Próza és líra

Hú, már hány százszor szerettem volna megírni, milyen hálásan tudok hazafelé gyalogolni egy olyan nap után, amikor éreztük, hogy kellünk, hogy valóban van ránk szükség. Mert jöttök és hoztok, mert jöttök és visztek. Közben pedig szót is váltunk egymással, nem ritkán nevetünk, történeteket mesélünk egymásnak. Kirakati perspektívák Sokkal inkább budapestinek érzem magam mióta a Filantrópián dolgozom, pedig már évek óta nem is itt élek. Mondhattam volna úgy is, hogy újra budapestinek érzem magam,...

Olvass tovább

Mulatság a sötétben. Éjfélig áll a bál, a kisegér sem szunyókál!

A szűk, köves utcán homály dereng. Nevetés hallik, sós tenger illata száll. És sütié. Zászlót bontunk, és pezsgőt. A fúvósok az ablak alatt hangolnak, finoman rezzennek a húrok. Gyertyaláng cseppen, holdfény lobban, indul az éjszakai mulatság.  Sorakozunk, aki a boltból öltözött, hivatalos a fotózásra! Filantróp Divat a divat. A Hajóládából kaspók, üvegek kerülnek elő, mini kövirózsa-kertet készítünk, olyan régi üvegedénykékbe ültetünk, amik már nem kellenek senkinek. A nagy, dallamos...

Olvass tovább

Mi az, hogyan működik és hol van a Hajóláda Műhely? Elmesélem

Tehát, ha már van egy szigetünk, ahol találkozik a mosolygós, morcos, a sárga műanyag tál, a fondü készlet, a focis kártya, a kinder, a halszagú táska, az ormótlan cipő, a csillámos póló, a fiatal, az aranynadrág, a pöttyös hálóing a rózsaszín kérdőjellel, az idős, a kerekes bőrönd, a plüsstigris, a salátás kanálnak álcázott cipőkanál, a pöttyös malacpersely (nem, az már nem, azt megvették), a párologtató, kristály pezsgőspohár, a lemez(óóó), hát üljünk össze a kikötőben. Azóta még csatlakozott...

Olvass tovább