Röviden és velősen, de főleg könnyesen. Viszlát Filantrópia

Kedves Olvasók,

Az én munkásságom is a végére ért Filantrópia szigetén. Őszintén, hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez az év! 

Emlékszem, az első Budapesti napomon Beci várt az önkéntes rezidencia előtt:)) aki nem csak akkor segített nekem, amikor ideadta a lakás kulcsot és megmutatta hogyan nyílik a lift és hogy természetesen mindig le kell küldeni, hanem háborút szítunk a szomszédok között (ez egy nagyon trükkös lift volt), hanem az itt töltött hónapjaim minden pillanatában. Mindig ott volt a felvigyázó keze a háttérben és terelgetett az élet útján. Köszi Beci:)))

Vegyes érzelmekkel vágtam bele ebbe az évbe annó, de felűlmúlta az elképzeléseimet! Persze számítottam egyre meg másra, de ennyi szép emlékre és csodálatos emberre nem. Kezdhetem Núriával, aki anyukám helyett anyukám volt itt Budapesten, abban a néhány együtt töltött hónapban, majd később Irene, akivel egy nagyon vad és eseménydús évet bonyolítottunk le. Sírás, nevetés, mérgelődés, minden is volt, de így volt szép és igazi. 

Ez az egy év alatt mindent is csináltam!      

 Láttam a pápát:)))

Filantrópia Adománybolt születésnapot ünnepeltem.

 Hajóláda Műhelyt tartottam, meeeg farsangot ünnepeltünk.

Hazautak hétfőnként a Morriból.

 Növényeket gyűjtöttem, majd aztán el is ültettem őket.

Nagyon sokat lomtalanítottam, erre Irene haragudott is:))

Sünis zokni meg növények.

Itt rájöttem, hogy mennyire kicsi vagyok.

Kilátások a teraszról.

Múzeumba jártunk. 

Sokat jártam a Citadellához.

Fashion show.

Megnéztem III. Károly koronázását (szörnyű volt. hosszú és unalmas, meg szerintem nem volt elég csilli-villi sem)

Botanikus kertet varázsoltam a rezidenciából.

Csomagokat vadásztam a Westendben Irenevel. 

Vacsorákat szervetünk a barátaimmal. 

Mindezek mellett nem csak emlékeket, hanem tapasztalatot is gyűjtöttem. Megtanultam, hogy a kedvesség és jószándék előbb vagy utóbb mindig megtérül az életben, ha ez nem lenne magától értendő. Ha tudunk adni, mindig kell és soha ne ítélkezzünk emberek és helyzetek fölött. Legyen az egy kedves szó, egy szelet kenyér, egy ölelés, akár egy pulcsi amit már amúgy sem hordasz. Soha nem tudhatod, hogy a másik személy min megy keresztül az életben épp. Mindezért köszönet Zsuzsának és a Filantrópia Adományboltnak!

Röviden, megnőtt a hajam, de méginkább megnőttem én is (nem szó szerint, annak már semmi esélye), mint ember ennek az évnek hála!

Köszönöm mindenkinek!

Millió puszi, Móni💖