2017. március 10., péntek

Egyszer volt, hol nem volt, egy icci-picci...

Egyszer volt, hol nem volt, egy icci-picci házikó. Icci-picci házikóban néhány lelkes alkotó.

Nem tudom hol van az a határ, hol dől el, mikor és mitől fogalmazódik meg, hogy nem kapcsolom fel a villanyt a lépcsőházban fölfelé, mert csak két emelet, elég a félhomály, mert aztán úgy is olyan sokáig ég, spórolok egy kis villanyt az égőnek, a háznak, a lakóknak, magamnak, nekünk. Mit számít az az öt perc? Valójában semmit. De számít az érzés, hogy tettem valamit, egyszerűen csak ennyivel kevesebb, vagy egy annyival több. Ki számolja? Ki méri? Tulajdonképpen senki. De valahol talán mégis. Kell lennie valahol valami számlálónak, szerkezetnek. Valahol valaki vagy valami csak foglalkozik a villanyégők életével, a fűszálak színével, a fák számával, a vizek árnyalatával, a levegő illatával, a palackok mennyiségével. Valaki valahol csak számolja, nem lehet mindenből végtelennyi végtelen. 
Hát ott, ott majd az elszámolásnál, ahol számolják a leveleket, a bogarakat, az epreket, a szirmokat, ahol ellenőrzik az üveg színét, a műanyag keménységét, a szivárvány csíkjainak számát, azt, hogy a fenyőfa tűlevelei fölfelé, vagy éppen lefelé állnak, a tobozok, mohák árnyalatát, a forrás melletti szikla árnyékában a hőfokot, ott majd bizonyosan számítani fog, fel fog tűnni a több és a kevesebb, és jobban fog mutatni az a táblázat. 

Ezért hát, ha már van egy szigetünk, ahol találkozik a mosolygós, a morcos, a sárga műanyag tál, a fondü készletek, a focis kártyák, a kinderek, a halszagú táska, az ormótlan cipők, a csillámos pólók, a fiatal, az aranynadrág, a pöttyös hálóing a rózsaszín kérdőjellel, az idős, a kerekes bőrönd, a plüsstigris, a salátás kanálnak álcázott cipőkanál, a pöttyös malacpersely (nem, az már nem, azt megvették), a párologtató, kristály pezsgőspoharak, a lemezek, óóó, hát üljünk össze a kikötőben. A Hajóláda Műhelyben készülnek a Filantrópia Design értékes darabjai. Egy kicsit alkottunk, nem is csak a táblázatért, hanem a hangulatért, az alkotás öröméért, a figyelem felhívásáért, az újért, a kedvesért, magunkért.







A boltban bármikor megnézheted, még fel is próbálhatod őket :)

Tami kalandjait az Erasmus+ program támogatja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése