Azóta még csatlakozott hozzánk egy farmerkabát horda, egy pszichiáter úr elvitte a bordó esernyőt, mert a tigrismintás túl sok volt, de zuhogott az eső, így kiegyeztünk a semleges bordóban, de jött helyette pici pöttyös gumicsizma, dagasztó-reszelő-mindentudó-szerkezet, és az mp3-at jobban kedvelő DVD lejátszó is hozzánk szegődött. És így, együtt alkotjuk az egységet. És nem csak, ennél sokkal többet is...
A Hajóláda Műhelyben készülnek a Filantrópia Design értékes darabjai. Egy kicsit alkottunk, nem is csak a táblázatért, amiben mérik a jó tetteinket, és a szemét adagokat amivel többet, vagy éppen sokkal kevesebbet mutatunk fel időről időre, hanem a hangulatért, az alkotás öröméért, a figyelem felhívásáért, az újért, a kedvesért, magunkért.
Így hát megszületett az ötlet, hogy sokan vagyunk, sokfélék, sok minden elvándorol a boltból, de sok minden örökre bekuckul hozzánk, még egyszer fésüljük át a polcokat, dobozokat, vállfákat, és nézzük meg mibe lehetne új szellemet, érzületet, lelket lehelni.
Havonta igyekszünk új témával, új alapanyagokkal, ötletekkel előrukkolni, és varrni, bogozni, fonni, csavarni valami szépet és hasznosat.
Mivel ruhából kapunk legtöbbet, legtöbbször abban gondolkodunk, hogy textilből mi jót lehet gyártani, de vezettünk mentőakciót a csokitojás darabkáiért, elmagányosodott, régi divat emlékeit őrző csatokért, családjaiktól lemorzsolódott gombokért is.
Eddig öt műhelymunkára gyűltünk össze és tervezzük a következőket.
Első alkalommal Tamka ékszereket készítettünk kötélfityalékból*, és régi színes fonalakból, gombokból. Nem csak felhasználunk, régi daraboknak új szerepet adunk, technikákat tanulunk egymástól, amikkel majd otthoni darabokat is menthetünk.
Készítettünk kutyajátékot Hédivel. Csudaszínes, régipólót bevetős, sok pénzt megspórolós, egyszerűés-nagyszerű kuttykülönlegességeket. Összefontunk jóhangulatú pólócsíkokat, teniszlabdát fúrtunk rá a mégtöbb izgalomért, és kész volt a fenséges darab. Meglehet, csak egy hétig tart, de amit az üzletben veszünk is, és ezt mimagunk, kutty már akkor rágta mikor készült, a párunk gombászó pólójának adtunk egy még nemes, de tényleg utolsó esélyt, és nem gondoltunk egy órát a másnapi teendőkre.
Megtanultuk a patchwork művészetét, persze van mit még fejlődnünk, igaz kedves Margit? De újra anyagokból dolgoztunk, méregettünk, tűrögettünk, szépséges díszeket varázsoltunk a karácsonyfára. Kicsit megpihentünk a Karácsony előtti forgatag közepén tornyosuló ruhakupacon, és a selyemruha sarkából díszítettük az ünnepet.
Eljött a tavasz, új színekért és anyagokért kiáltott és mi is. Minden hónapban máshonnan jön az ihlet, máshonnan szólal meg egy doboznyi cókmók. Hát mi Kittivel hallottuk a hangokat, és Vanda sem volt rest, annyi freestyle gyűrűt, kitűzőt és csatot készítettünk, ahányat az alapkészlet engedett. Villanykörte-gyűrű? Simán! Szájtátós-sárkánycsat? Még szép! Rózsaszínglazúros fán-k-i-tűző? Fánki :)
Aztán terméket akartunk fejleszteni, “Tavaszi kiegészítők, bármiből Is lehet ék-szer” jelmondat alatt. Lett hajpántisdekarkötőis, csudakitűző, szoknyadekor-fodrocska, textil gyűrű, csatjavítás, csupa-szívgyűrűcske, mindenféle kedvesség és finomság, még régi billentyűzet betűiből névkirakós gyűrű is.
Hát ilyeneket alkotunk mi, a szigeten, a kikötőben, a vizes, halszagú, hínárfityalékos kincsesládából. Várunk társakat, ötleteket, gombászópólót, jókedvet, kiskosarat, amivel majd mindebből haza lehet vinni.
* darabka, maradék
Tamara önkéntes munkáját az Erasmus+ programnak köszönhetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése