Rina’s last words

​

As some might have heard it already, or not, my time in Hungary has come to an end. I was blessed in my last few week with very nice sun and an incredibly start and a look into summer in Budapest. This journey here let me experience things which I am so grateful for. It was an honour to be the last volunteer here and I like to think that I had the chance to see through the eyes of the old volunteers even if it just a tiny bit. Even though I do really believe that I didn’t change much, I still gained a lot of experience and learnt a lot of things. The privilege of traveling, first time moving out but the most important meeting a lot of new people. Of course there were not only good encounters but there’s no time to care about those. I was lucky to work and volunteer with incredible people. Thank you for Barbi, Anett, Kriszti and Dana for making my ESC experience a fun! 

I’m also really grateful for Zsuzsa for trusting me and make this nice project possible for me.

And another kudos to Barbi for being the best mentor I could wish for.

I would like to believe that I gained an insight about the Hungarian culture but also much more about other cultures from the friends I made in the trainings. 

There’s this sure feeling that the things I built here are not disappearing just this form of volunteering is having an end. Budapest as a city has gained a special spot in my heart and I will certainly visit again. 

Because I assume that if you read this blog you probably read all the other ones:

Thank you for being interested in my journey!

All the best to everyone who I encountered and may Hungary experience the change they hope for and it becomes a flourishing country!

Olvass tovább

Rina’s 9th month

​Spring is back and so am I.

In Germany we say: “Der April macht was er will” (The April does what it wants to do) underlining the unpredictable weather. But this month I think that it was more unpredictable where and what I will be doing than the weather. No crazy snow or heavy raining like in the last years. 

So the month started with a movie night Barbi and we watched pitch perfect. And on the Easter Holidays I travelled to Slovenia and met there a friend and travelled together. We stayed in a really small hostel and it was such a surreal experience. Not only did the hostel only have one bathroom but also people stole our food but really random ones. On the last morning we realised someone stole 1 and 1/2 slices of cheese…what did this person do? Another day half a cucumber was missing…

Nonetheless we had fun; we travelled to Piran to the sea and to the lake Bled but also did chill days in Ljubljana canoeing in the canal. We met some new people and it was really nice. I really enjoyed the balance of the city and the nature. Especially for the nature I can imagine to revisit.

Coming back the elections were a huge topic and the best way the Hungarians celebrated, apart from the dancing form the future health minister, were my aunt and I who made Tiramisu and she called it “Tiszamisu” to celebrate it with neighbours. The garden party was nice and I played with the neighbours golden labrador which was so cute. 

Barbi and I went to two Jazz concerts of a regular costumer and it was a really fun and nice experience. You feel very fancy listening to live music.

Another day I also went up to the citadel which reopened almost a month ago and the view was soo nice and the cherry blossom trees were blooming.

On the last weekend of this month I visited Szentendre for the closing of Zsuzsas second shop and I felt that so much time has passed because it was around September when I visited Szentendre the first time. 

Afterwards I was invited to a birthday and it was nice meeting some new people but also meeting some people again. We celebrated at The Grund and we went clubbing afterwards. What a night!

And on that sunday I travelled with a friend to sopron and we had a Soproni beer in sopron and enjoyed the sun because it was quite cold in the shadows.

So this month was quite eventful.

I hope that who ever is reading it is enjoying the spring as I do.

Olvass tovább

Rina’s 8th month

So this month has been a lot. Someone moving in, then out, meeting some new people, but also saying bye to a lot of people, who became a part of your life. It’s the cycle of life, but if I’m honest it’s really tiring. Expect for the end of month it has been really warm, enough to get some overpriced ice coffee to enjoy outside. Two bigger experiences I had this month was the travel to romania and the revolution day on the 15th. You can feel the tension in the air, knowing the election will be soon and I am curious how it will go. But for this blog I will focus on my travel because it was incredibly nice seeing new things and exploring new places.

 

 

So I travelled with another ESC Volunteer, who volunteers in Bucharest. We share a Supporting-Organisation and that’s how we get to know each other. The travel itinerary was 3 nights Bucharest, 3 nights in Braşov and 1 night in Cluj-Napoca and lastly him staying 1 night in Budapest. I stayed at his shared flat and I got to meet his flatmates. Bucharest was so boring, especially for a capital, so we did a day trip to a little town called Targoviste. It was cute but on the way back we missed a connecting train and we were stuck in a random village at night and it was so cold. I was so down in this moment. It felt like it was my lowest point of my life.

 

 

Brasov was so nice the centre was so cute and we even hiked up the brasov sign on the hill. Another day we took the train to Sinaia and we hiked past the Peles Castle and took the cable car to 2000m and it was so nice to reconnect with nature after spending so much time between concrete. The view was immaculate and it was the highlight of the entire trip. Cluj was by far my fav city out of the cities because it was soo lively and young. Would love to visit it again. In Budapest we were invited to a birthday party so we were really busy the whole time. Milan, the Bucharest guy, was really patient with me and organised a lot so it was really comfortable to travel with him. I’m really grateful for the opportunities I get while I am here. Hope next month will be a bit calmer but still adventurous. It’s getting a bit lonely here because most of the ESC People are leaving this month including Manal. I will really miss her. But with better weather there is still much to explore and things to do, so I am content that next month will be also a good time.

Another trip is already planned so…will keep you updated!

 

 

Olvass tovább

Rina’s 6th month

​So this time I will just start where I just left off. So the beginning of 2026 was with my beloved friends from my homecity. We continued with sightseeing like going on the cruise and going out at night. The magical snow was becoming very annoying because it was so cold and there was almost no sun. When I was getting water for the shop the sun shined for the first time in a while and just couldn’t stop myself just standing for a second and enjoying the sun. I couldn’t wait for spring to come. 

Middle of January the second round of sightseeing seeing has begun. A Colombian friend I made in Bratislava in the hostel came to visit me and we spend a lot of time together checking the typical tourist spots out. He’s a very kind and patient person and enjoyed the together and we even met a bigger group of volunteers and we hung out at their flat. 

 Before I went to the midterm in Visegrád I spent time together with Kriszti and Barbi at the ice rink and drank some hot chocolate afterwards. It was fun and a nice way to spend time together before Kriszti moved out. 

In the last week of January I went as mentioned to Visegrad. Sadly the weather was not keeping up with us but it was nice to meet the people from the on arrival training and also a few new people. As a long sleeper I even managed to wake up at 5am one time to go on a hike with some to the castle. It was so cold and parts of the way were frozen so it was actually kind of dangerous. I would like to say that the view was worth it but well…it was too foggy. But still it was a nice time bonding with people. The Programm of the midterm was very nice and I felt really comfortable with the facilitators. The medieval evening was really fun and the food at the restaurant was nice and it was nice holding a torch and trying medieval clothes. 

On the last day of January I went to a comedy show with Manal for the first time. It was not necessarily my humor but the vibes were good. 

Olvass tovább

Rina’s 5th month

 

So December has been pretty eventful looking back, so let me tell you how the last month of 2025 went. It started with my Highschool classmate visiting me again and even though we had an argument we managed to have fun. For instance we visited the lantern exhibition at the Zoo and we played board games for hours in the board game bar and especially the WW2 board game took so long (& I lost sadly twice).

Also in the middle of the month I got a haircut which was needed. Zsuzsa introduced me to her hairdresser which I’m super grateful for.

With Christmas approaching we decorated Store matching to the festive to the vibe with decorations like ornaments. Also the Christmas break being very soon I planned for the holiday to travel with Manal, my Moroccan friend, to Bratislava and Vienna. So this month I experienced a lot of firsts, first time spending Christmas without my family, going to a hostel and visiting those cities. 

 

We spent a lot of the sightseeing but also had night outs like joining pub crawls and so on. But my highlight of the trip was meeting a lot of different people who are living in different circumstances and countries. My favourite night out was when we went to karaoke bar with people we met in the hostel. One of the guys we met put requested a song and he tried to convince us to come and perform with him. Normally I wouldn’t sing in front of strangers and it gave me a lot of anxiety. But somehow I just said yes and it was the best decision. I haven’t felt alive in a such time and it was such a nice time. And the whole bar was singing with us and it was a really overwhelming atmosphere. From now on “Viva la Vida” by Coldplay will be connected to that specific experience.

Close of the end of the year my closest friends from my hometown visited me and we spend new years together. We spent a lot of quality time together and for new years we went to the Füge because it was too cold with the snow. Still the snow was magical. We lit up the sparklers I had prepared and it was such a nice way of celebrating the start of 2026. Looking back 2025 has been a really really long year with a lot of ups but also little downs. Let’s hope that the year 2026 will be the year for everyone. 

 

 

 

 

 

I am grateful for my friends and the feeling of having a sleepover like children was really nice. It reminded me of the lyrics of Lorde’s “Ribs”.  So as last for December I will add this here, even though I’m pretty sure you know this:

“You're the only friend I need 

Sharing beds like little kids 

And laughing 'til our ribs get tough

But that will never be enough”

Olvass tovább

Rina's 2nd month

So, it’s been a month since the last entry — time really flew!

In the past few weeks, the season change was quite harsh on us. With it, we put out new seasonal clothes, and the colder weather got me too. I ended up getting sick right at the end of my on-arrival training.

At the training, I met a lot of interesting volunteers and learned about other projects. My favourite program was the Hungarian dance night, where we danced and sang to Hungarian folk music. We also got to see both modern and traditional clothing of Roma people. The dancing was such big fun!

 

 

Another highlight was our visit to Szentendre — it honestly looks like you’ve stepped into a fairytale. We were blessed with beautiful weather, so I treated myself to some fancy ice cream they sold there, and it was sooo good!

(If you’re ever there, try the Szentendre krém and the matcha!)

 

 

One weekend, I visited my aunt and uncle, who live about 1.5 hours away from Budapest. They took me to their friend’s countryside party. The place had a big lake with fish, lots of sheep, and five cats! I completely fell in love with the scenery.

 

 

There, I tried sheep and deer gulyás — honestly, I wasn’t a big fan of the meat, but playing with the cats and petting them made up for it. It was such a fun time.

Also, Anett and I tried a hotpot place where we ate malatang, and it was absolutely delicious.

My friends surprised me with a package full of cute and thoughtful things — and most importantly, yummy snacks! They didn’t tell me about it, so when I got a notification from the post office to pick something up, I was completely surprised. It really warmed my heart and made me feel loved. ❤️

(Thank you, Lotte & Anna!)

I’m really curious to see what October will bring —

(except obviously Halloween, haha).

I hope for lots of fun in the shop and plenty of sunshine!

I’m definitely not ready for winter yet…

Olvass tovább

Emlékek, amiket magammal viszek

Hello kedves olvasók! 

Ez lesz az utolsó bejegyzésem, és furcsa ezt leírni. Őszintén szólva még mindig nem igazán dolgoztam fel a gondolatot, hogy vége ennek az évnek. Összességében boldog vagyok, mert egy nagyon jó időszakot zártam le. Élveztem a munkát a boltban – mindig izgalmas volt átnézni az adományokat, hátha akad valami érdekes kincs a halomban. Néha a törzsvásárlók is kihívást jelentettek, de voltak napok, amikor ez már szinte komikusnak hatott: mintha csak egy álomban lennénk, ahol egymás után érkeznek a legnehezebben kezelhető emberek. Mégis, ezek a pillanatok is hozzátartoztak az élményhez, és most már inkább mosolyogva gondolok vissza rájuk.

 Amit igazán különlegessé tett az egész évet, azok a munkatársaim voltak. Mindig sikerült valahogy jobbá tenniük a napot, és sokat tanultam tőlük. A képzések is sokat adtak – segítettek rájönni, hogy talán mégsem vagyok annyira ügyetlen társas helyzetekben, mint korábban hittem. Ráadásul remek barátokat is szereztem, akikkel később sok közös élményünk lett: kirándulások, városi séták, nevetések és hosszú beszélgetések. Hálás vagyok, hogy megismerhettem őket, és nagyon szeretném, ha a kapcsolatunk a jövőben is megmaradna.

 Az év során rengeteg szórakoztató programban vettem részt, amik segítettek abban, hogy magabiztosabb legyek és jobban élvezzem az új helyzeteket. Most épp azon dolgozom, hogy megtanuljak pozitívan előre tekinteni, és ne félelemmel, hanem kíváncsisággal várjam, mi jön ezután. Remélem, a következő években is lesznek ehhez hasonlóan tartalmas, vidám és tanulságos időszakok az életemben.

 Köszönöm, hogy eddig olvastátok a blogjaimat, és hogy velem tartottatok ezen az úton. Sok szép emléket viszek magammal, és bízom benne, hogy ezek az élmények még sokáig inspirálni fognak. 

Olvass tovább

Áprilisi gondolatok: otthon, Föld napja és tavaszi pillanatok

Kedves olvasók!

A legutóbbi rövidebb bejegyzésem után most szeretnék egy kicsit mélyebben belemenni a gondolataimba, és megosztani veletek, milyen gyorsan elszállt az április. Számomra különösen rövidnek tűnt, mivel húsvétra hazautaztam.

Otthon lenni igazán pihentető élmény volt. Minőségi időt töltöttem a családommal és – természetesen – a szeretett cicámmal. Ellátogattunk a hétvégi házunkba is, ahol a kertben tölthettem egy kis időt – igazi felüdülés volt a mindennapi betonrengeteg után. A szüleim épp egy üvegházat építettek, ahol zöldségeket szeretnének termeszteni, és persze a macskánk is jelen volt, hogy felügyelje a munkálatokat – nehogy rosszul álljon a vázszerkezet!

 

 

 

Miután visszatértem Budapestre, kissé levert voltam, de szerencsére gyorsan visszarázódtam a hétvégi Föld napja alkalmából szervezett workshopunknak köszönhetően, amelyet a Hunyadi téren tartottunk. Szép idő volt, és sok kedves emberrel találkoztunk, érdekes történeteket hallgattunk meg. Ez az egyik kedvenc részem a workshopokban – ha gyerekek helyett felnőttek is betérnek, lehetőségünk nyílik kicsit jobban megismerni őket, a nézeteiket, az életüket.

Másnap Vácra mentünk egy másik Föld napi rendezvényre. Még sosem jártam ott, így izgatottan vártam, hogy felfedezzem a várost. A standunk egy állatmenhely standja mellett volt, akik egy ketrecnyi kiscicát hoztak magukkal örökbefogadásra – ők egész nap vonzották az embereket! A mi workshopunk is népszerű volt: sok gyereknek segítettünk pólóból táskát vagy kutyajátékot készíteni. Közben lehetőségünk nyílt különböző lekvárokat is kóstolni és értékelni – az én kedvencem az bodzalekvár lett. Édeskés, virágos illatú volt, enyhén zselés állaggal – igazi különlegesség! A nap folyamán bejártuk a többi standot is, és elsétáltunk a Duna-partig. Az egész város olyan szép és zöld volt – bárcsak Budapest is ilyen zöld lenne!

 

 

Május első hétvégéjén egy kis pikniket szerveztünk Szentendrén az önkéntes barátainkkal. Az idő szinte nyárias volt, pedig csak 27 fok volt – mégis sokkal melegebbnek tűnt. (Ez volt az utolsó igazán nyárias nap, utána csak esős, borongós idő jött hetekig.) Elsőként Zsuzsát látogattuk meg a Filantrópia Újrahasznos boltban. A bolt tele volt különleges kézműves tárgyakkal, például használt állateledeles zsákokból készült táskákkal vagy szilikagélben konzervált gombából készült medálokkal. Miután Zsuzsa bezárt, egy gyors városnézésre vitt bennünket – végül a Duna-parti kis strandnál kötöttünk ki, mert már nagyon éhesek voltunk. Találtunk egy árnyékos, füves helyet, és elkezdtük előkészíteni a pikniket. A vízpart mellett minden étel finomabbnak tűnt: volt padlizsánkrém, hummusz, guacamole és Barbi isteni quinoa salátája.

 

 

Barbinak sajnos hamarabb el kellett mennie, de mi, akik maradtunk, sokat játszottunk az Uno No Mercy-vel, illetve egy orosz kártyajátékkal, a Durak-kal. Nekem ez volt az első alkalom, hogy játszottam vele, de a grúz és örmény barátaim remekül elmagyarázták, így nagyon élveztem. Mikor a nap lement, összepakoltunk, és elsétáltunk a városközpontba. Az épületek gyönyörűek voltak – a szűk utcácskák és az építészeti stílus miatt kicsit Olaszországra emlékeztetett. Sétálgattunk egy darabig, majd betértünk egy levendulás tematikájú fagyizóba. Az egész bolt nagyon bájos volt, és a levendulás fagyi is isteni finom! Amíg fagylaltoztunk, egy közeli étterem teraszán élőzene szólt, és a meleg, lágy fényekkel megvilágított nyáresti hangulat olyan volt, mintha nyaraláson lettem volna. Később hazaindultunk, és bár már sötét volt, az idő még mindig kellemesen meleg maradt – furcsa élmény volt május elején. (Persze az időjárás ezt gyorsan "kijavította" a következő napok hideg esőivel.)

 

 

 

 

 

Nemrég egy újabb különleges eseményen is részt vehettem: örmény barátnőnk, Shogher koncertjén. A zenekarában csellózik, édesapjával együtt lépnek fel, és Budapestre jöttek egy előadás erejéig. Bár a dalok örményül voltak, a nemzetközi közönséget is elvarázsolta a zene – a dallamok annyira fülbemászóak voltak, hogy a szöveg ismerete nélkül is élvezni lehetett őket. Shogher édesapja különösen jókedvű, karizmatikus előadó, aki folyamatosan bevonta a közönséget is a műsorba. A koncert után találkoztunk Shogherrel és kedves családjával, majd este nálunk gyűltünk össze beszélgetni és enni. Az ilyen baráti összejövetelek mindig feltöltenek – ilyenkor rádöbbenek, hogy nem kell mindig elmenni valahová, hogy jól érezzük magunkat. Elég, ha csak meghívjuk egymást, beszélgetünk, eszegetünk – ugyanannyit ér, mint egy báros vagy éttermes prgram. Szeretnék még több ilyen alkalmat szervezni, amíg itt vagyok.

 

Tudom, hogy még öt hónap hátravan, de valamiért már most olyan érzésem van, mintha holnap kéne elbúcsúznom. Furcsa és nyugtalanító érzés, de igyekszem a jelenre koncentrálni, és kihozni a legtöbbet minden napból.

Köszönöm, hogy ezúttal is végigolvastátok a gondolataimat! Remélem, hogy a következő alkalomra is gyűlik elég emlék, amit megoszthatok veletek – és rájöttem, hogy több képet is kellene készítenem, úgyhogy ezen is igyekszem változtatni.

Szívből kívánom nektek is, hogy a következő hónapban sok szép emléket szerezzetek!

A következő bejegyzésig minden jót!

Olvass tovább

Márciusi áttekintő

 Kedves blogolvasók!

Eltelt a március, úgyhogy itt az ideje egy új bejegyzésnek. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő – mintha csak most kezdődött volna az év, és máris előkerülnek a boltokban a tavaszi dolgok a téliek mellé. (Egy vásárló cuki kutyija is megáldott minket a jelenlétével.)

         

Az egyik tavasziasabb hétvégén ellátogattunk a Citadellához. Kellemes volt a friss levegőn sétálni és a tájat csodálni, segített kiszakadni a mindennapi rutinból.

 

 

Nemrég részt vettünk egy szimfonikus zenei esten is a Zeneakadémián. Az épület belseje hihetetlenül szép. A zenészek és az énekesek fantasztikus hangulatot teremtettek – voltak pillanatok, amikor teljesen belevesztünk a dallamokba.

 

 

 

 

 

Emellett ellátogattunk, a képzésről megismert ESC önkéntes barátainkkal a Magyar Honvédség kiállítására is, ami - bár pacifisták vagyunk -  egy nagyon izgalmas élmény volt. Kipróbáltunk egy repülőgép-szimulátort, lövészetben is kipróbálhattuk magunkat, még egy lézerharcban is részt vettünk. Egy aranyos robotkutyával is megismerkedtünk :)

 

Összességében mozgalmas és élményekkel teli hónapot zártunk. Most már tényleg nagyon várom a melegebb időt, a hosszabb nappalokat és a tavasz igazi arcát.

Olvass tovább

Anett első posztja!

 

Helló, blogolvasók!

Anett vagyok, az új önkéntes a Filantrópián. Szeretnék pár szóban bemutatkozni: 25 éves vagyok, Háromszékről érkeztem, és biológiát végeztem Kolozsváron. Ez a projekt számomra pont jókor jött, szinte jelként, mivel már korábban is gondolkodtam azon, hogy egy kis környezetváltozás jót tenne. Így, amikor megláttam a projektről egy posztot, rögtön megtetszett. Mindig is érdekelt a fenntarthatóság, és az, hogyan tudjuk erősíteni az ember és a természet kapcsolatát, úgyhogy jelentkeztem – és most itt vagyok! :)

Amikor ezt írom, már a negyedik hetem közepén tartok. Néha alig hiszem el, mert sokkal hosszabbnak tűnik az idő, amit itt töltöttem. Mielőtt megérkeztem, sokat szorongtam azon, hogy milyen lesz az élmény, és hogyan fogok reagálni az új helyzetekre. Az is nehéz volt, hogy otthon kellett hagynom a cicámat, de azóta gyakran tartunk videóhívásokat, ami nagyban megkönnyíti a távollétet. :)

Bár csak 4 hete vagyok itt, már most rengeteget tanultam magamról: rájöttem, hogy jól viselem a kisebb káoszt, tudok nyitottabb és szociálisabb lenni, és hogy valójában szeretek rendszerezni dolgokat. Meglepő módon viszonylag gyorsan hozzászoktam a lakáshoz, a bolthoz és a kollégákhoz. Sokat segített, hogy mindennek otthonos hangulata van; a random képek a falakon olyan érzést adnak, mintha egy jó baráthoz érkeznél. 

A bolt pedig élőben még hangulatosabb, mint a képeken – ez az a hely, ahol órákig lehet nézelődni és rejtett kincseket felfedezni. A napi teendők közül a kedvencem az adományok ellenőrzése és rendszerezése, mindig találni érdekes darabokat.

 

Ez az első alkalom, hogy Budapesten lakom, és van néhány dolog a bakancslistámon, amit már sikerült is kipipálnunk Barbival – például ellátogattunk egy kilátóhoz, kipróbáltunk egy hotpot éttermet, és megnéztünk egy gyönyörű temetőkertet.

Összességében elmondhatom, hogy ez az élmény sokkal többet adott, mint amire számítottam. Fejlődöm, új készségeket sajátítok el, és egyre jobban megismerem magamat. Alig várom, hogy lássam, milyen újabb kihívások és tapasztalatok várnak rám a jövőben.

Találkozunk a következő hónapban! :)

Olvass tovább

Minták, amiket megszerettem!

Sziasztok, kedves olvasók! 

 

Barbi vagyok, az új ESC önkéntes a Filantrópián. Szeretnék bemutatkozni, és elmesélni nektek, hogyan telt az 

első 6 hetem itt a városban és az új munkahelyemen. 25 éves, háromszéki lány vagyok. Pszichológiát tanultam

 a kolozsvári egyetemen, és nagyon szeretek emberekkel dolgozni, ha lehet, segíteni nekik. 

Kevés dolog van a földön, amit jobban szeretek, mint a zenét. Kis koromban népdalénekléssel kezdtem,

 később kórusban meg zenekarban is volt szerencsém másokkal együtt dolgozni. Manapság inkább csak 

magamnak zenélek, de az egyik célkitűzésem az elkövetkező időszakra, hogy többet gyakoroljam a gitározást 

és éneklést. Nagyon szeretem az irodalmat; egyik első dolgom volt itt a városban, hogy beiratkoztam a

Szabó Ervin könyvtárba.  

Izgatott vagyok, hogy Budapesten élhetek. Úgy érzem, volt alkalmam megismerni a várost az elmúlt években, 

de most már szeretném magam otthon is érezni benne. Az első hetekben a boltban sikerült otthonra találnom, 

viszont elég magányos volt egyedül lenni a lakásban, főleg, hogy közben még át is estem a kötelező őszi 

megbetegedésen. Szerencsére azóta voltak látogatóim, de ami a legfontosabb: lett egy önkéntestársam, akit 

hamarosan ti is megismerhettek. A bolt és a benne dolgozók percek alatt a szívemhez nőttek. Szentimentális 

személy vagyok, de még engem is meglepett, milyen hamar elkezdtem kötődni a tárgyakhoz, amik körülvesznek. 

Szurkolok egy-egy ruhadarabnak, hogy az őt megillető áron keljen el, és csalódok, ha nem vagyok jelen, amikor 

egy számomra kedves pulóver elkel, és nem látom, ki lett az "örökbefogadója". Ugyanakkor lomtalanításkor már

 volt egy lista a fejemben, hogy mit javasolnék selejtezésre, ami épp annyira felszabadító volt, mint szomorú,

 hiszen az egyik első dolog, ami világossá vált számomra a boltban töltött idő alatt, hogy az emberiségnek nincs

 szüksége több új dologra. Túl sok mindenünk van, és a bolt pontosan abban tud segíteni, hogy az emberek 

megosszák egymással azt, ami számukra már fölösleges, de valaki másnak maga a főnyeremény.

Folyamatosan érkeznek hozzánk a hasznos vagy épp csodaszép dolgok, így nagyon könnyű belefutni valamibe, amibe beleszerethetünk. Minden nap találunk egy szuper könyvet vagy épp egy csodás mintázatú pulcsit, és ahogy megszerettem ezeket az anyagmintákat, úgy szerettem meg a mindennapjaim új mintázatát is.

A hosszú reggelek, a kényelmes séta az Aradi utcáig és a kötelező körök a nyitásra való készülődésben mind részei már a hétköznapoknak. Nagyon jó bejárni a boltba, együtt dolgozni a munkatársaimmal és hasznosnak érezni magam, hiszen itt mindig akad mit csinálni. Imádom, ha sok a vásárló, és picit elszabadul a turkáló láz, vagy épp egy-egy kis látogatónkkal tudjuk átnézni az összes játékos dobozt, hogy megtaláljuk a tökéletes LEGO-figurát.  

Remélem, minél több Filantrópia “családtaggal” meg fogok tudni ismerkedni a következő egy évben! Jó pár tervvel és céllal érkeztem hozzátok, és sokat fogok dolgozni azon, hogy minél hasznosabban töltsem ezt az időt. Szeretnék majd nektek is mesélni róla. Találkozunk a boltban!

 

Olvass tovább