Hol volt, hol nem volt, egy lány, aki úgy döntött elkezd
élni
Kedves olvasó,
remélem te is örülsz a tavaszias időjárásnak, nem csak miJ Ez a huzamos idejű borús idő kezdett túl depresszív
lenni már számunkra. Remélem mindenki kiélvezi és kiszalad egy picit a
természetbe, akár egy néhány perces sétára egy parkba vagy, csak a hátsókertbe
vagy egy napsütötte teraszon egy kedves kávé és néhány csodálatos ember
társasága is elképesztő hatással lehet ránk.
Nagyon gyakran észre
sem vesszük, mennyire gyorsan repül az idő. Én ma ébredtem rá, hogy lassan fél
éve, hogy Budapesten halmozom a csodálatosabbnál csodálatosabb barátságokat,
emlékeket a kis tarisznyámba, amivel útnak indultam szeptemberben, mint a
szegény legény a népmesékben. Nem csak az idő múlására nem eszmélünk rá, arra
sem, mennyire megváltozunk egy-egy esemény hatására.
Személyesen
rengeteget szenvedtem az önbizalom hiányom miatt. Rettegtem közönség előtt
beszélni, vagy akár beszélgetésbe elegyedni egy idegen emberrel, nem is
beszélve a segítségkérésről. A napokban ráébredtem, hogy ez a félelem eltűnt az
életemből. Megtanultam kérdezni. A múltban rengeteg időt képes voltam eltölteni
egy üzletben egy adott tárgyat keresve, mert féltem odamenni egy dolgozóhoz és
megkérdezni, hogy mégis hol találom meg, amit keresek. Féltem, hogy butának
fogok tűnni. Ráébredtem, hogy senki nem néz butának, csupán egy kérdés miatt,
mert nem létezik rossz kérdés.
Első komolyabb
fellépésem közönség előtt (a prezentációkat leszámítva a liciből) az adományboltban történt a Hajóláda-műhely
alkalmával. Megtartottam életem első
workshopját! Zonikból kiscicákat készítettünkJ Óriási mérföldkövet léptem meg ezáltal. El sem tudom
mondani, mennyire büszke voltam magamra a nap végén! Óriásit dobott az
önbizalmamon. Elkezdtem belevágni hasonló tevékenységekbe, feszegetve a
határaimat, mert a félelmem fokozatosan kezdett alább hagyni minden kis apró
sikerem után.
Most itt állok,
magabiztosan az önkéntes kalandom közepén vicces vagy akár tanulságos élményekkel,
mert úgy döntöttem leküzdöm a félelmeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése