Sziasztok, kedves olvasók!
Barbi vagyok, az új ESC önkéntes a Filantrópián. Szeretnék bemutatkozni, és elmesélni nektek, hogyan telt az
első 6 hetem itt a városban és az új munkahelyemen. 25 éves, háromszéki lány vagyok. Pszichológiát tanultam
a kolozsvári egyetemen, és nagyon szeretek emberekkel dolgozni, ha lehet, segíteni nekik.
Kevés dolog van a földön, amit jobban szeretek, mint a zenét. Kis koromban népdalénekléssel kezdtem,
később kórusban meg zenekarban is volt szerencsém másokkal együtt dolgozni. Manapság inkább csak
magamnak zenélek, de az egyik célkitűzésem az elkövetkező időszakra, hogy többet gyakoroljam a gitározást
és éneklést. Nagyon szeretem az irodalmat; egyik első dolgom volt itt a városban, hogy beiratkoztam a
Szabó Ervin könyvtárba.
Izgatott vagyok, hogy Budapesten élhetek. Úgy érzem, volt alkalmam megismerni a várost az elmúlt években,
de most már szeretném magam otthon is érezni benne. Az első hetekben a boltban sikerült otthonra találnom,
viszont elég magányos volt egyedül lenni a lakásban, főleg, hogy közben még át is estem a kötelező őszi
megbetegedésen. Szerencsére azóta voltak látogatóim, de ami a legfontosabb: lett egy önkéntestársam, akit
hamarosan ti is megismerhettek. A bolt és a benne dolgozók percek alatt a szívemhez nőttek. Szentimentális
személy vagyok, de még engem is meglepett, milyen hamar elkezdtem kötődni a tárgyakhoz, amik körülvesznek.
Szurkolok egy-egy ruhadarabnak, hogy az őt megillető áron keljen el, és csalódok, ha nem vagyok jelen, amikor
egy számomra kedves pulóver elkel, és nem látom, ki lett az "örökbefogadója". Ugyanakkor lomtalanításkor már
volt egy lista a fejemben, hogy mit javasolnék selejtezésre, ami épp annyira felszabadító volt, mint szomorú,
hiszen az egyik első dolog, ami világossá vált számomra a boltban töltött idő alatt, hogy az emberiségnek nincs
szüksége több új dologra. Túl sok mindenünk van, és a bolt pontosan abban tud segíteni, hogy az emberek
megosszák egymással azt, ami számukra már fölösleges, de valaki másnak maga a főnyeremény.
Folyamatosan érkeznek hozzánk a hasznos vagy épp csodaszép dolgok, így nagyon könnyű belefutni valamibe, amibe beleszerethetünk. Minden nap találunk egy szuper könyvet vagy épp egy csodás mintázatú pulcsit, és ahogy megszerettem ezeket az anyagmintákat, úgy szerettem meg a mindennapjaim új mintázatát is.
A hosszú reggelek, a kényelmes séta az Aradi utcáig és a kötelező körök a nyitásra való készülődésben mind részei már a hétköznapoknak. Nagyon jó bejárni a boltba, együtt dolgozni a munkatársaimmal és hasznosnak érezni magam, hiszen itt mindig akad mit csinálni. Imádom, ha sok a vásárló, és picit elszabadul a turkáló láz, vagy épp egy-egy kis látogatónkkal tudjuk átnézni az összes játékos dobozt, hogy megtaláljuk a tökéletes LEGO-figurát.
Remélem, minél több Filantrópia “családtaggal” meg fogok tudni ismerkedni a következő egy évben! Jó pár tervvel és céllal érkeztem hozzátok, és sokat fogok dolgozni azon, hogy minél hasznosabban töltsem ezt az időt. Szeretnék majd nektek is mesélni róla. Találkozunk a boltban!
