Anett első posztja!

 

Helló, blogolvasók!

Anett vagyok, az új önkéntes a Filantrópián. Szeretnék pár szóban bemutatkozni: 25 éves vagyok, Háromszékről érkeztem, és biológiát végeztem Kolozsváron. Ez a projekt számomra pont jókor jött, szinte jelként, mivel már korábban is gondolkodtam azon, hogy egy kis környezetváltozás jót tenne. Így, amikor megláttam a projektről egy posztot, rögtön megtetszett. Mindig is érdekelt a fenntarthatóság, és az, hogyan tudjuk erősíteni az ember és a természet kapcsolatát, úgyhogy jelentkeztem – és most itt vagyok! :)

Amikor ezt írom, már a negyedik hetem közepén tartok. Néha alig hiszem el, mert sokkal hosszabbnak tűnik az idő, amit itt töltöttem. Mielőtt megérkeztem, sokat szorongtam azon, hogy milyen lesz az élmény, és hogyan fogok reagálni az új helyzetekre. Az is nehéz volt, hogy otthon kellett hagynom a cicámat, de azóta gyakran tartunk videóhívásokat, ami nagyban megkönnyíti a távollétet. :)

Bár csak 4 hete vagyok itt, már most rengeteget tanultam magamról: rájöttem, hogy jól viselem a kisebb káoszt, tudok nyitottabb és szociálisabb lenni, és hogy valójában szeretek rendszerezni dolgokat. Meglepő módon viszonylag gyorsan hozzászoktam a lakáshoz, a bolthoz és a kollégákhoz. Sokat segített, hogy mindennek otthonos hangulata van; a random képek a falakon olyan érzést adnak, mintha egy jó baráthoz érkeznél. 

A bolt pedig élőben még hangulatosabb, mint a képeken – ez az a hely, ahol órákig lehet nézelődni és rejtett kincseket felfedezni. A napi teendők közül a kedvencem az adományok ellenőrzése és rendszerezése, mindig találni érdekes darabokat.

 

Ez az első alkalom, hogy Budapesten lakom, és van néhány dolog a bakancslistámon, amit már sikerült is kipipálnunk Barbival – például ellátogattunk egy kilátóhoz, kipróbáltunk egy hotpot éttermet, és megnéztünk egy gyönyörű temetőkertet.

Összességében elmondhatom, hogy ez az élmény sokkal többet adott, mint amire számítottam. Fejlődöm, új készségeket sajátítok el, és egyre jobban megismerem magamat. Alig várom, hogy lássam, milyen újabb kihívások és tapasztalatok várnak rám a jövőben.

Találkozunk a következő hónapban! :)

Olvass tovább

Minták, amiket megszerettem!

Sziasztok, kedves olvasók! 

 

Barbi vagyok, az új ESC önkéntes a Filantrópián. Szeretnék bemutatkozni, és elmesélni nektek, hogyan telt az 

első 6 hetem itt a városban és az új munkahelyemen. 25 éves, háromszéki lány vagyok. Pszichológiát tanultam

 a kolozsvári egyetemen, és nagyon szeretek emberekkel dolgozni, ha lehet, segíteni nekik. 

Kevés dolog van a földön, amit jobban szeretek, mint a zenét. Kis koromban népdalénekléssel kezdtem,

 később kórusban meg zenekarban is volt szerencsém másokkal együtt dolgozni. Manapság inkább csak 

magamnak zenélek, de az egyik célkitűzésem az elkövetkező időszakra, hogy többet gyakoroljam a gitározást 

és éneklést. Nagyon szeretem az irodalmat; egyik első dolgom volt itt a városban, hogy beiratkoztam a

Szabó Ervin könyvtárba.  

Izgatott vagyok, hogy Budapesten élhetek. Úgy érzem, volt alkalmam megismerni a várost az elmúlt években, 

de most már szeretném magam otthon is érezni benne. Az első hetekben a boltban sikerült otthonra találnom, 

viszont elég magányos volt egyedül lenni a lakásban, főleg, hogy közben még át is estem a kötelező őszi 

megbetegedésen. Szerencsére azóta voltak látogatóim, de ami a legfontosabb: lett egy önkéntestársam, akit 

hamarosan ti is megismerhettek. A bolt és a benne dolgozók percek alatt a szívemhez nőttek. Szentimentális 

személy vagyok, de még engem is meglepett, milyen hamar elkezdtem kötődni a tárgyakhoz, amik körülvesznek. 

Szurkolok egy-egy ruhadarabnak, hogy az őt megillető áron keljen el, és csalódok, ha nem vagyok jelen, amikor 

egy számomra kedves pulóver elkel, és nem látom, ki lett az "örökbefogadója". Ugyanakkor lomtalanításkor már

 volt egy lista a fejemben, hogy mit javasolnék selejtezésre, ami épp annyira felszabadító volt, mint szomorú,

 hiszen az egyik első dolog, ami világossá vált számomra a boltban töltött idő alatt, hogy az emberiségnek nincs

 szüksége több új dologra. Túl sok mindenünk van, és a bolt pontosan abban tud segíteni, hogy az emberek 

megosszák egymással azt, ami számukra már fölösleges, de valaki másnak maga a főnyeremény.

Folyamatosan érkeznek hozzánk a hasznos vagy épp csodaszép dolgok, így nagyon könnyű belefutni valamibe, amibe beleszerethetünk. Minden nap találunk egy szuper könyvet vagy épp egy csodás mintázatú pulcsit, és ahogy megszerettem ezeket az anyagmintákat, úgy szerettem meg a mindennapjaim új mintázatát is.

A hosszú reggelek, a kényelmes séta az Aradi utcáig és a kötelező körök a nyitásra való készülődésben mind részei már a hétköznapoknak. Nagyon jó bejárni a boltba, együtt dolgozni a munkatársaimmal és hasznosnak érezni magam, hiszen itt mindig akad mit csinálni. Imádom, ha sok a vásárló, és picit elszabadul a turkáló láz, vagy épp egy-egy kis látogatónkkal tudjuk átnézni az összes játékos dobozt, hogy megtaláljuk a tökéletes LEGO-figurát.  

Remélem, minél több Filantrópia “családtaggal” meg fogok tudni ismerkedni a következő egy évben! Jó pár tervvel és céllal érkeztem hozzátok, és sokat fogok dolgozni azon, hogy minél hasznosabban töltsem ezt az időt. Szeretnék majd nektek is mesélni róla. Találkozunk a boltban!

 

Olvass tovább