Nem vagyunk egyedül

Filantrópia csapatának egyik újévi fogadalma, hogy a blogunkat mesterséges lélegeztetéssel visszahozzuk az életbe, figyelemmel, szeretettel ápoljuk teljes körű felépüléséig. 2016-ban annyi minden történt szigetünkön, hogy sokszor felidézni is nehéz, amellett, hogy rengeteg figyelmet, munkát igényeltek a szigeti hétköznapok, adományokat fogadtunk, pakoltunk, eladtunk, próbáltunk helyet teremteni, kapcsolatokat építettünk, adományoztunk, pakoltunk, és mindemellett még ünnepeltünk is!

Januári nyitásunkat már másodikára bevállaltuk nagy bátran, de sajnos kedves kolleginánk beteg lett, EVS önkéntesünket pedig elengedtük, hogy a Csiki havasokban sízzen, szánkázzon, várja az angyalt, mert Erdélyben bizony az angyal jár, nem a Jézuska, én meg vidéken, szabadságon, egy szó mint száz, még arra sem volt emberünk, hogy valaki tájékoztassa a szigetlakókat az off-line, azaz a való világban. Fagyott, január elsejei telefonbeszélgetés, latolgatása annak, hogy mit tegyünk, hogyan írjuk ki Filantrópia zárt ajtajára, hogy sajnos csalódást kell okoznunk adományozóknak és vevőknek, a bolt betegség miatt ma sem lesz nyitva. Aztán megjött a mentő ötlet, kérjünk segítséget a vevőinktől, adományozóinktól! Kiírtuk a FB oldalunkra a szitut és 20 perc sem kellett, már jöttek a fotók:

 

Két tanulság van, az egyik, hogy meg kell tanulnunk, értenünk, és elhinnünk, hogy valóban nem vagyunk egyedül a világban! Filantrópia szigetlakói szolidárisak! Ezúton is köszönjük mind a kiírást, mind a megtapasztalás lehetőségét a kedves vevőnknek! A másik tanulság, hogy az újévi fogadalmakat sosem késő beváltani, nem baj, hogy január első hete rég elmúlt már.