyzet az, hogy soha nem fog kiderülni, ki a legigazibb szent, mert a szavazás eredménye egyenlő lett:)

Továbbá láthatóak a növénykéim (a képen csupán kettő, de ennél sokkal több van), pillanatok a boltból és barátaink Európa minden sarkából.

A hónapok teltével kialakult lassan a mindennapi rutinunk a boltban is. Mostmár ismerjük a törzsvásárlókat, megvannak a kedvenc emberkéink is persze:) Már tudjunk nagyjából ki mit keres, amikor bejön hozzánk, kinek mi a stílusa, hogy mennek a mindennapjai, kinek hány gyereke van, stb stb. És persze vannak olyan vásárlóink is, akik gyakran kis kedves gesztusokkal érkeznek be hozzánk, mint például sütemény, gyümölcs vagy csak egy kis ajándék társaságában.

Szeretettel, Móni

Olvass tovább

Kalandozásaim Filantrópia szigetén

 

Sziasztok, Mónika vagyok, Erdélyből. Több évvel ezelőtt elhatároztam már, hogy egy évemet önkéntességre szeretném szentelni, mivel hozzátennék valamit a közjóhoz, meg egyben tapasztalatokat is gyűjtenék. Érettségi után meg is kaptam a lehetőséget erre és így kerültem a Filantrópia kis szigetére, az adományboltba.

Vegyes érzelmekkel (őszintén nagyon féltem) vágtam bele az új kalandomba. Az első napon rájöttem, hogy semmi okom nem volt félni, mert egy csodálatos pozitív- és energiabomba önkéntes társ mellett kötöttem ki. Ő lenne Núria. A családomtól távol több száz km-re ő töltötte be számomra a testvér és egyben az anyuka szerepet is. Nagyon sokat tanultam tőle a néhány hét alatt, amit együtt töltöttünk. Rájöttem, hogy az életet élni és élvezni kell, nem végig küzdeni. Minden nap felfedezek valami újat amiért aznap épp hálás és boldog lehetek. Nem sokkal később csatlakozott a kiscsaládunkhoz Irene is, aki egy igazi mókamester. Így éltük tovább napjainkat hárman egy idegen városban, új élményeket és emlékeket gyűjtve. Ó, meg persze megszerettem a reggaeton-t, de hát ez nem egy nehéz feladat, ha az ember lánya spanyolokkal él együtt.

Sajnos Núria-tól búcsút kellett vennünk néhány hét után, mivel lejárt az egy éve. Dugiban, a szobámban megsirattam a távozását, viszont előtte ezt titkoltam, hogy ne könnyes legyen a búcsú, hanem mosolygós perceink legyenek az utolsóak itt együtt.

Itt, Budapesten tanultam meg mit jelent szívből segíteni valakin, aki tényleg rászorul erre. Megtanultam értékelni a családommal töltött néhány perces telefonbeszélgetéseket. Megtanultam főzni. Megtanultam hogyan kell kiismerni egy mosógépet, mert ezek a szerkezetek nagyon gyakran kifognak rajtam. Megtanultam beilleszkedni új környezetekbe és társaságokba. Megtanultam jobban angolul és folyamatban van, de tanulok spanyolul

Hálával tartozom mindenkinek, aki körülvesz engem és segít mindenben, legfőképpen Zsuzsának, aki szerintem titokban boszorkány, mert mindig igaza lesz, hiába nem hiszünk neki a dolgok elején.

Reggeli a lányokkal egy vasárnap délelőtt (a képen épp csak Núria-val)

A budapesti kiscsaládom (Beci, én, Zsuzsa, Núria, Irene)

Kalandozásaim Irene-vel az Ikeán innen és túl

Séta a Margit szigeten Núriával

Olvass tovább

Friends

It's already been six months that I am here in Budapest and it seems like at least one year. It's incredible how time flies and we are not even aware of it. 

I came in November and every experience abroad is difficult to deal with. When your experience is starting, you are full of energy and ready to live through the next chapter of your life. 

Last week our friend and workmate left because it's her time to change the chapter. We were living together, working together and hanging out together. So, I would like to tell you about Sara. 

When I came to Budapest, Sara was waiting for me in front of our home, she carried my luggage (27kg) and she had prepared my first lunch here. Sara, Harry and me were eating tomatoes and cheese. (Yes, they love cheese. There is no meal without it and it was just my beginning in the cheese fantasy).

As I was telling you before, going abroad alone can be hard in the beginning because you don't know anything about it and you don't know anyone to share your experience with. But then, Sara introduced me to all of her friends here, she was always organising parties and making plans, she was always working very hard and taking care of everyone. Sara is an easy going person, caring, friendly, confident, generous, clever and an amazing cook. I would like to be Italian to know how to cook once a week: home-made pizza, pasta and risotto. (I made a lot of mistakes, for example I cooked pasta one day and I ate it the next day hihihihi).

Sara wasn't just organising activities for everyone, she was really good at planning too. Once, she organised a quiz night at home... full of people, full of questions, full of cheese (do you have doubts about a party without cheese?). She organised barbecues, capuccino time (we love coffee too) and luggages. Yes, I've written  luggages. Already three rounds of clothes went to Italy. (Yes, three weren't enough, she has to come back to pick the fourth round up, lucky us hihiiii).

As I told you too, Sara, during our last night in Morrison's... (finally): Sara is an amazing workmate, she knows how to teach you, how to say if you are doing something wrong and she's able to spread her energy and positive vibes. Sara is also a very good friend, she listens to your worries and she gives  you really good advice. She would never judge you. 

To sum up, it's very important to know how to enjoy life. In other words, all of us have worries, responsibilities and goals although everything takes time. So, on the path to reach those goals, I would say that we have to learn how to appreciate  the people that are surrounding us, enjoy our daily activities and never we have to get stuck, we always need a change in whichever field. And that is what Sara is always doing. 

I am very lucky to have met you! See you soon apañada! :)

PS: In spanish, apañada means someone who always finds a solution for everything. And that's why Sara is apañada apañada. 

At the Carnival Party. Zsuzsa, Eleonora, me and Sara

    At Sara's birthday. Me, Eleonora and Sara. 

Last day of Sara. Me, Eleonora, Becci, Zsuzsa and Sara. 

Olvass tovább

Winter, spring and more to come

It’s been a while! Sziasztok mindenkinek, hogy vagytok?

Months have been passing so quickly since the last time I wrote something! What have I been doing during all these months? Christmas, NYE, my birthday, the lockdown, and now spring is finally here! We opened the shop after a month of general closure and I just hope life will slowly blossom again. Seeing the usual customers coming for the reopening was a very warm welcome back for ourselves, people writing a lot of messages to support us, a lot of them made donations, these things are just fulfilling our hearts. Thank you to all of you.

For this blog I’ve decided to use more pictures than words so you’ll see what my eyes have seen.

Meditating with Kriszti: we both took part in the online arrival training in November, offered by the National Agency. It was a very nice opportunity to meet the other volunteers and to get all the needed tools to live this experience at its best nevertheless the current circumstances: we are all in the same boat and we have to cope with that, so let’s take a deep breath and focus on our goals and perspectives. Being a youngster isn’t as easy as it could seem, we all have fears and we’re living in a society that wants us to be always ready and fast, able to make quick decisions with no regrets (and second thoughts and I’m very bad at not having them). We live in a place where everyone tends to be focused on its own ego and when we see something we don’t like we just turn the head to the other side where the sun is shining and problems don’t exist. Too easy, too stupid. Why don’t we take time to think, to reflect on ourselves and the world we’re surrounded by? With a common strength we can change what we don’t like in our society and we have to make our voices heard.

Ps: and dare mighty things.

The Budapest walking tour is still ongoing! These pics were taken during a long walk from Pest to Buda on a very cold December’s day. I think it’s pretty easy to see how much I love yellow lights and majestic bridges. The Danube flows slowly and even though I’m scared of water, looking at it makes me calm and it gives me a peaceful sensation. During Christmas time the city was enriched by all those lights all over and it was really beautiful and I spent a very good time during the winter holidays here in Budapest having fun with my friends. Everyday I try to achieve my goal to make 10000 steps per day, so I should better move on up! Spring is here and all the parks and secret corners I haven’t seen so far are on my top list!

Mimì. She's our family dog and she’s in Italy with my mom and my brother. I’ve missed all of them a lot and I’ve had the chance to visit them in March for a few days. Before going home I stopped in Padua to meet my friends and the time I spent with them was amazing, like the old good days. Living far from them isn’t easy because you’ll always miss the people you’re used to relying on for years, but making new friends along the way is just beautiful as all the new adventures are! Even if it’s only been nine months since I’ve been here, the people I spend my time with give me the feeling that I’ve known them for a long time.

Art and hope. It was an usual day doing some outdoor tasks for the shop and I jumped on this beautiful openair gallery all along the park in Hunyadi tér. I’m very passionate about art and as all of us know museums, libraries, theatres, cinemas are still closed. I personally think it says a lot about the importance we give nowadays to the field of culture and to our self empowerment given by that. Money simply can’t buy that. Along the centuries intellectuals and writers have said culture makes you feel free even if you are imprisoned, I couldn’t agree more. It just feeds your brain and I’m more and more hungry.

Time to say goodbye, see you soon.

“ψυχῆς γὰρ οὐδέν ἐστι τιμιώτερον.”

“Nothing is more precious than life.”

 Euripide, Alcesti (438 a.C.)

Olvass tovább