Az emberek meg én
Filantrópián sok mindent tanulok: türelmet, türelmet és még több türelmet,
meg, hogy mennyi féle ember erre járhat, kelhet.
Tizenkettőkor nyitunk, addig még fél óra van, a padlónak fel kell száradnia.
Elnézést, de hatkor zárunk, már mennénk mi is haza.
Adományt ideiglenesen nem fogadunk, írja az ajtón, a közösségi oldalakon,
mondjuk élőben és telefonon.
Na jó, ha már idáig elhoztad ezt még elveszem,
de novemberig ne hozz mást, folyton kérlelem.
Kedvességből nincs hiány,
van, aki kiadó lakást ajánl.
Más a fűtést szerelné,
Őket ki ne szeretné?
Ne haragudj, ennek mennyi az ára?
Szerinted a harminchatos is jó erre a lábra?
A vérnyomásmérő működik?
A piros vagy a zöld szebb? kérdezik
Ez férfi vagy női? Mit lehet darálni ezzel?
Ó nincs húszasom, majd behozom egyszer.
Van egy mérőszalagod?
Ezt holnapig kérlek félrerakod?
A napom fénypontja, hogy bejöttem!
Hozom a cuccaim, van már egy nagy öllel.
Labda gurul, matrica ragad.
Matyika, fiam jól érzed magad?
A karkötő több mint száz forint. Bocsi rosszul mondtam.
A tükör és a törpe nem eladó! Az esernyőm, az hol van?
Van-e maszkod? Légyszi vedd fel.
Várj egy kicsit, sok bent az ember.
Ez mit véd? A gerincet vagy a térdet?
Kipróbálhatnánk a hajnyírógépet?
A kirakatból azt a bigyót ki tudod venni?
Szépnek szép, de a fogyásra nem lehet építeni.
Anya, már egy grillcsirke vagyok!
Uram, ön épp az én táskámban matat, ha nem zavarok.
Újra és újra fél hatkor, fülemen egy kedves hang megpihen.
What is the discount? And any new item?
Az olasz lányok, az otthonunk meg én
A lakótársak gyöngye vagyok, ez vitathatatlan.
A mosógép majdnem élete utolsó napjait látta miattam.
A hűtő sem úszta meg, ajándékul retek szárat kapott,
de két hét után már senki nem bírta ezt a szagot.
Só és cukor, a különbség mit számít..gondolhattam magamban, majd összeöntöttem a kettőt.
Szemenként kiválogatni jó móka lesz ez, eltöltök vele pár esztendőt.
Pókháló leszedés, íme itt vagyok.
Kivéve, ha az ikeás szék alattam összebugyog,
s én a földről már csak ennyit hallhatok:
Kriszti, are you fine? Sure, sure, csak a térdem egy kicsit sajog.
Ó te kis paradicsomleves, főzésedkor szinte felgyújtottam a konyhát, s vele együtt magam.
Nagy lett volna, ha egy hónap után: viszlát gyöngyház utcai konyha, viszlát hajam.
Ha valaki még oly tudatlan lenne, mint én, azt tanácsolom,
lángoló olajra semmiképp nem a víz, hanem a födő a nyerő, úgy bizony!
Nem fogsz ki rajtam parileves, harmadjára sikerült a rántásod.. nagy nehezen,
A betűtésztáid is szétfőttek, sebaj, legközelebb túljárok az eszeden.
Sara, Ale köszi, hogy megtűrtök, haha ezt most nem is értitek,
De olyan jó, hogy itt vagytok, s veletek lehetek.
Szeretem, hogy tökéletesen toljuk együtt a perfect éneket.
Hogy a bubit tekerve együtt küzdünk a kettes és hármas váltás között a Duna parton,
vagy épp éjszaka táncolunk a gangon.
Nem számít, hogy techno parti, lomizás vagy fagyis, filmes este,
jól érzem magam ezekkel a lányokkal, tutto bene, tutto bene.
Az adománybolt meg én
Annyi kincs és minden kéne.
Hogy állítsam le magam, hogy ennyi, vége.
Nem kell az üvöltő, piros szemű plüssmajom. Nem kell a légy szemüveg. Nem a kell a fénykép egy izmos karról vagy az újszülöttről, a szerelmesms című műremek, a kaleidoszkóp. Nem kell a cipőre köthető görkori, a turbán, a balalajka, a tavirózsás káddugasz, a szinte jó rám pöttyös szoknya, vagy a sál, ami annyira szép színű, de iszonyúan szúr..kár.
Így győzködöm magam minden egyes nap.
Viszont te, aki a lila zöld susogós retró kabit adományoztad, imádlak,
vágyamat valóra váltottad, remélem érzed a hálámat.
Most már jöhetnek a következő hónapok,
Én készen állok és tovább ficánkolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése