Áprilisi gondolatok: otthon, Föld napja és tavaszi pillanatok

Kedves olvasók!

A legutóbbi rövidebb bejegyzésem után most szeretnék egy kicsit mélyebben belemenni a gondolataimba, és megosztani veletek, milyen gyorsan elszállt az április. Számomra különösen rövidnek tűnt, mivel húsvétra hazautaztam.

Otthon lenni igazán pihentető élmény volt. Minőségi időt töltöttem a családommal és – természetesen – a szeretett cicámmal. Ellátogattunk a hétvégi házunkba is, ahol a kertben tölthettem egy kis időt – igazi felüdülés volt a mindennapi betonrengeteg után. A szüleim épp egy üvegházat építettek, ahol zöldségeket szeretnének termeszteni, és persze a macskánk is jelen volt, hogy felügyelje a munkálatokat – nehogy rosszul álljon a vázszerkezet!

 

 

 

Miután visszatértem Budapestre, kissé levert voltam, de szerencsére gyorsan visszarázódtam a hétvégi Föld napja alkalmából szervezett workshopunknak köszönhetően, amelyet a Hunyadi téren tartottunk. Szép idő volt, és sok kedves emberrel találkoztunk, érdekes történeteket hallgattunk meg. Ez az egyik kedvenc részem a workshopokban – ha gyerekek helyett felnőttek is betérnek, lehetőségünk nyílik kicsit jobban megismerni őket, a nézeteiket, az életüket.

Másnap Vácra mentünk egy másik Föld napi rendezvényre. Még sosem jártam ott, így izgatottan vártam, hogy felfedezzem a várost. A standunk egy állatmenhely standja mellett volt, akik egy ketrecnyi kiscicát hoztak magukkal örökbefogadásra – ők egész nap vonzották az embereket! A mi workshopunk is népszerű volt: sok gyereknek segítettünk pólóból táskát vagy kutyajátékot készíteni. Közben lehetőségünk nyílt különböző lekvárokat is kóstolni és értékelni – az én kedvencem az bodzalekvár lett. Édeskés, virágos illatú volt, enyhén zselés állaggal – igazi különlegesség! A nap folyamán bejártuk a többi standot is, és elsétáltunk a Duna-partig. Az egész város olyan szép és zöld volt – bárcsak Budapest is ilyen zöld lenne!

 

 

Május első hétvégéjén egy kis pikniket szerveztünk Szentendrén az önkéntes barátainkkal. Az idő szinte nyárias volt, pedig csak 27 fok volt – mégis sokkal melegebbnek tűnt. (Ez volt az utolsó igazán nyárias nap, utána csak esős, borongós idő jött hetekig.) Elsőként Zsuzsát látogattuk meg a Filantrópia Újrahasznos boltban. A bolt tele volt különleges kézműves tárgyakkal, például használt állateledeles zsákokból készült táskákkal vagy szilikagélben konzervált gombából készült medálokkal. Miután Zsuzsa bezárt, egy gyors városnézésre vitt bennünket – végül a Duna-parti kis strandnál kötöttünk ki, mert már nagyon éhesek voltunk. Találtunk egy árnyékos, füves helyet, és elkezdtük előkészíteni a pikniket. A vízpart mellett minden étel finomabbnak tűnt: volt padlizsánkrém, hummusz, guacamole és Barbi isteni quinoa salátája.

 

 

Barbinak sajnos hamarabb el kellett mennie, de mi, akik maradtunk, sokat játszottunk az Uno No Mercy-vel, illetve egy orosz kártyajátékkal, a Durak-kal. Nekem ez volt az első alkalom, hogy játszottam vele, de a grúz és örmény barátaim remekül elmagyarázták, így nagyon élveztem. Mikor a nap lement, összepakoltunk, és elsétáltunk a városközpontba. Az épületek gyönyörűek voltak – a szűk utcácskák és az építészeti stílus miatt kicsit Olaszországra emlékeztetett. Sétálgattunk egy darabig, majd betértünk egy levendulás tematikájú fagyizóba. Az egész bolt nagyon bájos volt, és a levendulás fagyi is isteni finom! Amíg fagylaltoztunk, egy közeli étterem teraszán élőzene szólt, és a meleg, lágy fényekkel megvilágított nyáresti hangulat olyan volt, mintha nyaraláson lettem volna. Később hazaindultunk, és bár már sötét volt, az idő még mindig kellemesen meleg maradt – furcsa élmény volt május elején. (Persze az időjárás ezt gyorsan "kijavította" a következő napok hideg esőivel.)

 

 

 

 

 

Nemrég egy újabb különleges eseményen is részt vehettem: örmény barátnőnk, Shogher koncertjén. A zenekarában csellózik, édesapjával együtt lépnek fel, és Budapestre jöttek egy előadás erejéig. Bár a dalok örményül voltak, a nemzetközi közönséget is elvarázsolta a zene – a dallamok annyira fülbemászóak voltak, hogy a szöveg ismerete nélkül is élvezni lehetett őket. Shogher édesapja különösen jókedvű, karizmatikus előadó, aki folyamatosan bevonta a közönséget is a műsorba. A koncert után találkoztunk Shogherrel és kedves családjával, majd este nálunk gyűltünk össze beszélgetni és enni. Az ilyen baráti összejövetelek mindig feltöltenek – ilyenkor rádöbbenek, hogy nem kell mindig elmenni valahová, hogy jól érezzük magunkat. Elég, ha csak meghívjuk egymást, beszélgetünk, eszegetünk – ugyanannyit ér, mint egy báros vagy éttermes prgram. Szeretnék még több ilyen alkalmat szervezni, amíg itt vagyok.

 

Tudom, hogy még öt hónap hátravan, de valamiért már most olyan érzésem van, mintha holnap kéne elbúcsúznom. Furcsa és nyugtalanító érzés, de igyekszem a jelenre koncentrálni, és kihozni a legtöbbet minden napból.

Köszönöm, hogy ezúttal is végigolvastátok a gondolataimat! Remélem, hogy a következő alkalomra is gyűlik elég emlék, amit megoszthatok veletek – és rájöttem, hogy több képet is kellene készítenem, úgyhogy ezen is igyekszem változtatni.

Szívből kívánom nektek is, hogy a következő hónapban sok szép emléket szerezzetek!

A következő bejegyzésig minden jót!

Olvass tovább

Hajmenés- Mennyit is ér a hajunk?

# Hajmenés: Mennyit is ér a hajunk?

„Hair is everything” – legalábbis Fleabag szerint. A hajunk sokkal többet jelent, mint pusztán egy frizura: befolyásolhatja a napunk hangulatát, szimbolizálhatja az erőnket, sőt, egyesek számára megélhetési forrás is lehet. Az elmúlt hetekben saját bőrömön tapasztaltam meg a hajkereskedelem világát, miközben egy külsős szemlélő számára talán meghökkentő döntést hoztam: eladtam a hajamat!

## Csontvázak a szekrényben

Évek óta lapult a fókom egyik zugában két levágott copf. Azok, akik betértek hozzám, mindig vegyes érzelmekkel fogadták ezt a furcsa relikviát: a meglepettség gyakran keveredett enyhe undorral. Végül is a haj a testünk része – vagy csak egy leváló elem, amelyet a többivel ellentétben nem tekintünk igazán sajátnak?

A legelső felismerésem az volt, hogy a hajunk többet elárul rólunk, mint gondolnánk. Az egyik copfot még gimis koromban vágattam le – ez az időszak boldogabb, gondtalanabb időket idézett. A második viszont az egyetemi stressz és a karantén nyomait hordozta magán: fakóbb, fénytelenebb volt, mintha magán viselte volna az akkori lelkiállapotom lenyomatát. Mégis, még a nehezebb időszakok is értékesek lehetnek – ha más nem, három copf formájában.

 

## Egy sebezhető pillanat

Be kell vallanom, sebezhetőnek éreztem magam a folyamat során. Egy évtized termékét készültem értékesíteni, és bár nem a vesémről volt szó, mégis fontos volt számomra, hogy ne érezzem magam becsapva. Hosszú keresgélés után döntöttem egy megbízható, professzionális hely mellett, ami szerencsére kiváló döntésnek bizonyult.

## A harmadik copf

A hosszú haj csodálatos, de rengeteg energiát emészt fel. Az uszodában töltött percek, a hajszárítással elvesztegetett órák lassan elkezdtek felesleges tehernek tűnni. A váltás gondolata egyre csábítóbb lett. Végül, amikor a fodrász székében ülve lassan, tincsről tincsre vágták le a hajam, mintha valóban egy súlyos terhet vettek volna le a vállamról.

Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer megtapasztalja ezt a fajta felszabadulást. Elengedni valamit, ami hosszú ideig a részünk volt, nemcsak fizikai, hanem lelki könnyebbséget is hozhat.

 

## Végső gondolatok

A haj valóban nem minden, de sokkal többet mesél rólunk, mint azt elsőre gondolnánk. Talán Fleabag monológjának van igazsága: a haj nemcsak esztétikai kérdés, hanem a személyiségünk tükre is.

Szép áprilist nektek!

Olvass tovább

Márciusi áttekintő

 Kedves blogolvasók!

Eltelt a március, úgyhogy itt az ideje egy új bejegyzésnek. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő – mintha csak most kezdődött volna az év, és máris előkerülnek a boltokban a tavaszi dolgok a téliek mellé. (Egy vásárló cuki kutyija is megáldott minket a jelenlétével.)

         

Az egyik tavasziasabb hétvégén ellátogattunk a Citadellához. Kellemes volt a friss levegőn sétálni és a tájat csodálni, segített kiszakadni a mindennapi rutinból.

 

 

Nemrég részt vettünk egy szimfonikus zenei esten is a Zeneakadémián. Az épület belseje hihetetlenül szép. A zenészek és az énekesek fantasztikus hangulatot teremtettek – voltak pillanatok, amikor teljesen belevesztünk a dallamokba.

 

 

 

 

 

Emellett ellátogattunk, a képzésről megismert ESC önkéntes barátainkkal a Magyar Honvédség kiállítására is, ami - bár pacifisták vagyunk -  egy nagyon izgalmas élmény volt. Kipróbáltunk egy repülőgép-szimulátort, lövészetben is kipróbálhattuk magunkat, még egy lézerharcban is részt vettünk. Egy aranyos robotkutyával is megismerkedtünk :)

 

Összességében mozgalmas és élményekkel teli hónapot zártunk. Most már tényleg nagyon várom a melegebb időt, a hosszabb nappalokat és a tavasz igazi arcát.

Olvass tovább

Egy másik város

Kedves blogolvasók. 

A február végre meghozott pár olyan eseményt, ami egészen átalakította az ESC élményünket. 

Had meséljem el milyen volt az "on-arrival" tréningünk, valamint a szervezet által kiadott könyv 

budapesti bemutatója.

Kiképeztek

Február elején végre résztvehettünk Anettal az "on-arrival" tréningen, amit a nemzeti iroda

szervez minden hosszútávú önkéntesnek. Így 5 hónap után ideje volt. Éreztem, hogy nagy 

szükségem van egy ilyen alkalomra és kicsit bánt is, hogy ilyen sokáig tartott, míg a nemzeti iroda 

nekünk is talált helyet, de ezen kívül minden elvárásomat felülmúlta.

Egészen a Déli pályaudvarig kellett utaznunk, hogy megérkezzünk a hotelünkig, ahol a hét 90%-át 

töltöttük. Nagyrészt egy konferencia teremben dolgoztunk. Természetesen ismerkedős játékokkal 

kezdtük, beszéltünk a terveinkről és elvárásainkról. Hivatalos és praktikus dolgokra is szántunk 

egy napot: az ESC projektek szerkezetéről, hogy kinek mi a a felelőssége mint küldő/fogadó 

szervezet vagy önkéntes. Egészségügyi biztosítás útvesztői remek közös témát biztosítottak és 

szuper volt hallani, hogy ki milyen munkát végez, de természetesen arra is jutott pár hideg este, 

hogy bemutassuk a más nemzetiségű önkénteseknek a magyar kultúra rejtelmeit és kincset 

keressünk a várnegyedben.

Igazán szeretnivaló emberekkel ismerkedtünk meg és megnyugtató volt realizálni, hogy milyen 

közel is vagyunk egymáshoz. Többen is laknak 5-10 percre tőlünk. A legnagyobb ajándék, amit 

adhatott ez a képzés, hogy már sokkal szívélyesebbnek tűnik a város. Jó úgy sétálni, hogy tudom, 

hogy ebben az utcában lakik David vagy éppen abban az épületben dolgozik Flóra. Kedvesebb a 

város, így hogy találtam benne új barátokat. Ösztönző volt hallgatni mások történeteit és realizálni, 

hogy nagyon hasonló cipőben járunk.

Azóta már a heti rutinunk részévé vált, hogy összefutunk más önkéntesekkel. És még csak most 

kezdődik a tavasz. :)

 

 

Könyvbemutató

Bemutatásra került a  Profilantrop által kiadott könyv, 16-án csütörtökön ezért nem is nyitottunk

ki, hanem csak a budapesti bemutatóval foglalkoztunk, ami az Európa Pontnál volt megszervezve. 

Inspiráló volt látni, hogy milyen sokan érdeklődtek a könyv és a téma iránt. A mi feladatunk a 

könyvértékesítés volt és hogy minden résztvevőt regisztráljunk. A beszélgetés nagyon értékes volt 

számomra, hisz a szervezet előző eseményein már volt alkalmam megismerkedni a regeneratív 

fejlődés elméleti alapjaival, de most rálátást nyertünk arra, hogy ezt hogyan lehet alkalmazni a 

gyakorlatban is.

Falusi lány vagyok és a hosszútávú terveim közt szerepel az is, hogy majd megteremtsem a 

saját kisgazdaságomat és ez a téma nagyon jó alapot nyújt az elképzelésemhez.

Most kezdődik igazán az év

Nagyon motivál a márciusi napsütés. Most kezdődik a nagyböjt időszaka és mivel amúgy is 

vegetáriánus vagyok, így ilyenkor találok valami rossz szokást, amiről lemondhatok. Pár évvel 

ezelőtt már lemondtam a cukorról és lisztről és nagyon hasznosnak éreztem. Most másodszorra is 

ez lett a fogadalmam: nincs liszt és cukor és önálló és rendszeres úszóvá fogok válni ezalatt a 40 

nap alatt. Fogadom!

Remélem, hogy mindegyikőtöknek feltöltődést hoz majd a tavasz! 

 

Olvass tovább

Szabadulószoba a Budai Várban és más élmények

 

**Kedves blogolvasók!**  

Sok idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta, és rengeteg minden történt – alig várom, hogy meséljek róla!  

## Az első lépések a barátkozás felé  

Az egyik célom az önkéntesség alatt az volt, hogy új barátokat szerezzek. Ez nem ment egyszerűen, de hatalmas segítséget jelentett az *On-Arrival* tréningünk, amelyen február első hetében vettünk részt.  

Eleinte szorongással töltött el a gondolat, hogy idegen emberek előtt kell sokat beszélnem, de kellemesen csalódtam. Már érkezéskor rengeteg önkéntessel megismerkedtünk – még mielőtt bármi hivatalos bemutatás történt volna, mi már a bemutatkozás nagy részén túl voltunk.  

A tréning során sokféle tevékenységben vettünk részt. Bár néha mentálisan fárasztó volt, mégis nagyon élveztem – a bemutatkozó játékoktól kezdve a konfliktuskezelésig minden érdekesnek bizonyult.  

 

 

## Kaland a Budai várban  

A kedvenc élményem egy kinti szabadulószoba volt, amit a Budai Vár környékén kellett végrehajtanunk csapatokban. Három órányi kihívásokkal és megfagyással teli küldetés után sikeresen teljesítettük a feladatokat – ráadásul a csapatommal elsőként értünk célba! Nagyon büszke voltam magunkra.  

 

 

A tréning során sok elképesztő embert ismertem meg. Néhányukkal szerencsére azóta is gyakran találkozunk – eljárunk társasjáték kávézókba vagy épp csocsózni. Remélem, még sok kaland vár ránk együtt!  

 

 

 

 

 

 

## Egy különleges esemény  

Nemrégiben részt vettünk egy könyvbemutatón is, amelyet a *Filantrópia* fordított le magyarra és adott ki. Mi a regisztrációs folyamatban segédkeztünk – hatalmas sikere volt, és igazán jó érzés volt egy ilyen esemény részévé válni.  

## Várjuk a tavaszt!  

A boltban lassan előkerülnek a tavaszi ruhák, ahogy közeledik a melegebb idő. Már alig várom, hogy végre kiszabaduljunk a szabadba, és minél több időt töltsünk kint!  

**Ennyi mostanra – találkozunk jövő hónapban! Addig is minden jót és sok napsütést kívánok!**  

Olvass tovább