Hajmenés- Mennyit is ér a hajunk?

# Hajmenés: Mennyit is ér a hajunk?

„Hair is everything” – legalábbis Fleabag szerint. A hajunk sokkal többet jelent, mint pusztán egy frizura: befolyásolhatja a napunk hangulatát, szimbolizálhatja az erőnket, sőt, egyesek számára megélhetési forrás is lehet. Az elmúlt hetekben saját bőrömön tapasztaltam meg a hajkereskedelem világát, miközben egy külsős szemlélő számára talán meghökkentő döntést hoztam: eladtam a hajamat!

## Csontvázak a szekrényben

Évek óta lapult a fókom egyik zugában két levágott copf. Azok, akik betértek hozzám, mindig vegyes érzelmekkel fogadták ezt a furcsa relikviát: a meglepettség gyakran keveredett enyhe undorral. Végül is a haj a testünk része – vagy csak egy leváló elem, amelyet a többivel ellentétben nem tekintünk igazán sajátnak?

A legelső felismerésem az volt, hogy a hajunk többet elárul rólunk, mint gondolnánk. Az egyik copfot még gimis koromban vágattam le – ez az időszak boldogabb, gondtalanabb időket idézett. A második viszont az egyetemi stressz és a karantén nyomait hordozta magán: fakóbb, fénytelenebb volt, mintha magán viselte volna az akkori lelkiállapotom lenyomatát. Mégis, még a nehezebb időszakok is értékesek lehetnek – ha más nem, három copf formájában.

 

## Egy sebezhető pillanat

Be kell vallanom, sebezhetőnek éreztem magam a folyamat során. Egy évtized termékét készültem értékesíteni, és bár nem a vesémről volt szó, mégis fontos volt számomra, hogy ne érezzem magam becsapva. Hosszú keresgélés után döntöttem egy megbízható, professzionális hely mellett, ami szerencsére kiváló döntésnek bizonyult.

## A harmadik copf

A hosszú haj csodálatos, de rengeteg energiát emészt fel. Az uszodában töltött percek, a hajszárítással elvesztegetett órák lassan elkezdtek felesleges tehernek tűnni. A váltás gondolata egyre csábítóbb lett. Végül, amikor a fodrász székében ülve lassan, tincsről tincsre vágták le a hajam, mintha valóban egy súlyos terhet vettek volna le a vállamról.

Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer megtapasztalja ezt a fajta felszabadulást. Elengedni valamit, ami hosszú ideig a részünk volt, nemcsak fizikai, hanem lelki könnyebbséget is hozhat.

 

## Végső gondolatok

A haj valóban nem minden, de sokkal többet mesél rólunk, mint azt elsőre gondolnánk. Talán Fleabag monológjának van igazsága: a haj nemcsak esztétikai kérdés, hanem a személyiségünk tükre is.

Szép áprilist nektek!

Olvass tovább

Márciusi áttekintő

 Kedves blogolvasók!

Eltelt a március, úgyhogy itt az ideje egy új bejegyzésnek. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő – mintha csak most kezdődött volna az év, és máris előkerülnek a boltokban a tavaszi dolgok a téliek mellé. (Egy vásárló cuki kutyija is megáldott minket a jelenlétével.)

         

Az egyik tavasziasabb hétvégén ellátogattunk a Citadellához. Kellemes volt a friss levegőn sétálni és a tájat csodálni, segített kiszakadni a mindennapi rutinból.

 

 

Nemrég részt vettünk egy szimfonikus zenei esten is a Zeneakadémián. Az épület belseje hihetetlenül szép. A zenészek és az énekesek fantasztikus hangulatot teremtettek – voltak pillanatok, amikor teljesen belevesztünk a dallamokba.

 

 

 

 

 

Emellett ellátogattunk, a képzésről megismert ESC önkéntes barátainkkal a Magyar Honvédség kiállítására is, ami - bár pacifisták vagyunk -  egy nagyon izgalmas élmény volt. Kipróbáltunk egy repülőgép-szimulátort, lövészetben is kipróbálhattuk magunkat, még egy lézerharcban is részt vettünk. Egy aranyos robotkutyával is megismerkedtünk :)

 

Összességében mozgalmas és élményekkel teli hónapot zártunk. Most már tényleg nagyon várom a melegebb időt, a hosszabb nappalokat és a tavasz igazi arcát.

Olvass tovább

Egy másik város

Kedves blogolvasók. 

A február végre meghozott pár olyan eseményt, ami egészen átalakította az ESC élményünket. 

Had meséljem el milyen volt az "on-arrival" tréningünk, valamint a szervezet által kiadott könyv 

budapesti bemutatója.

Kiképeztek

Február elején végre résztvehettünk Anettal az "on-arrival" tréningen, amit a nemzeti iroda

szervez minden hosszútávú önkéntesnek. Így 5 hónap után ideje volt. Éreztem, hogy nagy 

szükségem van egy ilyen alkalomra és kicsit bánt is, hogy ilyen sokáig tartott, míg a nemzeti iroda 

nekünk is talált helyet, de ezen kívül minden elvárásomat felülmúlta.

Egészen a Déli pályaudvarig kellett utaznunk, hogy megérkezzünk a hotelünkig, ahol a hét 90%-át 

töltöttük. Nagyrészt egy konferencia teremben dolgoztunk. Természetesen ismerkedős játékokkal 

kezdtük, beszéltünk a terveinkről és elvárásainkról. Hivatalos és praktikus dolgokra is szántunk 

egy napot: az ESC projektek szerkezetéről, hogy kinek mi a a felelőssége mint küldő/fogadó 

szervezet vagy önkéntes. Egészségügyi biztosítás útvesztői remek közös témát biztosítottak és 

szuper volt hallani, hogy ki milyen munkát végez, de természetesen arra is jutott pár hideg este, 

hogy bemutassuk a más nemzetiségű önkénteseknek a magyar kultúra rejtelmeit és kincset 

keressünk a várnegyedben.

Igazán szeretnivaló emberekkel ismerkedtünk meg és megnyugtató volt realizálni, hogy milyen 

közel is vagyunk egymáshoz. Többen is laknak 5-10 percre tőlünk. A legnagyobb ajándék, amit 

adhatott ez a képzés, hogy már sokkal szívélyesebbnek tűnik a város. Jó úgy sétálni, hogy tudom, 

hogy ebben az utcában lakik David vagy éppen abban az épületben dolgozik Flóra. Kedvesebb a 

város, így hogy találtam benne új barátokat. Ösztönző volt hallgatni mások történeteit és realizálni, 

hogy nagyon hasonló cipőben járunk.

Azóta már a heti rutinunk részévé vált, hogy összefutunk más önkéntesekkel. És még csak most 

kezdődik a tavasz. :)

 

 

Könyvbemutató

Bemutatásra került a  Profilantrop által kiadott könyv, 16-án csütörtökön ezért nem is nyitottunk

ki, hanem csak a budapesti bemutatóval foglalkoztunk, ami az Európa Pontnál volt megszervezve. 

Inspiráló volt látni, hogy milyen sokan érdeklődtek a könyv és a téma iránt. A mi feladatunk a 

könyvértékesítés volt és hogy minden résztvevőt regisztráljunk. A beszélgetés nagyon értékes volt 

számomra, hisz a szervezet előző eseményein már volt alkalmam megismerkedni a regeneratív 

fejlődés elméleti alapjaival, de most rálátást nyertünk arra, hogy ezt hogyan lehet alkalmazni a 

gyakorlatban is.

Falusi lány vagyok és a hosszútávú terveim közt szerepel az is, hogy majd megteremtsem a 

saját kisgazdaságomat és ez a téma nagyon jó alapot nyújt az elképzelésemhez.

Most kezdődik igazán az év

Nagyon motivál a márciusi napsütés. Most kezdődik a nagyböjt időszaka és mivel amúgy is 

vegetáriánus vagyok, így ilyenkor találok valami rossz szokást, amiről lemondhatok. Pár évvel 

ezelőtt már lemondtam a cukorról és lisztről és nagyon hasznosnak éreztem. Most másodszorra is 

ez lett a fogadalmam: nincs liszt és cukor és önálló és rendszeres úszóvá fogok válni ezalatt a 40 

nap alatt. Fogadom!

Remélem, hogy mindegyikőtöknek feltöltődést hoz majd a tavasz! 

 

Olvass tovább

Szabadulószoba a Budai Várban és más élmények

 

**Kedves blogolvasók!**  

Sok idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta, és rengeteg minden történt – alig várom, hogy meséljek róla!  

## Az első lépések a barátkozás felé  

Az egyik célom az önkéntesség alatt az volt, hogy új barátokat szerezzek. Ez nem ment egyszerűen, de hatalmas segítséget jelentett az *On-Arrival* tréningünk, amelyen február első hetében vettünk részt.  

Eleinte szorongással töltött el a gondolat, hogy idegen emberek előtt kell sokat beszélnem, de kellemesen csalódtam. Már érkezéskor rengeteg önkéntessel megismerkedtünk – még mielőtt bármi hivatalos bemutatás történt volna, mi már a bemutatkozás nagy részén túl voltunk.  

A tréning során sokféle tevékenységben vettünk részt. Bár néha mentálisan fárasztó volt, mégis nagyon élveztem – a bemutatkozó játékoktól kezdve a konfliktuskezelésig minden érdekesnek bizonyult.  

 

 

## Kaland a Budai várban  

A kedvenc élményem egy kinti szabadulószoba volt, amit a Budai Vár környékén kellett végrehajtanunk csapatokban. Három órányi kihívásokkal és megfagyással teli küldetés után sikeresen teljesítettük a feladatokat – ráadásul a csapatommal elsőként értünk célba! Nagyon büszke voltam magunkra.  

 

 

A tréning során sok elképesztő embert ismertem meg. Néhányukkal szerencsére azóta is gyakran találkozunk – eljárunk társasjáték kávézókba vagy épp csocsózni. Remélem, még sok kaland vár ránk együtt!  

 

 

 

 

 

 

## Egy különleges esemény  

Nemrégiben részt vettünk egy könyvbemutatón is, amelyet a *Filantrópia* fordított le magyarra és adott ki. Mi a regisztrációs folyamatban segédkeztünk – hatalmas sikere volt, és igazán jó érzés volt egy ilyen esemény részévé válni.  

## Várjuk a tavaszt!  

A boltban lassan előkerülnek a tavaszi ruhák, ahogy közeledik a melegebb idő. Már alig várom, hogy végre kiszabaduljunk a szabadba, és minél több időt töltsünk kint!  

**Ennyi mostanra – találkozunk jövő hónapban! Addig is minden jót és sok napsütést kívánok!**  

Olvass tovább

 

Kedves olvasók! 

Hű, hová tűnt a november? Az új élmények és váratlan kihívások sokasága egy röpke pillanattá redukálták ezt a mozgalmas hónapot. 

A boltban megtanultam egy értékes leckét: a kedvesség fontosságát egészséges határokkal érdemes párosítani. Alapvető fontosságú, hogy mindenki számára kedves és segítőkész legyek, de ugyanilyen fontos, hogy biztosítsam, hogy ne használjanak ki. Most már sokkal kényelmesebben eligazodom a boltban és végzem a feladataimat. 

A hónap egyik fénypontja egy egyetemi csoport látogatása volt, akik azért jöttek hogy többet megtudjanak a szervezet működéséről. Nem is sejtettük, hogy ez 

egy fantasztikus együttműködés szikrája lesz! Lehetőségünk nyílt arra, hogy egy profi fotós segítségével őszi/téli magazint készítsünk a bolt számára. Több emberre volt szükségünk modellkedéshez, ezért fellerestük az egyetemi csoportot. Négy lelkes diák csatlakozott hozzánk, és pozitív energiájuk minket is megfertőzött. A közös munka a magazinon nagyszerű volt, és a segítőkészségük igazán motivált engem. 

Ez a hónap a komfortzónámból is kimozdított. Több olyan eseményen is részt vettem, amelyek csapatmunkát és jelentős szociális interakciót igényeltek. Korábban az ilyen helyzetek szorongással töltöttek volna el, de ezúttal minimális félelemmel fogadtam a kihívást - ez 

hatalmas személyes győzelem! 

November abszolút csúcspontja azonban 

a csapatépítő szabadulószobás kalandunk volt. Zsuzsa egy Alice Csodaországban témájú szobát választott, és varázslatos volt! Egy ajtókból álló szobában navigáltunk és izgalmas rejtvényeket oldottunk meg, ami egy különleges teapartiban csúcsosodott ki egy gomba erdőben. Átsuhantunk a feladatokon és nagyon jól éreztük magunkat a fantasztikus világ felfedezése során. Alig várom, hogy hamarosan kipróbáljak egy másik szabadulószobát! 

És ne feledkezzünk meg a kulináris kalandokról sem! Lehetőségem volt megkóstolni néhány igazán finom ételt, amit korábban még soha. Az autentikus török baklava ayrannal érdekes kombinációja volt az édesnek és a sósnak. Kipróbáltam egy török villásreggelit is, ami olyan ínycsiklandó ételeket kínált, mint a 

tripla sajtos pite és a baklavás pisztáciás palacsinta. 

Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam, és remélhetőleg továbbra is lesznek új kalandjaim és találkozásaim új emberekkel. 

Remélem, élveztétek ezt a bepillantást a novemberi kalandjaimba. Mindenkinek csodálatos karácsonyt és boldog új évet kívánok! 

Olvass tovább

Csapatmunkából jeles

Kedves blogolvasók!

Az utóbbi időben a Filantrópia csapatának alkalma volt próbára tenni a leleményességét és a kreativitását.

Hadd meséljem el, hogyan készítettük el a Filantróp Ruhatár legújabb számát, és a végére azt is megtudhatjátok,

kijutottunk-e a nyúlüregből.

Nemrég jelent meg a Filantrópia divatmagazinjának 2024-es őszi-téli száma. Remélem, találkoztatok már vele!

A magazin koncepciója reflektál a decemberi időszak sajátosságaira: egyik nap még tanulunk és dolgozunk,

másik nap elcsendesedünk és ünneplünk, majd a végén kirúgunk a hámból.

Ezek közt az alkalmak közt néha az öltözetünk tudja jelenteni az egyik legláthatóbb különbséget. 

Bíztam az outfitekben, és cseppet sem kételkedtem a modelljeink tehetségében,

de a végeredmény így is túlszárnyalta az elvárásaimat.

Ez elsősorban Hurta Hajnalkának köszönhető, aki végtelen türelemmel foglalkozott a sokszínű csapatunkkal,

és mindenkiből kihozta a maximumot.

Személy szerint eléggé kényelmetlenül szoktam érezni magam a kamera előtt, de teljesen magával ragadott a

fotózás flowja, valamint minden jelenlévő igyekezete, hogy kihozzuk magunkból és egymásból is a legjobbat.

És hogy kik is voltak ezek a jelenlévők? A Filantrópia új barátokat szerzett magának egy pár héttel ezelőtti

bemutató alkalmával. Az ELTE közösségszervezés szakos diákjai már a bolt körbejárásakor érdeklődtek az

önkéntes lehetőségekről, így a tervezés folyamatában egyértelműen rájuk gondoltunk. Az outfitek előkészítésében

Pearl segített, aki igazi jelenség a különleges stílusával és remek ízléssel összeállított szettjeivel.

A fotózáson sajnos nem tudta ezt megmutatni, de igazán egymásra hangolódtunk, miközben összeállítottuk a

srácok outfitjeit. Amit láttok rajtuk, az a közös „dream men” fantáziánk megvalósulása: kockás ing

halásznadrággal egy fontos vacsorához, és posztónadrág-zakó kombináció egy átlagos bevásárláshoz.

Ezt az elképzelést három szuper srácnak adtuk kölcsön, akik a saját stílusukkal és kiállásukkal valami különlegeset és egyedit alkottak. Somi, Suleiman és Storm igazán kitettek magukért, és vagánnyá tették ezt a számot.

A magazin végére beüt a szilveszteri hangulat: Anett, Cory, Kriszti és Irma felszántják az Aradi utcát –

nem véletlenül kerültek a címlapra! Szép munka nemcsak a kamera előtt, hanem a szervezés és az előkészületek során is.

Kis időbe telt, míg megtaláltuk a megfelelő elrendezést, de szuper élmény volt összeállítani a végeredményt.

Nagyon büszke vagyok a csapatmunkánkra és a magazinra is! Reméljük, nektek is tetszik!

Máshol is volt alkalmunk próbára tenni a csapatunkat.

A hagyományos teambuilding most egy

Alíz Csodaországban tematikájú szabadulószobában zajlott. Zsuzsa, Anett, Kriszti és én vágtunk neki a

rejtvényeknek. A szoba minősége már az elején lenyűgözött minket, de a játék során egyre varázslatosabb

részleteket fedeztünk fel.

A játék első fele ment a leglassabban. Egy szoba tele színes ajtókkal, látszólag sehol egy kijárat.

Próbáltunk kapaszkodót keresni, és minden apró részletet felhasználtunk, hogy rájöjjünk, mi történt a történet

négy karakterével, amellnek megoldása a végső kulcsot jelentette a kijutáshoz. Az első szobában jó pár

zsákutcába belefutottunk, de a játék további részén végig száguldottunk, így 45 perc alatt sikerült kijutni.Nem szeretném lelőni a pálya legjobb fordulatait, de mindenképp ki kell emelnem a második helyiséget. Annyira

lenyűgözött minket, hogy miután megtaláltuk a kijáratot, még visszamentünk, és csak ámuldoztunk a

részletein.

Igazán varázslatos élmény volt! Van ennél nehezebb pálya is, úgyhogy alig várjuk, hogy kipróbáljuk magunkat a varázsvilágban!

Találkozunk Roxfortban vagy az új évben – amelyik kényelmesebb nektek!

Békés ünnepeket mindnyájatoknak!

Barbi

Olvass tovább

Anett első posztja!

 

Helló, blogolvasók!

Anett vagyok, az új önkéntes a Filantrópián. Szeretnék pár szóban bemutatkozni: 25 éves vagyok, Háromszékről érkeztem, és biológiát végeztem Kolozsváron. Ez a projekt számomra pont jókor jött, szinte jelként, mivel már korábban is gondolkodtam azon, hogy egy kis környezetváltozás jót tenne. Így, amikor megláttam a projektről egy posztot, rögtön megtetszett. Mindig is érdekelt a fenntarthatóság, és az, hogyan tudjuk erősíteni az ember és a természet kapcsolatát, úgyhogy jelentkeztem – és most itt vagyok! :)

Amikor ezt írom, már a negyedik hetem közepén tartok. Néha alig hiszem el, mert sokkal hosszabbnak tűnik az idő, amit itt töltöttem. Mielőtt megérkeztem, sokat szorongtam azon, hogy milyen lesz az élmény, és hogyan fogok reagálni az új helyzetekre. Az is nehéz volt, hogy otthon kellett hagynom a cicámat, de azóta gyakran tartunk videóhívásokat, ami nagyban megkönnyíti a távollétet. :)

Bár csak 4 hete vagyok itt, már most rengeteget tanultam magamról: rájöttem, hogy jól viselem a kisebb káoszt, tudok nyitottabb és szociálisabb lenni, és hogy valójában szeretek rendszerezni dolgokat. Meglepő módon viszonylag gyorsan hozzászoktam a lakáshoz, a bolthoz és a kollégákhoz. Sokat segített, hogy mindennek otthonos hangulata van; a random képek a falakon olyan érzést adnak, mintha egy jó baráthoz érkeznél. 

A bolt pedig élőben még hangulatosabb, mint a képeken – ez az a hely, ahol órákig lehet nézelődni és rejtett kincseket felfedezni. A napi teendők közül a kedvencem az adományok ellenőrzése és rendszerezése, mindig találni érdekes darabokat.

 

Ez az első alkalom, hogy Budapesten lakom, és van néhány dolog a bakancslistámon, amit már sikerült is kipipálnunk Barbival – például ellátogattunk egy kilátóhoz, kipróbáltunk egy hotpot éttermet, és megnéztünk egy gyönyörű temetőkertet.

Összességében elmondhatom, hogy ez az élmény sokkal többet adott, mint amire számítottam. Fejlődöm, új készségeket sajátítok el, és egyre jobban megismerem magamat. Alig várom, hogy lássam, milyen újabb kihívások és tapasztalatok várnak rám a jövőben.

Találkozunk a következő hónapban! :)

Olvass tovább