Adományboltbéli vígnapjaim:
váratlan lecke.
Haladgattam szépen a tanulgatással, lassan de biztosan, s még mielőtt a rutinba beleunhattunk volna, új helyzet állt elő.
Hat napja vonultunk önként karanténba, azóta csak a legfontosabbakért járunk ki (plusz egyszer a Citadellára napsütésért).
Szóval bezárt a bolt, nincsenek adományok, nincsenek vásárlók s a Filantrópia sziget őslakosai egy másik szigetre költöztek. Nem könnyű úgy itt lenni, hogy közben mindegyikünk családja másik országban ül vagy nem ül, önként vagy önkéntelenül, otthon, tőlünk távol.
Most azonban valami másról írnék (addig se jár az eszem ott).
Szóval mit csináljon az ember, ha szeretne valamivel hozzájárulni a kollektív mentális jóllét megőrzéséhez és a “social distance” betartásához? Hát először is vigyáz a saját mentális épségére. Nem jár ki, nem siet, odafigyel magára. S ha a befele figyelést megunta, alkot valamit. S a kettő között pihen egyet, nyilván. ;)
Elmesélem mit csináltunk mi ebben a szűk egy hétben. Régebben is szerettem kollázsokat készíteni, úgyhogy szereztem néhány magazint és egy régi anatómia tankönyvet.
Mi kell egy kollázshoz? BÁRMI, amit fel szeretnél használni + egy olló és ragasztó.
Kivágod vagy kikeresgéled a darabkákat s onnantól olyan, mint egy puzzle (nálunk kirakó). Azt csinálsz belőle, amit akarsz. Sőt, ha nincsenek összeragasztva a darabkák, és találsz olyan hátteret, amit össze lehet festeni és a festék utána letakarítható, azt is nyugodtan fel lehet használni.
A kollázs többszemélyes játék is lehet, főleg, hogy a lehetőségeknek a csillagos ég szab határt.
A figurákat összeragasztás nélkül mozgatni lehet, így született az első néhány másodperces stop-motion animációnk (megmutatjuk majd őket a facebookon, hátha elmosolyogjátok magatokat tőlük). Azóta minden nap készül valami rövidke videó, nagyon jó játék. Persze így is jut bőven idő az aggodalomra meg a hírek bújására, de a fennmaradó idő kellemesen telik. És ami a legjobb, hogy ezek a nemistudommineknevezzemőket mozgóképek elsősorban nekünk, saját magunk szórakoztatására készültek. Nem fogja őket osztályozni senki, nem érdekel senkit, hogy elég jók-e (meg amúgyis, mihez képest?) , így semmilyen, a teljesítménnyel kapcsolatos szorongás nem jár velük.
Szóval ha valakinek kedve van, szerintem fogjon neki nyugodtan. Egyedül vagy családdal (háziállattal nem tudom mennyire működik, egy macska lehet megpróbálná ellopni a darabkákat), lehet képeket összerakni, történeteket kitalálni hozzájuk és észre sem vesszük, eltelt pár óra s közben kellemesen dolgozott az agy. :)
***
A videóinkat az #önkéntesekönkénteskaranténban hashtaggel posztoljuk, ha te is önkéntes vagy és ilyesmire vetemednél otthonülés közben, oszd meg te is a végeredményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése