Kis kirándulások

Lassan véget ér az önkéntes évem, és sokat gondolkodom azokon a pillanatokon, amik különlegessé tették ezt az időszakot.

A nyár igazán emlékezetes volt. Néha elviselhetetlen volt a hőség, de a fagyik mindig kisegítettek minket. A kedvencem a sós mogyorós íz volt a szomszéd fagyizóból – szinte minden nap ezt választottam. Egyszer még a gorgonzolás fagyit is kipróbáltam, ami elsőre furcsán hangzik, de meglepően finom volt.

 

 

Augusztus közepén hazautaztam. Előtte el kellett vinnünk a cicámat egy kisállathotelbe, ami elég nehéz volt, mert láttam rajta, mennyire nem tetszik neki – sajnos nem volt más lehetőség. Innen indultunk autóval Bulgáriába. Az út hosszú volt, de végül megérkeztünk egy gyönyörű szállodába. Kicsit sok volt ott az ember (és a gyerek is), több, mint ami nekem kényelmes, de összességében nagyon kellemes, pihentető nyaralás volt. Rengeteget úsztam, a parton pihentem, sétáltam Nessebar óvárosában, és vettem pár cuki ékszert is.

 

 

Egy rövid otthoni pihenő után augusztus 20-án visszautaztam Budapestre az ünnepi tűzijátékra. Délután érkeztem, elég fáradtan, így a barátaink egy része előbb indult helyet keresni, én pedig a gyerekkori barátnőmmel később csatlakoztam volna. Szerettünk volna átjutni a budai oldalra a hídhoz, de a metróban annyian voltak, hogy nem sikerült, és mire kijutottunk, lezárták az összes hidat. Végül a pesti oldalon maradtunk, leültünk a fűbe, beszélgettünk, nosztalgiáztunk, és úgy vártuk a tűzijátékot. Gyönyörű volt, de a hangulat közben és utána tényleg kicsit apokaliptikus volt – elképesztő tömeg hömpölygött az utcákon. A barátaink a budai oldalon ragadtak egy darabig, mert a hidakat csak akkor nyitották meg, amikor már eltakarították a tűzijáték maradványait.

 

 Ahogy visszagondolok erre a nyárra, sokféle élmény jut eszembe - a hőség és a fagyik, az utazások és a tűzijáték forgataga. Bár gyorsan elszaladt, tele volt emlékezetes pillanatokkal,amik biztosan velem maradnak. Hamarosan jövök egy évzáró kis összegzéssel, addig is szép ősz kezdetét mindenkinek!

Olvass tovább

Rina’s first month

Szia！

If you’re reading this, let me introduce myself and give you an impression of my first month in Budapest.

So as the title gives away, my name is Rina and this year I turned 20. I was born and raised in Frankfurt (Main), the better Frankfurt, Germany and this June I graduated Highschool. At first I wasn’t sure if I want to take a gap year, because I feared it would be a “loss” of precious time but given the volunteering opportunity with Profilantrop, which I am grateful for, I get the chance to help out people and collect new experiences, which are going to be more than valuable memories.

Because my friends and me as well describe myself as a realistic and sometimes even a pessimistic person, I decided to talk and focus on the highlights of my first month here in Budapest.

First Impressions

So my first Impression and now Impression is that everyone is very welcoming and very kind. On the first day, I was very nervous but Zsuzsa brought me/us hungarian retro sweets and I really felt relieved and welcomed. (I really liked Balaton, will definitely bring some to my friends in Germany.)

The volunteer Barbi and Anett guided me kindly through my culture shocks and learning about the shop and the tasks in the shop. The amount of the donations are really overwhelming. Big kudos to them all! I appreciated that they took me in and they invited me a lot of things and especially listening to Barbi singing and going to the board game bar gave me a lot of joy.

Highlights

Another highlight was definitely the fireworks on Szent Istvan Day. I’ve never seen something like this in this scale. It was the most impressive (and expensive) fireworks in my life. This will be engraved in my memory forever.

 

Other than that, another highlight was when I stumbled upon the musical fountain performing during my regular night walk on my birthday.

 

 

Birthday mentioned: (Belated and not belated) Happy Birthday to Anett and Barbi! (Interesting fact: we are all virgos.)

Now that I am (sadly) not a teenager anymore, I have no excuse for being afraid of adulting and being bad at adulting. But I am sure that this opportunity to work in Filatropia will hopefully help with growth (and better adulting?).

I really look forward to the new experience + the on arrival training. Maybe the Blog entry will be about that?

At last let me express my gratitude again.

Thank you Zsuzsa for always being open to talk to and welcoming me and obviously trusting me to work for this amazing opportunity!

Thank you Barbi as well for being there for me!

Olvass tovább