Röviden és velősen, de főleg könnyesen. Viszlát Filantrópia

Kedves Olvasók,

Az én munkásságom is a végére ért Filantrópia szigetén. Őszintén, hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez az év! 

Emlékszem, az első Budapesti napomon Beci várt az önkéntes rezidencia előtt:)) aki nem csak akkor segített nekem, amikor ideadta a lakás kulcsot és megmutatta hogyan nyílik a lift és hogy természetesen mindig le kell küldeni, hanem háborút szítunk a szomszédok között (ez egy nagyon trükkös lift volt), hanem az itt töltött hónapjaim minden pillanatában. Mindig ott volt a felvigyázó keze a háttérben és terelgetett az élet útján. Köszi Beci:)))

Vegyes érzelmekkel vágtam bele ebbe az évbe annó, de felűlmúlta az elképzeléseimet! Persze számítottam egyre meg másra, de ennyi szép emlékre és csodálatos emberre nem. Kezdhetem Núriával, aki anyukám helyett anyukám volt itt Budapesten, abban a néhány együtt töltött hónapban, majd később Irene, akivel egy nagyon vad és eseménydús évet bonyolítottunk le. Sírás, nevetés, mérgelődés, minden is volt, de így volt szép és igazi. 

Ez az egy év alatt mindent is csináltam!      

 Láttam a pápát:)))

Filantrópia Adománybolt születésnapot ünnepeltem.

 Hajóláda Műhelyt tartottam, meeeg farsangot ünnepeltünk.

Hazautak hétfőnként a Morriból.

 Növényeket gyűjtöttem, majd aztán el is ültettem őket.

Nagyon sokat lomtalanítottam, erre Irene haragudott is:))

Sünis zokni meg növények.

Itt rájöttem, hogy mennyire kicsi vagyok.

Kilátások a teraszról.

Múzeumba jártunk. 

Sokat jártam a Citadellához.

Fashion show.

Megnéztem III. Károly koronázását (szörnyű volt. hosszú és unalmas, meg szerintem nem volt elég csilli-villi sem)

Botanikus kertet varázsoltam a rezidenciából.

Csomagokat vadásztam a Westendben Irenevel. 

Vacsorákat szervetünk a barátaimmal. 

Mindezek mellett nem csak emlékeket, hanem tapasztalatot is gyűjtöttem. Megtanultam, hogy a kedvesség és jószándék előbb vagy utóbb mindig megtérül az életben, ha ez nem lenne magától értendő. Ha tudunk adni, mindig kell és soha ne ítélkezzünk emberek és helyzetek fölött. Legyen az egy kedves szó, egy szelet kenyér, egy ölelés, akár egy pulcsi amit már amúgy sem hordasz. Soha nem tudhatod, hogy a másik személy min megy keresztül az életben épp. Mindezért köszönet Zsuzsának és a Filantrópia Adományboltnak!

Röviden, megnőtt a hajam, de méginkább megnőttem én is (nem szó szerint, annak már semmi esélye), mint ember ennek az évnek hála!

Köszönöm mindenkinek!

Millió puszi, Móni💖

Olvass tovább

See you soon letter :)

 

Olvass tovább

The unexpected enemy

 

When you move to another country, everybody warns you and tries to warn you of the dangers you might encounter, be careful not to get robbed, be careful with the friends you make, be careful not to go home alone at night, be careful not to get lost... but almost nobody will warn you of what will probably be your worst and most unexpected enemy at some point: loneliness.

When you see pictures of other people who have moved to other countries, or accounts on social media about traveling, everyone seems to be living their best life, amazing countries, beautiful landscapes, new friends, new experiences, new cafes... however I think it is a universal experience for almost everyone who has moved away from home for a long time, to feel lonely at some point. And it seems funny how this feeling appears at the beginning, even if you are meeting new and wonderful people and even if everything is really going as you had planned, it is inevitable that in some moments this feeling will come over you. I think this is part of a process where you have left your family and friends, who know you so well, with whom you normally have infinite trust, and suddenly you find yourself with new people and in a new place where you again have to make an effort to get to know them, to open up with them, and often you connect with people through shared experiences, and for these experiences to happen it takes time. It's an uncomfortable feeling to go from feeling so secure in people you know to having to start all over again, it takes a lot of effort to leave that comfort.

However, I believe that this "enemy" is not always an enemy, as it forces you out of your comfort zone and leads you to do incredible things that you would never have done if you had stayed in that safe zone. Suddenly, you will be meeting people with totally different backgrounds from your own, with whom you will possibly grow and learn things that you might never have learned otherwise. It also gives you a space in which you can reinvent yourself and explore parts of your personality that may be dormant but seem to flourish in these new situations. Perhaps also meeting such different people will take you to uncomfortable but necessary places where you will question things that you have always assumed, and perhaps realize that they are not so true for you, or that they don't really resonate with who you are and your values.

This is not to say that when this feeling comes it will be easy or that it will feel good, but rather that it should be assumed as part of the process instead of hiding it in a thousand pictures of sunsets, in a thousand pictures of parties. I think it is important that this feeling can be shared, as I think, that possibly when one person starts sharing about this, many others could open up about how they are experiencing similar situations, and I really believe that what is not hidden does not hurt so much.

Olvass tovább

Búcsúk és viszontlátások

 

Mióta belevágtam az önkéntes tevékenységbe, nem csak egy közösség szerkezetébe nyertem betekintést és hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem ennek tevékenységei kapcsán, hanem a különböző kultúrák világát is megismerhettem.

Az önkéntes munkásság által rengeteg hasonló helyzetű emberrel találkoztam, akik a barátaimmá váltak idővel és beépültek a mindennapjaimba. Pontosabban egy budapesti kiscsaláddá váltunk. Kialakultak a stabil programjaink, minden kedden filmestet tartottunk és az alkalmakkor egy-egy személy választotta az aznapi vetítés témáját. Napjaim részévé vált még a Margit-szigeti piknikezés velük, közös születésnap ünneplés, közös vacsorák felhőtlen kacajok.

Nemcsak barátokat szereztem ezáltal, de tudást és ismeretet is. Elém tárult egy teljesen más kép a különböző országokról és szokásaikról, mint amit az iskolában tanítottak nekünk. Megértettem mennyire egy szofisztikált ember az olasz, ezzel szemben a spanyolok pedig az életnek élnek. Mindig is tudtam, hogy a franciák előítéletesek, de igazán csak most láttam meg. Megismerhettem mindezen országok és nemzetek múltját és jelenét, amit nem említenek tankönyvekben. Szokásaik, gasztronómiájuk (rengeteg szuper receptet tanultam), ünnepeik beilleszkedtek az én életembe is.

Elmondhatom, hogy ezek az új tapasztalatok által rengeteget változtam és másképp látom a saját országomat, az életemet, meg csak úgy a mindennapjaimat is. Rengeteget köszönhetek nekik. Nem csak a barátságukat, hanem a számtalan tanítást is, amit tőlük kaphattam.

Sajnos ennek az utazásnak lassan a végére érek. Velem ellentétben nekik ebben a hónapban fejeződik be a projektjük és apránként haza költözik mindenki a saját országába. Visszatérnek mindennapi életükhöz, van, aki egyetemre megy, mások munkába állnak, de az önkéntesség és barátságunk varázsát soha nem feledjük el. És persze tervezzük később meglátogatni majd egymást J

Szeretettel, Móni 

                                               

                                     

Olvass tovább

Olvass tovább

CHANGING

 

A few weeks ago, I turned on my computer after several months without touching it,and what I found surprised me. I had completely forgotten how most of my computer screen was full of miscellaneous university documents, things from tax law II practicalto a variety of drafts of my final thesis. This reminded me of how less than 9 months ago, i.e., less than the length of a pregnancy, I was still a student stressing about my last exams at university while spending countless hours searching for information so that I could finish my thesis in time to move to Budapest. I found this very amusing, and it made me think about how life can change in such a short period of time and how different I am from that stressed-out Irene at university, this is why I would like to reflect a little on this topic in this blog post.

 

I never thought my life could change so much in the last few months, but Budapest has done it. It has been many years since I have read as much as I have in the last few months, quite possibly I have read more books in the last month than I have in the last year. Plus, my usual group of friends is now made up of people of different ages and nationalities, which has proved to be a humbling slap in the face in many situations.

At the same time, with this variety of people I have learned that there is not only one way to live and understand life, and I have discovered with them new activities that are now my favourites, such as having a picnic in the park on a sunny day (because yes, although it may surprise many of you, it was something I didn't do before coming here), meeting my friends in a house to play board games or watch a movie with wine. I'm even starting to get used to meeting up for coffee in Budapest's many wonderful cafes from time to time, which is another thing I rarely did before as I thought I didn't particularly enjoy it, however, now it's something I love doing with my friends and I even had some of my most amazing conversations there. If someone would have told me I would change the libraries and exams for doing these things with my friends, I would have laughed and thought that person was crazy.

 
It is really curious how so many things can change in a few months, how a new environment can shape your habits and ideas even when you are not looking for it. A new adventure, like this volunteer project, would change your life in many surprising and unexpected ways, although you might not be looking for it, because you think you are already comfortable and happy with who you are, and it will show you how the world if full of unannounced events and astonishing people. I can´t help but think about how my life would be if I wouldn´t have decided to come here, Would I be reading this much? Would I have changed this much? I really cannot tell, but what I know for sure it´s that I love all the grow I am experiencing and all the new people that is surrounding me, and I cannot wait to see what else is going to change during my last months in this volunteering project. And I hope I will be able to share it with you. 

See you in the next post,

Irene 

 

Olvass tovább

Tavasz, nyár, Filantrópia

 

Kedves olvasók!

A nyár megérkeztével a mi szociális életünk is kivirágzott, nem csak a Margit sziget:) Ennek tiszteletéül egy fotó montázzsal készültem nektek, a legkedvesebb emlékeimből! 

Akaratom ellenére két szék között találtam magam, mivel választanom kellett nemrég a szentek közül, pontosabban, hogy melyik a legigazibb és legjobb. Egyik oldalon olasz barátnőnk Marta, Szent Ferenccel, a másikon pedig Irene, Szent Antallal. Nekem túl nehéznek bizonyult a döntés, ezért átadtam a teret az Instagram követőimnek egy szavazás formájában. A helyzet az, hogy soha nem fog kiderülni, ki a legigazibb szent, mert a szavazás eredménye egyenlő lett:)

Továbbá láthatóak a növénykéim (a képen csupán kettő, de ennél sokkal több van), pillanatok a boltból és barátaink Európa minden sarkából.

A hónapok teltével kialakult lassan a mindennapi rutinunk a boltban is. Mostmár ismerjük a törzsvásárlókat, megvannak a kedvenc emberkéink is persze:) Már tudjunk nagyjából ki mit keres, amikor bejön hozzánk, kinek mi a stílusa, hogy mennek a mindennapjai, kinek hány gyereke van, stb stb. És persze vannak olyan vásárlóink is, akik gyakran kis kedves gesztusokkal érkeznek be hozzánk, mint például sütemény, gyümölcs vagy csak egy kis ajándék társaságában.

Szeretettel, Móni

Olvass tovább