Kedves Barátaink!
Már lassan egy hónapja, hogy 2 évesek lettünk! Volt egy nagyon vidám szülinapi bulink: régi és új barátokkal, törzsvásárlókkal, új arcokkal, ismerősök ismerőseivel. Ez a tarkaság önmagában annyira jól eső. Tudjuk, hogy van, aki szívesen visszatér hozzánk mint vásárló – hogy ki miért kötődik a bolti életünkhöz, teljesen egyedi, de hogy vagytok ti is, akik bár vásárolni és adományozni szinte alig vagy sosem jöttök, de az ünnepeinken visszatérő vendégek vagytok, az csak mostanra rajzolódik ki a szociális életünk térképén.
Ezt az utóbbi baráti karaktert én alapító támogatónak kezdtem el hívni magamban, amelynek feltűnése egy olyan szociális és egyszerű értelemben vett erkölcsi bázis kialakulását és életképességét mutatja, amely ritkán figyelhető meg egy tipikus vállalkozás életében. Illetve azt hiszem, csakis olyan vállalkozásoknál tűnik fel motívumként, ahol van valami plusz szellemi tartalom, amihez kapcsolódni lehet. Lehet ez kézi cukrászat is vagy zöldségbolt, elektrotechnikai szaküzlet is vagy kávézó, de alappillér kell legyen az, hogy, akik létrehozzák, valami mást is akarjanak a gazdasági fenntarthatóságon túl.
Egyre több ilyen vállalkozás működik újra vagy indul el egy ilyesféle úton, de persze attól még, hogy kitűzi a zászlajára a divatos társadalmi jelszót, nem feltétlenül lesz valóban társadalmilag beágyazott, hiteles vagy hasznos. Ezt gyakran tapasztaljuk és nem biztos, hogy ez az alapítókon múlik, ezer dolgon múlhat. Nem tudom, nekünk mi sikerült, mi nem, nem is akarom komplex módon értékelni az elmúlt két évet, de sok biztató jelet látok!
Egyre több ilyen vállalkozás működik újra vagy indul el egy ilyesféle úton, de persze attól még, hogy kitűzi a zászlajára a divatos társadalmi jelszót, nem feltétlenül lesz valóban társadalmilag beágyazott, hiteles vagy hasznos. Ezt gyakran tapasztaljuk és nem biztos, hogy ez az alapítókon múlik, ezer dolgon múlhat. Nem tudom, nekünk mi sikerült, mi nem, nem is akarom komplex módon értékelni az elmúlt két évet, de sok biztató jelet látok!
A legszebb persze ebben a társadalmi vállalkozásos misszióban az, hogy ezt bár lehet tudatosan is kezdeményezni, lehet tartósan kommunikálni, de csak úgy "direkt csinálni" nem nagyon. Hiába lettünk volna mi az egyesülettel – a mi kis ideáinkkal, ha azokban nem tudtunk volna azonnal több tucat rokonunkkal, barátunkkal, ismerősünkkel, kollégánkkal osztozni.
Az adományozás persze népszerű gyakorlat, a jó civil célokért való együttműködések is relatíve könnyen népszerűsíthetők - még a közelmúltbeli gyanakvást és bizalmatlanságot keltő, hitelrontó propaganda tömegkábításának dacára is. De ez sem lehet elég, mert oké, hogy mindenki jó szívvel ad – és vagy teszi ezt láthatatlanul vagy teszi ezt csacsogva, másokat is motiválva – és az is világos, hogy olcsón vásárolni is sokan szeretnek jó dolgokat, és persze, aki a barátod, az általában támogat téged bármilyen jó elhatározásodban, mégis lehet itt valami még a háttérben, de szokás szerint valami végtelenül egyszerű dolog. Talán annak az öröme, hogy együtt teszünk valamit, ami más, mint a megszokott?
Mert nem lehet elegendő indok az adománybolti élet körüli aktivitásra az, hogy felismerem, mennyivel jobban alszom, mert tudom, tettem valamit másokért - akár azzal, hogy adtam, akár azzal, hogy vásároltam, kell legyen még valami több, ami ezt a megszokottól eltérő közös tevékenységet élteti. Az az érzésem, hogy ez a kézenfekvő, mégis láthatatlan szövetség a többünkben működő egészséges, romlatlan :) közösségiség iránti vágyból fakad. Tehát ez a más, ami nem olyan megszokott, ez talán a közösségi létezésbe való kapcsolódás szándéka, kísérlete, és tényleg ott a kuriózum izgalma is benne. Mert jó, hogy van munkahelyünk és kisgyerekkorunk óta szeretünk bandázni meg a pékségben két szót beszélgetni, de ez itt egy másik típusú kapcsolódás lehetősége: egy tudatosabb forma kínálja magát, amihez ki-ki kapcsolódhat a maga egyéni módján.
Kreatív ötletekkel és alapanyagokkal a műhelyekhez, önkéntes fuvarozással a továbbadományozásban, égető helyzetekben nyújtott segítséggel, kedves beköszönéssel, jó minőségű adománnyal, elkötelezett vásárlással, biztató szóval, sajtómunkával.
Zenét hallgat együtt akár sok, egymás számára ismeretlen ember: de nem a Müpában, helyben sült olasz pizzát eszik egy tálról régi vásárló, új önkéntes, új önkéntes régi barátja, régi önkéntes régi barátja, egyesületi tagok és azok barátai, új vásárlók és rokonaik, újonnan betérők, bárki, és nem csak az éhség miatt.
Bárki, aki idetalált ezen a szülinapi estén és ráhangolódott arra a közös tevékenységre, amit itt együtt lehet végezni: a hagyományos bolti szolgáltatásokra - pl. böngészés a ruhák, könyvek, ékszerek között, egy-egy szatyor adomány átadása az ünnep alkalmából, a bolt játékaira: rejtvényfejtés, tombolázás, a közös eszem-iszomra, a rongyszőnyegkészítés alapjainak elsajátítására, együtt volt velünk és az egész missziónkkal, amitől a Filantrópia Adománybolt az, ami.
Örülök és köszönöm minden kollégám és segítőnk nevében is, hogy Veletek együtt éltetjük ezt a kis nagyvárosi közösséget, mert bár nem hagyományos ez a közösség semmilyen szempontból, mégis tud új hagyományokat teremteni, amelyeket ilyen sokan szeretünk. Hogy mitől lehetünk közösség, azt mindenki maga érezheti a maga belső igényei és működése szerint, az biztos, hogy van itt szolidaritás, tenni akarás, könnyedség és életöröm – és, ha ennyi sok közös van, akkor az már valami.
Ps.: A zenészeknek is nagyon köszönjük a szuper muzsikát, sajnos a hangfelvételek túl jók, hogy itt megosszuk copyright nélkül. :) Neem, csak vagy szégyellősök a muzsikusok vagy csak nem ragaszkodnának a megjelenéshez. Hiába, el kell jönni! :) A fotókat Szőke Tamarának köszönjük.
Na, de ha már: a pizzát Sara del Salnak, a muzsikát Both Borinak, Szepesi Lillának, Fügedi Lászlónak és Kemény Mártonnak. A sütiket Orsinak, Ági egész családjának, Szibillnek, hú, kit felejtek ki!? A tombolaszelvényeket és a keresztrejtvényt Nagy Ágnesnek. :) És mindenkinek minden mást :)), a sok apró ajándékot!
Na, de ha már: a pizzát Sara del Salnak, a muzsikát Both Borinak, Szepesi Lillának, Fügedi Lászlónak és Kemény Mártonnak. A sütiket Orsinak, Ági egész családjának, Szibillnek, hú, kit felejtek ki!? A tombolaszelvényeket és a keresztrejtvényt Nagy Ágnesnek. :) És mindenkinek minden mást :)), a sok apró ajándékot!
