Bori beszámolója, az egy éves szolgálatról

Matróz voltam  Filantrópia fedélzetén

Tavaly szeptember elsején érkeztem meg Budapestre, hogy a Profilantrop Egyesület Filantrópia adományboltjában legyek Erasmus+ önkéntes. Ha akkor nem oda érkezek meg, most arról írnék, hogy Budapest becsodás, mert amúgy az is. Ez a beszámoló egy hatalmas köszönöm.

Köszönöm Zsuzsának, hogy látta bennem a boszorkányt akkor is, amikor nagyon meg voltam szeppenve az elején  és meg sem mertem szólalni, nemhogy kijelenteni haragosan, hogy két perce zárva vagyunk. Köszönöm Julinak, hogy elleshettem tőle a türelmet, a higgadtságot, a kedvességet, amik igen jól jönnek, egy ilyen zsibongós kincses szigeten. Köszönöm Taminak, hogy megtanított a boltos mesterség minden trükkjére, hogy talpra kell esni minden helyzetben. Köszönöm Saranak, hogy egy évig az anyukám volt. Köszönöm Rolandnak a megértő füleket. Köszönöm Ágikának a hatalmas szívét. Köszönöm az ági gesztenyésálom süteményt és örülök, hogy az álmuk valóra válik. Köszönöm, hogy énekelhettem a bolt második szülinapi buliján. Köszönöm, hogy életemben először modell lehettem a Filantrópia magazin őszi és tavaszi számában. Köszönöm azt a nagyon sok jó portékát, amit egy év alatt összegyűjtögettem, üzenem az előző tulajdonosoknak, hogy gondjukat viselem. Köszönöm, hogy tanúja lehettem, hogy az emberek igenis akarnak segíteni egymáson. Köszönöm, hogy egy idő után rájöhettem, hogy nem lesz vége a világnak, ha a világ összes jó cucca nem az enyém lesz. Köszönöm, hogy megkereshettem a legnagyobb nyári nadrágot és sajnálom, hogy annak a fülbevalónak végül nem találtam meg a párját. Köszönöm a Ráday utcának, hogy minden volt benne, ami szemszájnak ingere. Köszönöm a Hajóláda Műhelynek, hogy megtanulhattam varázsolni és nemet mondani a műanyag zacskóra. Köszönöm minden embernek, aki valaha megfordult Filantrópián míg a fedélzeten voltam. Aki kedves volt, annak azt köszönöm, aki goromba, annak meg azt. Köszönöm a nőknek, hogy időről időre őszintén kedvesek voltak egymással és bebizonyították nekem, hogy nem csak pletykálni tudunk. Köszönöm, hogy annyi féle ember megfordult ott, hogy soha többet nem ítélkezek senki fölött. Köszönöm a vásárlóknak, akik meg tudtak kacagtatni.Talán az marad meg a leginkább, mikor a boltban lévő emberek ismeretlenül kezdtek egymással beszélgetni vázákról, cipőméretekről, könyvekről, és az egész olyan volt, mint amikor még barlangban laktunk és este a tűz körül ültünk.

     Köszönöm.