Búcsúk és viszontlátások

 

Mióta belevágtam az önkéntes tevékenységbe, nem csak egy közösség szerkezetébe nyertem betekintést és hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem ennek tevékenységei kapcsán, hanem a különböző kultúrák világát is megismerhettem.

Az önkéntes munkásság által rengeteg hasonló helyzetű emberrel találkoztam, akik a barátaimmá váltak idővel és beépültek a mindennapjaimba. Pontosabban egy budapesti kiscsaláddá váltunk. Kialakultak a stabil programjaink, minden kedden filmestet tartottunk és az alkalmakkor egy-egy személy választotta az aznapi vetítés témáját. Napjaim részévé vált még a Margit-szigeti piknikezés velük, közös születésnap ünneplés, közös vacsorák felhőtlen kacajok.

Nemcsak barátokat szereztem ezáltal, de tudást és ismeretet is. Elém tárult egy teljesen más kép a különböző országokról és szokásaikról, mint amit az iskolában tanítottak nekünk. Megértettem mennyire egy szofisztikált ember az olasz, ezzel szemben a spanyolok pedig az életnek élnek. Mindig is tudtam, hogy a franciák előítéletesek, de igazán csak most láttam meg. Megismerhettem mindezen országok és nemzetek múltját és jelenét, amit nem említenek tankönyvekben. Szokásaik, gasztronómiájuk (rengeteg szuper receptet tanultam), ünnepeik beilleszkedtek az én életembe is.

Elmondhatom, hogy ezek az új tapasztalatok által rengeteget változtam és másképp látom a saját országomat, az életemet, meg csak úgy a mindennapjaimat is. Rengeteget köszönhetek nekik. Nem csak a barátságukat, hanem a számtalan tanítást is, amit tőlük kaphattam.

Sajnos ennek az utazásnak lassan a végére érek. Velem ellentétben nekik ebben a hónapban fejeződik be a projektjük és apránként haza költözik mindenki a saját országába. Visszatérnek mindennapi életükhöz, van, aki egyetemre megy, mások munkába állnak, de az önkéntesség és barátságunk varázsát soha nem feledjük el. És persze tervezzük később meglátogatni majd egymást J

Szeretettel, Móni