Én és a fagylaltkészítő

Minden nap azon gondolkodom, hogy mit kezdek majd ezekkel az élményekkel, tapasztalatokkal, amelyekre itt teszek szert Budapesten. Nem írtam naplószerű bejegyzéseket, mert valójában nem tért el nagyon az itteni létem az otthonitól, ezért nem tudtam volna napi szinten különlegességekkel szolgálni. Azonban rágódásom a jövőn akkor kezdődött amikor idejöttem, és hűségesen kitart mellettem. Sajnos az a rágódó típus vagyok, de szerencsére nem rágom a körmömet! Lassan látok dolgokat. Na nem úgy! Olyan,...

Olvass tovább

Egyszer volt, hol nem volt, egy icci-picci...

Egyszer volt, hol nem volt, egy icci-picci házikó. Icci-picci házikóban néhány lelkes alkotó. Nem tudom hol van az a határ, hol dől el, mikor és mitől fogalmazódik meg, hogy nem kapcsolom fel a villanyt a lépcsőházban fölfelé, mert csak két emelet, elég a félhomály, mert aztán úgy is olyan sokáig ég, spórolok egy kis villanyt az égőnek, a háznak, a lakóknak, magamnak, nekünk. Mit számít az az öt perc? Valójában semmit. De számít az érzés, hogy tettem valamit, egyszerűen csak ennyivel kevesebb,...

Olvass tovább

Kisleány a nagyvárosban

Fél évig csak lapultam és hallgatóztam, pislogtam, csodálkoztam, felvettem a szagot :) Néha kedvesen megkérdezik, hogy érzem magam itt, tetszik-e Budapest, olyan kis sajnálkozóan, de nagyon kedvesen. Én meg mindig nagyon kedvesen, de határozottan mondom el, hogy nagyon szeretem itt, de hiányoznak a hegyeim, havaim, dombjaim, rétjeim és a csapvíz, ami a Szépvízi nagy vízgyűjtőből, a fenyőfák lábaitól folyik alá a városba. Azt már tudom, hogy az első kihívást Tábla Úr jelentette, azóta ő az egyik...

Olvass tovább