Hajmenés- Mennyit is ér a hajunk?

# Hajmenés: Mennyit is ér a hajunk?

„Hair is everything” – legalábbis Fleabag szerint. A hajunk sokkal többet jelent, mint pusztán egy frizura: befolyásolhatja a napunk hangulatát, szimbolizálhatja az erőnket, sőt, egyesek számára megélhetési forrás is lehet. Az elmúlt hetekben saját bőrömön tapasztaltam meg a hajkereskedelem világát, miközben egy külsős szemlélő számára talán meghökkentő döntést hoztam: eladtam a hajamat!

## Csontvázak a szekrényben

Évek óta lapult a fókom egyik zugában két levágott copf. Azok, akik betértek hozzám, mindig vegyes érzelmekkel fogadták ezt a furcsa relikviát: a meglepettség gyakran keveredett enyhe undorral. Végül is a haj a testünk része – vagy csak egy leváló elem, amelyet a többivel ellentétben nem tekintünk igazán sajátnak?

A legelső felismerésem az volt, hogy a hajunk többet elárul rólunk, mint gondolnánk. Az egyik copfot még gimis koromban vágattam le – ez az időszak boldogabb, gondtalanabb időket idézett. A második viszont az egyetemi stressz és a karantén nyomait hordozta magán: fakóbb, fénytelenebb volt, mintha magán viselte volna az akkori lelkiállapotom lenyomatát. Mégis, még a nehezebb időszakok is értékesek lehetnek – ha más nem, három copf formájában.

 

## Egy sebezhető pillanat

Be kell vallanom, sebezhetőnek éreztem magam a folyamat során. Egy évtized termékét készültem értékesíteni, és bár nem a vesémről volt szó, mégis fontos volt számomra, hogy ne érezzem magam becsapva. Hosszú keresgélés után döntöttem egy megbízható, professzionális hely mellett, ami szerencsére kiváló döntésnek bizonyult.

## A harmadik copf

A hosszú haj csodálatos, de rengeteg energiát emészt fel. Az uszodában töltött percek, a hajszárítással elvesztegetett órák lassan elkezdtek felesleges tehernek tűnni. A váltás gondolata egyre csábítóbb lett. Végül, amikor a fodrász székében ülve lassan, tincsről tincsre vágták le a hajam, mintha valóban egy súlyos terhet vettek volna le a vállamról.

Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer megtapasztalja ezt a fajta felszabadulást. Elengedni valamit, ami hosszú ideig a részünk volt, nemcsak fizikai, hanem lelki könnyebbséget is hozhat.

 

## Végső gondolatok

A haj valóban nem minden, de sokkal többet mesél rólunk, mint azt elsőre gondolnánk. Talán Fleabag monológjának van igazsága: a haj nemcsak esztétikai kérdés, hanem a személyiségünk tükre is.

Szép áprilist nektek!

Olvass tovább

Márciusi áttekintő

 Kedves blogolvasók!

Eltelt a március, úgyhogy itt az ideje egy új bejegyzésnek. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő – mintha csak most kezdődött volna az év, és máris előkerülnek a boltokban a tavaszi dolgok a téliek mellé. (Egy vásárló cuki kutyija is megáldott minket a jelenlétével.)

         

Az egyik tavasziasabb hétvégén ellátogattunk a Citadellához. Kellemes volt a friss levegőn sétálni és a tájat csodálni, segített kiszakadni a mindennapi rutinból.

 

 

Nemrég részt vettünk egy szimfonikus zenei esten is a Zeneakadémián. Az épület belseje hihetetlenül szép. A zenészek és az énekesek fantasztikus hangulatot teremtettek – voltak pillanatok, amikor teljesen belevesztünk a dallamokba.

 

 

 

 

 

Emellett ellátogattunk, a képzésről megismert ESC önkéntes barátainkkal a Magyar Honvédség kiállítására is, ami - bár pacifisták vagyunk -  egy nagyon izgalmas élmény volt. Kipróbáltunk egy repülőgép-szimulátort, lövészetben is kipróbálhattuk magunkat, még egy lézerharcban is részt vettünk. Egy aranyos robotkutyával is megismerkedtünk :)

 

Összességében mozgalmas és élményekkel teli hónapot zártunk. Most már tényleg nagyon várom a melegebb időt, a hosszabb nappalokat és a tavasz igazi arcát.

Olvass tovább

Egy másik város

Kedves blogolvasók. 

A február végre meghozott pár olyan eseményt, ami egészen átalakította az ESC élményünket. 

Had meséljem el milyen volt az "on-arrival" tréningünk, valamint a szervezet által kiadott könyv 

budapesti bemutatója.

Kiképeztek

Február elején végre résztvehettünk Anettal az "on-arrival" tréningen, amit a nemzeti iroda

szervez minden hosszútávú önkéntesnek. Így 5 hónap után ideje volt. Éreztem, hogy nagy 

szükségem van egy ilyen alkalomra és kicsit bánt is, hogy ilyen sokáig tartott, míg a nemzeti iroda 

nekünk is talált helyet, de ezen kívül minden elvárásomat felülmúlta.

Egészen a Déli pályaudvarig kellett utaznunk, hogy megérkezzünk a hotelünkig, ahol a hét 90%-át 

töltöttük. Nagyrészt egy konferencia teremben dolgoztunk. Természetesen ismerkedős játékokkal 

kezdtük, beszéltünk a terveinkről és elvárásainkról. Hivatalos és praktikus dolgokra is szántunk 

egy napot: az ESC projektek szerkezetéről, hogy kinek mi a a felelőssége mint küldő/fogadó 

szervezet vagy önkéntes. Egészségügyi biztosítás útvesztői remek közös témát biztosítottak és 

szuper volt hallani, hogy ki milyen munkát végez, de természetesen arra is jutott pár hideg este, 

hogy bemutassuk a más nemzetiségű önkénteseknek a magyar kultúra rejtelmeit és kincset 

keressünk a várnegyedben.

Igazán szeretnivaló emberekkel ismerkedtünk meg és megnyugtató volt realizálni, hogy milyen 

közel is vagyunk egymáshoz. Többen is laknak 5-10 percre tőlünk. A legnagyobb ajándék, amit 

adhatott ez a képzés, hogy már sokkal szívélyesebbnek tűnik a város. Jó úgy sétálni, hogy tudom, 

hogy ebben az utcában lakik David vagy éppen abban az épületben dolgozik Flóra. Kedvesebb a 

város, így hogy találtam benne új barátokat. Ösztönző volt hallgatni mások történeteit és realizálni, 

hogy nagyon hasonló cipőben járunk.

Azóta már a heti rutinunk részévé vált, hogy összefutunk más önkéntesekkel. És még csak most 

kezdődik a tavasz. :)

 

 

Könyvbemutató

Bemutatásra került a  Profilantrop által kiadott könyv, 16-án csütörtökön ezért nem is nyitottunk

ki, hanem csak a budapesti bemutatóval foglalkoztunk, ami az Európa Pontnál volt megszervezve. 

Inspiráló volt látni, hogy milyen sokan érdeklődtek a könyv és a téma iránt. A mi feladatunk a 

könyvértékesítés volt és hogy minden résztvevőt regisztráljunk. A beszélgetés nagyon értékes volt 

számomra, hisz a szervezet előző eseményein már volt alkalmam megismerkedni a regeneratív 

fejlődés elméleti alapjaival, de most rálátást nyertünk arra, hogy ezt hogyan lehet alkalmazni a 

gyakorlatban is.

Falusi lány vagyok és a hosszútávú terveim közt szerepel az is, hogy majd megteremtsem a 

saját kisgazdaságomat és ez a téma nagyon jó alapot nyújt az elképzelésemhez.

Most kezdődik igazán az év

Nagyon motivál a márciusi napsütés. Most kezdődik a nagyböjt időszaka és mivel amúgy is 

vegetáriánus vagyok, így ilyenkor találok valami rossz szokást, amiről lemondhatok. Pár évvel 

ezelőtt már lemondtam a cukorról és lisztről és nagyon hasznosnak éreztem. Most másodszorra is 

ez lett a fogadalmam: nincs liszt és cukor és önálló és rendszeres úszóvá fogok válni ezalatt a 40 

nap alatt. Fogadom!

Remélem, hogy mindegyikőtöknek feltöltődést hoz majd a tavasz! 

 

Olvass tovább

Szabadulószoba a Budai Várban és más élmények

 

**Kedves blogolvasók!**  

Sok idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta, és rengeteg minden történt – alig várom, hogy meséljek róla!  

## Az első lépések a barátkozás felé  

Az egyik célom az önkéntesség alatt az volt, hogy új barátokat szerezzek. Ez nem ment egyszerűen, de hatalmas segítséget jelentett az *On-Arrival* tréningünk, amelyen február első hetében vettünk részt.  

Eleinte szorongással töltött el a gondolat, hogy idegen emberek előtt kell sokat beszélnem, de kellemesen csalódtam. Már érkezéskor rengeteg önkéntessel megismerkedtünk – még mielőtt bármi hivatalos bemutatás történt volna, mi már a bemutatkozás nagy részén túl voltunk.  

A tréning során sokféle tevékenységben vettünk részt. Bár néha mentálisan fárasztó volt, mégis nagyon élveztem – a bemutatkozó játékoktól kezdve a konfliktuskezelésig minden érdekesnek bizonyult.  

 

 

## Kaland a Budai várban  

A kedvenc élményem egy kinti szabadulószoba volt, amit a Budai Vár környékén kellett végrehajtanunk csapatokban. Három órányi kihívásokkal és megfagyással teli küldetés után sikeresen teljesítettük a feladatokat – ráadásul a csapatommal elsőként értünk célba! Nagyon büszke voltam magunkra.  

 

 

A tréning során sok elképesztő embert ismertem meg. Néhányukkal szerencsére azóta is gyakran találkozunk – eljárunk társasjáték kávézókba vagy épp csocsózni. Remélem, még sok kaland vár ránk együtt!  

 

 

 

 

 

 

## Egy különleges esemény  

Nemrégiben részt vettünk egy könyvbemutatón is, amelyet a *Filantrópia* fordított le magyarra és adott ki. Mi a regisztrációs folyamatban segédkeztünk – hatalmas sikere volt, és igazán jó érzés volt egy ilyen esemény részévé válni.  

## Várjuk a tavaszt!  

A boltban lassan előkerülnek a tavaszi ruhák, ahogy közeledik a melegebb idő. Már alig várom, hogy végre kiszabaduljunk a szabadba, és minél több időt töltsünk kint!  

**Ennyi mostanra – találkozunk jövő hónapban! Addig is minden jót és sok napsütést kívánok!**  

Olvass tovább