Kedves olvasók!
A
legutóbbi rövidebb bejegyzésem után most szeretnék egy kicsit mélyebben
belemenni a gondolataimba, és megosztani veletek, milyen gyorsan
elszállt az április. Számomra különösen rövidnek tűnt, mivel húsvétra
hazautaztam.
Otthon lenni igazán pihentető élmény
volt. Minőségi időt töltöttem a családommal és – természetesen – a
szeretett cicámmal. Ellátogattunk a hétvégi házunkba is, ahol a kertben
tölthettem egy kis időt – igazi felüdülés volt a mindennapi
betonrengeteg után. A szüleim épp egy üvegházat építettek, ahol
zöldségeket szeretnének termeszteni, és persze a macskánk is jelen volt,
hogy felügyelje a munkálatokat – nehogy rosszul álljon a vázszerkezet!
Miután
visszatértem Budapestre, kissé levert voltam, de szerencsére gyorsan
visszarázódtam a hétvégi Föld napja alkalmából szervezett workshopunknak
köszönhetően, amelyet a Hunyadi téren tartottunk. Szép idő volt, és
sok kedves emberrel találkoztunk, érdekes történeteket hallgattunk meg.
Ez az egyik kedvenc részem a workshopokban – ha gyerekek helyett
felnőttek is betérnek, lehetőségünk nyílik kicsit jobban megismerni
őket, a nézeteiket, az életüket.
Másnap Vácra
mentünk egy másik Föld napi rendezvényre. Még sosem jártam ott, így
izgatottan vártam, hogy felfedezzem a várost. A standunk egy
állatmenhely standja mellett volt, akik egy ketrecnyi kiscicát hoztak
magukkal örökbefogadásra – ők egész nap vonzották az embereket! A mi
workshopunk is népszerű volt: sok gyereknek segítettünk pólóból táskát
vagy kutyajátékot készíteni. Közben lehetőségünk nyílt különböző
lekvárokat is kóstolni és értékelni – az én kedvencem az bodzalekvár
lett. Édeskés, virágos illatú volt, enyhén zselés állaggal – igazi
különlegesség! A nap folyamán bejártuk a többi standot is, és
elsétáltunk a Duna-partig. Az egész város olyan szép és zöld volt –
bárcsak Budapest is ilyen zöld lenne!
Május első
hétvégéjén egy kis pikniket szerveztünk Szentendrén az önkéntes
barátainkkal. Az idő szinte nyárias volt, pedig csak 27 fok volt – mégis
sokkal melegebbnek tűnt. (Ez volt az utolsó igazán nyárias nap, utána
csak esős, borongós idő jött hetekig.) Elsőként Zsuzsát látogattuk meg a
Filantrópia Újrahasznos boltban. A bolt tele volt különleges kézműves
tárgyakkal, például használt állateledeles zsákokból készült táskákkal
vagy szilikagélben konzervált gombából készült medálokkal. Miután Zsuzsa
bezárt, egy gyors városnézésre vitt bennünket – végül a Duna-parti kis
strandnál kötöttünk ki, mert már nagyon éhesek voltunk. Találtunk egy
árnyékos, füves helyet, és elkezdtük előkészíteni a pikniket. A vízpart
mellett minden étel finomabbnak tűnt: volt padlizsánkrém, hummusz,
guacamole és Barbi isteni quinoa salátája.
Barbinak
sajnos hamarabb el kellett mennie, de mi, akik maradtunk, sokat
játszottunk az Uno No Mercy-vel, illetve egy orosz kártyajátékkal, a
Durak-kal. Nekem ez volt az első alkalom, hogy játszottam vele, de a
grúz és örmény barátaim remekül elmagyarázták, így nagyon élveztem.
Mikor a nap lement, összepakoltunk, és elsétáltunk a városközpontba. Az
épületek gyönyörűek voltak – a szűk utcácskák és az építészeti stílus
miatt kicsit Olaszországra emlékeztetett. Sétálgattunk egy darabig, majd
betértünk egy levendulás tematikájú fagyizóba. Az egész bolt nagyon
bájos volt, és a levendulás fagyi is isteni finom! Amíg fagylaltoztunk,
egy közeli étterem teraszán élőzene szólt, és a meleg, lágy fényekkel
megvilágított nyáresti hangulat olyan volt, mintha nyaraláson lettem
volna. Később hazaindultunk, és bár már sötét volt, az idő még mindig
kellemesen meleg maradt – furcsa élmény volt május elején. (Persze az
időjárás ezt gyorsan "kijavította" a következő napok hideg esőivel.)
Nemrég
egy újabb különleges eseményen is részt vehettem: örmény barátnőnk,
Shogher koncertjén. A zenekarában csellózik, édesapjával együtt lépnek
fel, és Budapestre jöttek egy előadás erejéig. Bár a dalok örményül
voltak, a nemzetközi közönséget is elvarázsolta a zene – a dallamok
annyira fülbemászóak voltak, hogy a szöveg ismerete nélkül is élvezni
lehetett őket. Shogher édesapja különösen jókedvű, karizmatikus előadó,
aki folyamatosan bevonta a közönséget is a műsorba. A koncert után
találkoztunk Shogherrel és kedves családjával, majd este nálunk gyűltünk
össze beszélgetni és enni. Az ilyen baráti összejövetelek mindig
feltöltenek – ilyenkor rádöbbenek, hogy nem kell mindig elmenni
valahová, hogy jól érezzük magunkat. Elég, ha csak meghívjuk egymást,
beszélgetünk, eszegetünk – ugyanannyit ér, mint egy báros vagy éttermes
prgram. Szeretnék még több ilyen alkalmat szervezni, amíg itt vagyok.
Tudom,
hogy még öt hónap hátravan, de valamiért már most olyan érzésem van,
mintha holnap kéne elbúcsúznom. Furcsa és nyugtalanító érzés, de
igyekszem a jelenre koncentrálni, és kihozni a legtöbbet minden napból.
Köszönöm,
hogy ezúttal is végigolvastátok a gondolataimat! Remélem, hogy a
következő alkalomra is gyűlik elég emlék, amit megoszthatok veletek – és
rájöttem, hogy több képet is kellene készítenem, úgyhogy ezen is
igyekszem változtatni.
Szívből kívánom nektek is, hogy a következő hónapban sok szép emléket szerezzetek!
A következő bejegyzésig minden jót!
Szuper. 😘♥️🌹
VálaszTörlés