Egyszer volt, hol nem volt, egy icci-picci...

Egyszer volt, hol nem volt, egy icci-picci házikó. Icci-picci házikóban néhány lelkes alkotó.

Nem tudom hol van az a határ, hol dől el, mikor és mitől fogalmazódik meg, hogy nem kapcsolom fel a villanyt a lépcsőházban fölfelé, mert csak két emelet, elég a félhomály, mert aztán úgy is olyan sokáig ég, spórolok egy kis villanyt az égőnek, a háznak, a lakóknak, magamnak, nekünk. Mit számít az az öt perc? Valójában semmit. De számít az érzés, hogy tettem valamit, egyszerűen csak ennyivel kevesebb, vagy egy annyival több. Ki számolja? Ki méri? Tulajdonképpen senki. De valahol talán mégis. Kell lennie valahol valami számlálónak, szerkezetnek. Valahol valaki vagy valami csak foglalkozik a villanyégők életével, a fűszálak színével, a fák számával, a vizek árnyalatával, a levegő illatával, a palackok mennyiségével. Valaki valahol csak számolja, nem lehet mindenből végtelennyi végtelen. 

Hát ott, ott majd az elszámolásnál, ahol számolják a leveleket, a bogarakat, az epreket, a szirmokat, ahol ellenőrzik az üveg színét, a műanyag keménységét, a szivárvány csíkjainak számát, azt, hogy a fenyőfa tűlevelei fölfelé, vagy éppen lefelé állnak, a tobozok, mohák árnyalatát, a forrás melletti szikla árnyékában a hőfokot, ott majd bizonyosan számítani fog, fel fog tűnni a több és a kevesebb, és jobban fog mutatni az a táblázat. 

Ezért hát, ha már van egy szigetünk, ahol találkozik a mosolygós, a morcos, a sárga műanyag tál, a fondü készletek, a focis kártyák, a kinderek, a halszagú táska, az ormótlan cipők, a csillámos pólók, a fiatal, az aranynadrág, a pöttyös hálóing a rózsaszín kérdőjellel, az idős, a kerekes bőrönd, a plüsstigris, a salátás kanálnak álcázott cipőkanál, a pöttyös malacpersely (nem, az már nem, azt megvették), a párologtató, kristály pezsgőspoharak, a lemezek, óóó, hát üljünk össze a kikötőben. A Hajóláda Műhelyben készülnek a Filantrópia Design értékes darabjai. Egy kicsit alkottunk, nem is csak a táblázatért, hanem a hangulatért, az alkotás öröméért, a figyelem felhívásáért, az újért, a kedvesért, magunkért.

A boltban bármikor megnézheted, még fel is próbálhatod őket :)

Tami kalandjait az Erasmus+ program támogatja.

Olvass tovább

Kisleány a nagyvárosban

Fél évig csak lapultam és hallgatóztam, pislogtam, csodálkoztam, felvettem a szagot :)

Néha kedvesen megkérdezik, hogy érzem magam itt, tetszik-e Budapest, olyan kis sajnálkozóan, de nagyon kedvesen. Én meg mindig nagyon kedvesen, de határozottan mondom el, hogy nagyon szeretem itt, de hiányoznak a hegyeim, havaim, dombjaim, rétjeim és a csapvíz, ami a Szépvízi nagy vízgyűjtőből, a fenyőfák lábaitól folyik alá a városba.

Azt már tudom, hogy az első kihívást Tábla Úr jelentette, azóta ő az egyik kedvencem...
Minden itt kezdődött:

Aztán ez lett a folytatás:

Azért jöttem, hogy kitanuljam az adománybolt életének csínját-bínját, mert nagyon tetszik a munkája, a célja, és szeretnék hazavinni egy kicsit belőle. Most úgy érzem, hogy egy ilyen kuckó létrehozásával tehetném hozzá a világhoz az én világ-megmentő részemet.
Mert ez egy olyan hely, ami lehetővé teszi, hogy adjon az, akinek sok van, válogathasson, megbecsült vásárlónak érezhesse magát, akinek kevés van. Sokkal célzottabb az egész, mivel felületet biztosít annak, hogy a rászorulók azt szerezhessék be, amire igazán szükségük van. Sok ruha, cipő, kincs megmenekül attól, hogy minden előzetes tudás nélkül olyan helyre kerüljenek, ahol nem jut hozzá az, akinek szüksége lenne rá, vagy attól, hogy a kuka mellett végezze.  
Ezt nagyon kedvesnek, nagyon hasznosnak találom, és nagyon örülök hogy bekerültem ebbe a csapatba.

Biztos vagyok benne hogy más bolti eladóknak is lenne miről mesélniük, de azt hiszem, hogy talán még sosem találkoztam ennyi féle-fajta-típusú-gondolkodású-kedélyű emberkével. És ez bizony minden napra hoz egy érdekes, kedves, szomorú, sértő, felciccenős, nevetős, morgolódós, szemforgatós, megkönnyezős, cipekedős, csodálkozós, válogatós, elmélkedős, babahaj-fonós, rajzolós, fotózós, megmentős, alkotós, vállfaösszegabalyodós, kutyaajtóelépisilős, meghatóörülés-látós, beszélgetős, próbálgatós, keresgélős, mindenkielégedettes történetet :)


Tamara Filantrópiás kalandjait az Erasmus+ program támogatja

Olvass tovább

Nem vagyunk egyedül

Filantrópia csapatának egyik újévi fogadalma, hogy a blogunkat mesterséges lélegeztetéssel visszahozzuk az életbe, figyelemmel, szeretettel ápoljuk teljes körű felépüléséig. 2016-ban annyi minden történt szigetünkön, hogy sokszor felidézni is nehéz, amellett, hogy rengeteg figyelmet, munkát igényeltek a szigeti hétköznapok, adományokat fogadtunk, pakoltunk, eladtunk, próbáltunk helyet teremteni, kapcsolatokat építettünk, adományoztunk, pakoltunk, és mindemellett még ünnepeltünk is!

Januári nyitásunkat már másodikára bevállaltuk nagy bátran, de sajnos kedves kolleginánk beteg lett, EVS önkéntesünket pedig elengedtük, hogy a Csiki havasokban sízzen, szánkázzon, várja az angyalt, mert Erdélyben bizony az angyal jár, nem a Jézuska, én meg vidéken, szabadságon, egy szó mint száz, még arra sem volt emberünk, hogy valaki tájékoztassa a szigetlakókat az off-line, azaz a való világban. Fagyott, január elsejei telefonbeszélgetés, latolgatása annak, hogy mit tegyünk, hogyan írjuk ki Filantrópia zárt ajtajára, hogy sajnos csalódást kell okoznunk adományozóknak és vevőknek, a bolt betegség miatt ma sem lesz nyitva. Aztán megjött a mentő ötlet, kérjünk segítséget a vevőinktől, adományozóinktól! Kiírtuk a FB oldalunkra a szitut és 20 perc sem kellett, már jöttek a fotók:

 

Két tanulság van, az egyik, hogy meg kell tanulnunk, értenünk, és elhinnünk, hogy valóban nem vagyunk egyedül a világban! Filantrópia szigetlakói szolidárisak! Ezúton is köszönjük mind a kiírást, mind a megtapasztalás lehetőségét a kedves vevőnknek! A másik tanulság, hogy az újévi fogadalmakat sosem késő beváltani, nem baj, hogy január első hete rég elmúlt már.

Olvass tovább

Élménybeszámoló az Adományboltok Éjszakájáról

Igaz, hogy épp egy hónappal ezelőtt éjszakáztunk az Adományboltokban, de az élmény maradandó! Önkéntesünk, Ági egy remek összefoglalót készített, fogadjátok szeretettel:

Olvass tovább

Adományboltok Éjszakája

A tavalyihoz hasonlóan 2016-ban is lesz, május utolsó péntekének estéjén Adományboltok éjszakája. Idén már nem csak Budapesten, hanem az ország több pontján találkozhattok majd éjfélig nyitva tartó adományboltokkal.

A résztvevő boltok listája:

Kecskeméti Mélyszegényekért Egyesület
Medina Adománybolt a mélyszegényekért, 6000 Kecskemét, Csongrádi út 5.

Egyensúly AE Egyesület
5600 Békéscsaba, Kazinczy utca 6/1.

Nyugat-Magyarországi Szociális Kisszövetkezet
Adománypont Nagykanizsa , 8800 Nagykanizsa, Király út 31/g.
Adománypont Szombathely, 9700 Szombathely, 11-es huszár út 2.
Adománypont Zalaegerszeg, 8900 Zalaegerszeg, Takarék köz 1.

Csak Egyet Szolgálat
Csak Egyet Adománybolt, 1066 Budapest, Lovag utca 18.

Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezet
Adománybolt, 1145 Budapest, Bosnyák utca 18.

Szabad Iskolákért Alapítvány
SZIA Adománybolt, 1111 Budapest, Budafoki út 17.

Menedékház Alapítvány
Mozaik Adománybolt, 1074 Budapest, Dohány utca 63.

Cseriti Szociális Szövetkezet
Cseriti Pont Óbuda,1036 Budapest, Perc utca 2.
Cseriti Pont Erzsébetváros, 1077 Budapest, Wesselényi utca 51.
Cseriti Pont Csepel, 1211 Budapest, Kossuth Lajos utca 47-49.

Profilantrop Egyesület
Filantrópia Adománybolt, 1062 Budapest, Aradi utca 43.

Közösségi Szociális Szövetkezet KöSzSz
E-cherry Adománybolt, 1077 Budapest, Király utca 103.
E-cherry Adománybolt Charity shop, 1123 Budapest, Alkotás utca 39/a.

Olvass tovább

Százas Szerda

Holnap, azaz április 27-én lesz épp fél éve, hogy megnyitottuk szigetünket! Ünnepeljük meg közösen, egy hosszú, Százas Szerdával! 11-től egészen 18.30-ig várunk mindenkit szeretettel, minden ruha 100Ft, ennél alább már biztosan nem adjuk. :-)

Olvass tovább

Hazai és nemzetközi kapcsolatok

A tárgyaink keresik a helyüket a magunk és a mások életében. Akárcsak mi. Sokszor élünk együtt úgy, hogy mindketten tudjuk, már rég nincsen értelme, nem kötődünk már úgy, mint az elején, valamelyikünk más lett..., nem illik hozzám, már nem áll úgy, kedvetlenül s egyre ritkábban törölgetem le a port róla, végül bezsákolom, elpakolom, le a pincébe, aztán majd lesz valami, vagy még tűröm egy darabig, nézem-nézem, próbálom ismét megszeretni, de nem megy, megszűnt a kémia közöttünk, hogy úgy mondjam, ha nem vigyázok összetöröm. 

Végül talpraesettebb tárgyaink saját pályájukra állnak, kezükbe veszik sorsukat, vagy kezünkbe adják sorsukat, akár így, akár úgy, de Filantrópián kötnek ki.

Épp a párizsi terrortámadás utáni napokban tért be hozzánk egyszerre egy francia pár Párizsból és két francia lány a szomszéd utcából, vonzotta őket a hangulat. A cyrill betűs Schubert és Ravel lemezek mellett így utazott el a barátnőm fekete csipke blúza is Párizsba, a divat fővárosába! Épp oda! Épp akkor! Öröm volt bezacskózni, jó utat kívánni. 

Egyik nap - mikor meguntam a néniket figyelni az utcán, akik évtizedes útjaikat róják az Aradin, szatyorral, kocsival, mindig csak a célra fókuszálva, fittyet hányva az úton levés örömére, nem nézve se jobbra, se balra, csak haladva a Falodába –, úgy döntöttem átnézem már én is a női felsőket, hátha frissíthetem ruhatáram. Túrtam, vállfáztam, kupacoltam, aztán egy-két felsőt felpróbáltam, végül egyet megvettem magamnak. Legközelebb nagy büszkén mutatom Anyukámnak, hogy nézzd csak, milyen remek felsőt vettem! Szó szerint elakadt a szava! Aztán nagyon nevetni kezdett: „Ezt a felsőt én adtam be most pénteken!” Megvettem anyám felsőjét 300 forintért! 

Eddig ez a kedvenc sztorim, pedig van bőven... Nem tudtam például, hogy az adománybolti munka kényes titoktartást követel. „Kérem, addig ne tegye ki, amíg a férjem itt van” - sziszegi oda nekem egy nő, „Kérlek ennek a két tárgynak a fotóját ne tegyétek fel a facéra”, „Láttam a kirakatban valamit, kérem vegye ki nekem gyorsan, mielőtt a barátnőm ideér szeretném megvenni”, de volt már olyan is, aki megvette a párja által beadott bögrét, majd elrejti otthon, ő szereti. Egy pénteki napon három ír özönlött be, két lány szakszerűen átnézett mindent, a srác sodort egy cigit magának a fotelben ülve, majd kiment, amíg a csajok megvették a 90-es évekbeli vonalas telefont, mert annyira menő. „We don't need it, of course, but it's so cool!” A Király utcai E-Cherry törzsvásárlói, ott javasoltak nekik minket, azóta hetente benéznek, a forgatókönyv ugyanaz, a fiú kint cigizget. 

Egy hónap után büszkén állíthatom, hogy már nekünk is vannak törzsvevőink! Nővér, tanárnő, kedves néni, vicces bácsi, írek, antikvárius, tetóválólány. És végre betévedt az első fecske is, egy néni! Mint aki álomból úgy lép be: „Mióta vannak nyitva?”, „Egy hónapja csak” mondom, de látom, hogy nem hiszi, nem hisz a szemének, mikor és hogyan került ide ez a bolt! „Én minden nap itt járok el!” Tudom, gondolom magamban mosolyogva, tudom.

*Megőrizendő vevőink és történeteik inkógnítóját, szeretném leszögezni, hogy a cikkben szereplő összes szereplő a képzelet szüleménye, a valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve!

Olvass tovább